Wellness

Nem úgy van ám az, hogy a NER-társak meg a saját lábukon álló családtagok alaposan bevásárolnak, dagad a cekker a sok szállodától, aztán meg áll üresen az a temérdek szoba, mert ha randa az idő, a magyar juszt se megy wellnessezni a Balatonhoz. Egy jó ötlet ilyenkor aranyat ér, és persze az sem árt, ha kéznél van mondjuk egy milliárd, amit sebtiben el lehet költeni.

Ötletnek pedig egyenesen kitűnő, hogy képezzük ki '56 történetéből a nemzet napszámosait. Az élethosszig tartó tanulás igazán nemes cél, a tanárok pedig, addig is, amíg türelmesen várják a már megint beígért harminc százalékos béremelést, nyugodtan élvezhetik egy kicsit a jacuzzit meg a svédasztalt. Nyáron, amikor nekik kéne kifizetni a szállodai számlát, úgyis legfeljebb felszolgálóként vagy takarítóként láthatnak majd ilyet közelről.

Mi vagyunk az utolsók, akik sajnálják ezt a kis kikapcsolódást a pedagógusoktól, és szívből reméljük, hogy nem jön rájuk a lábrázás, amikor kiszámolják, egyhavi bérüket költi Schmidt Mária alapítványa arra, hogy ők is megtudják, Dózsa Lászlót kiskorában Pruck Pálnak hívták. Egye fene, két lávaköves masszázs között az ember simán végighallgatja '56 újmódi értelmezését, amelyben a ciki kommunisták helyett a fotogén pesti srácok játszották a főszerepet - ha majd magára csukja az osztályajtót, még mindig nem tilthatja meg neki senki, hogy a valóságról beszéljen.

De azért mégiscsak van ebben az egészben valami nagyon megalázó. Nyolc éve trappol szöges bakancsban a Fidesz keresztül-kasul az oktatáson; a felelős és önálló értelmiségi cselekvés lehetőségét is megtagadja a tanároktól, egész nemzedékek sorsát építi egy nagymellényű szaniteráru-kereskedő hagymázos fantazmagóriáira. És amikor felhorgad a jogos indulat, egyszerűen elfelejt időben válaszolni a sztrájkot kezdeményezőknek, sőt még vissza is kérdez, hogy ja, nem gondoltam, hogy ez maguknak olyan fontos.

Ugye, legalább nem gondolja senki, hogy annak az ötezernek a szemében, aki most elmegy wellnessezni, ezzel jóvá van téve bármi is?