Eötvös Péter az új évad művésze

Publikálás dátuma
2019.03.19. 21:35

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
A Berlini Filharmonikusok egykori vezetője, Sir Simon Rattle 2017 óta áll a Londoni Szimfonikus Zenekar élén. A zenekar új koncerttermet kap a brit fővárosban, ami Rattle reményei szerint legalább olyan lesz, mint a Müpa – mesélte a budapesti koncertközpont új, tizenötödik évadát bemutató sajtótájékoztatón Káel Csaba. A Müpa főigazgatója szerint Rattle a londoniak januári, budapesti koncertje után nemcsak a hely akusztikáját, hanem az értő és lelkes a közönséget is dicsérte – a lelkesedésre jellemző, hogy a jegyek egyre gyorsabban fogynak, a Müpa hűségprogramnak már tizenhétezer tagja van. A minőségi kultúrára a jelek szerint van kereslet, amit a Müpa tíz műfajban képvisel. Az új évad bérleteit a hét második felétől árulják, a programkínálatot ezúttal is a bőség zavara jellemzi. Először lép fel Magyarországon az idei bécsi újévi koncertet dirigáló Christian Thielemann zenekara, a drezdai Staatskapelle élén, jön Zubin Mehta, Kirill Petrenko, és olyan énekes nagyság is, mint Rolando Villazón, Bryn Terfel vagy Waltraud Meier. Az évad együttese a Nemzeti Filharmonikusok lesz, az évad művésze, Eötvös Péter műveivel, karmesterként is jelen lesz a Müpában. T.G.
Témák
MÜPA

Visszafizeti a szaúdiak pénzét a világ talán leghíresebb operaháza

Publikálás dátuma
2019.03.19. 21:34
FARA03263
Fotó: AFP
A milánói Scala igazgatótanácsa hétfő esti ülésén egyhangúan úgy döntött, visszafizetik a Szaúd-Arábiától kapott támogatást. Rijád öt éven át évi 3,1 millióval euróval kívánta támogatni az operaházat, illetve zenei akadémiáját, cserében a szaúdi kultuszminiszter is bekerült volna a Scalát irányító grémiumba. Az első átutalás március 4-én érkezett meg a Scala bankszámlájára, ezt az összeget térítik vissza a királyságnak. A balul elsült tranzakció után mindinkább felmerül az osztrák kulturális menedzser, Alexander Pereira intendáns felelőssége, mivel ő hozta tető alá a megállapodást a monarchiával, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy két évvel hosszabbítsák meg 2020-ban lejáró szerződését. Giuseppe Sala milánói polgármester szerint szó sincs arról, hogy emiatt idő előtt menesszék az intendánst, aki – mint mondta – „jóhiszeműen járt el”. Ugyanakkor Attilio Fontana, Lombardia régió elnöke, a bevándorlásellenes Liga politikusa szerint Pereira nem maradhat a helyén, mert rontotta a Scala jó hírnevét.
Témák
Scala

A tökély démonai

Publikálás dátuma
2019.03.19. 15:23
Földényi F. László új esszéje a mértékvesztettség sajátos változatát tárja elénk
Fotó: Libri
Földényi F. László László kötetéből kiderül, hogy a tökéletesség iránti megszállottság miként vezethet embertelen következményekhez.
„Semmit ne fölöttébb” – óvott esztétikájában egykoron Berzsenyi a túlzásoktól. Földényi új esszéje mindenekelőtt épp a mértékvesztettség sajátos változatát tárja elénk. A gondolatmenet komoly művészet- és kultúrtörténeti példatárra alapozódik: az eszményi város reneszánsz terveitől, majd a felvilágosodás hasonló épületeitől a szovjet sztálinista mintatelepülésekig, Hitler és Speer Germániájáig. Sőt – ad abszurdum – az auschwitzi haláltábor barakkrengetegéig, precízen átgondolt és kivitelezett krematóriumáig. A szerző szerint az eszményire való végletes törekvés, benne a tökélyre vitt rend ellentétes az emberi természettel, teljességgel életidegenné válik, ekként az „eleven halál” tereit hozza létre. A sokszínűség, az esetlegesség radikális száműzése pedig szükségképp az erőszak, a kíméletlenség elszabadulását feltételezi. Az ideálisnak szánt tér együtt jár az átláthatósággal, valamilyen katonás sarkossággal: ennyiben a reneszánsz várostervek vagy a neoklasszicista épületvíziók hasonlóságot mutatnak Bentham eszményi börtönének ötletével vagy akár a fölépített bécsi elmegyógyintézet ideális formájával. Az élet természetes kavargásának, kaotikusságának kiküszöbölése előhívja a totális fegyelem, az ellenőrzés, a felügyelet követelményét. „Az élet ronthatatlansága a cél. Az eredmény: síremlék, börtön, bolondokháza, lakótelep.” A mű hajlékony érvelése nem állít olyasmit, hogy – profán fogalmazással – a reneszánsz és a felvilágosodás, mint komplex történeti rendszer, bármilyen módon a nácizmushoz vezetett. – „Olyan, mintha…” – ilyen típusú grammatikai fordulatokra épül az interpretáció, különnemű művészeti élmények, történeti ismerethalmazok közötti asszociációk lendítik előre az esszébeli gondolkodást. Az absztrakciók világában járunk tehát, ahol egy-egy korszak kiemelt ismérve mégiscsak megfeleltethetővé válik tőle gyökeresen különböző periódusok sajátosságainak. A reneszánsz festmény a haláltábor krematóriumának. S az általánosság szférájában, az elvont emberi természet baljós jegyeinek közegében merülhet föl időről időre a komor sejtetés: „A 20. század a maga addig elképzelhetetlen rémtetteivel nem lerombolta azt, ami korábban ’teljesnek’, ’hibátlannak’ látszott, hanem ellenkezőleg: beteljesítette. Hiszen a történelem, Hegel kifejezésével, mindig is mészárszék volt.” A folyamatos rombolás, pusztulás bizonyossága nyomán vetődhet föl a gyanú: a história végső soron csak ismétli önmagát. A nagyra törő emberi tettek pedig a hiábavalóságok hiábavalóságai. Van végül az esszének egy rezignált és feltétlenül megszívlelendő létfilozófiai vonulata is: a tökéletesség tervei a múlandóságunkkal dacoló öröklétet áhítják. De paradox módon az életszerűség kiiktatásával éppen a halál emlékműveivé változtak.  Infó:  Földényi F. László: Az eleven halál terei Jelenkor, 2018.