Nem csak jógikat várnak a Müpába

Meglepő lehet, hogy a jóga filozófiáját egy big band teszi hangzóvá. Mindenesetre ezt teszi a Modern Art Orchestra március 27-én a Müpában Fekete-Kovács Kornél szerzői estjén.

„Az ókorban élt hindu bölcs, Patandzsali a jóga nyolc ágának első két tagjában, a jámákban és nijámákban foglalta össze a jógikus lét alapvető szabályait, melyek a követendő emberi viselkedés- és gondolkodásmódokra vonatkoznak. A kétszer öt pontból álló rendszer sok tekintetben hasonlóságot mutat a más kultúrkörökben és vallási irányzatokban megfogalmazott alapelvekkel” – olvasható Fekete-Kovács Kornél trombitaművész új műve, a Foundations (Alapok) ismertetőjében. Utána olvasva a jámáknak és a nijámáknak, a jógát nem ismerők könnyen juthatnak arra a következtetésre: a jóga nem sport – és nem is a kutyás jógával, a silent disco jógával vagy csokoládéjógával fémjelzett divathóbort −, hanem egyfajta erkölcsi útmutatás, amelyben ilyen és ehhez hasonló ajánlások is találhatók: ne árts másoknak, ragaszkodj az igazsághoz, bocsáss meg mindenkinek, legyél könyörületes! Persze ez a következtetés is felületes. „A jóga nekünk, nyugati embereknek első hallatra nem jelent mást, mint tornagyakorlatok végzését, amelyek a messzi Keletről érkeztek ide. Maga a jóga valójában azt jelenti: egység” – mondta el lapunknak a Foundations bemutatója kapcsán Fekete-Kovács Kornél.

„Ennek a rendszernek egy lehatárolható része az ászanák, a különböző pózok gyakorlása. Patandzsali, aki a jóga szútráiban (aforizmáiban) lejegyezte ezt a tudást, nyolc ágra osztja ezt az egységet, ebből a nyolc ágból csupán egy az ászanák gyakorlása. A jóga még hét olyan praktikus dolgot tartalmaz, ami ugyanúgy segítségére van az embernek abba, hogy egységes életet tudjon élni. Ilyen a koncentráció és meditáció, vagy a légzőgyakorlatok. A jámák és a mijámák egyenként öt alpontban adnak útmutatást arra, hogy az egyén hogyan viseltessék az őt körülvevő világgal, illetve önmagával. Ezeket olvasva a saját ismereteinknek megfelelően asszociálhatunk más kultúrkörök, vallási irányzatok tanításaira, ám mélyebbre ásva a jóga filozófiájában egy nagyon átfogó rendszert találunk, amelyben az egyik pont a másikra támaszkodik. Ha külön-külön vizsgáljuk ezeket a pontokat, könnyűnek tűnnek, de ha egyszerre akarunk mindennek megfelelni, az már kevésbé könnyű, mégis csak így sajátíthatunk el egy fantasztikus belső egyensúlyi kontrollrendszert.”

Felületes ismeretekkel azt gondolnánk, a jóga természetes eleme a csend. „A jóga filozófiájában olyan attribútumokra bukkanhat az ember, amelyek nem a csendet erősítik” – válaszolta a felvetésre Fekete-Kovács Kornél. „Van egy negatív oldal, amitől az ember igyekszik megszabadulni, és van egy pozitív, ami felé próbál tartani. Ezek ellentétpárok zenei attribútumokkal is megvalósíthatók, amit sok esetben könnyen, egyértelmű módon sikerült megvalósítani a Foundations zenéjében. Mint zeneszerző, amikor programzenét írok, akkor óhatatlanul is rátalálok a bizonyos témáknak, hangulatoknak megfelelő zenei témákra, struktúrákra. A tíztételes mű elé írtam egy bevezetőt, ami egy reggeli szertartás lefestése a szólisták − Harcsa Veronika, Szakcsi Lakatos Béla, Fenyvesi Márton, Dés András és jómagam −

improvizációjára alapozva. A mű egy nap története, belefoglalva az öt jána és az öt nijáma, a két-öt perc hosszúságú tételeket improvizatív módon fogjuk össze a szólistákkal, elsősorban Fenyvesi Mártonnal és Dés Andrással alkotott triómmal. Dzsesszmuzsikusként végeztem, majdnem húsz éve foglalkozom klasszikus és kortárs klasszikus muzsikával, emellett az indiai klasszikus zene is megérintett. Semmiképp sem akartam korlátokat szabni annak az eszköztárnak, kifejezési rendszernek, ami az elmúlt huszonöt-harminc évben a sajátom lett, de természetes módon ebből a darabból sem hiányozhat egy kis fűszer: a római kömény vagy a kurkuma, az indiai íz. A nyolcas tétel, a Tapasz (a harmadik nijáma, ami az önuralomnak megfeleltethető) egy klasszikus rágán (a klasszikus indiai zene összetett formáján) alapuló kompozíció. Sokan segítettek e tétel megszületésében. Egyrészt Indiában él egy nagyszerű barátom, akihez bambuszfuvola, azaz banszuri órákra jártam, van egy jóga-filozófia tanárom, akivel Indiában ismerkedtem meg, és nem utolsó sorban a hazai klasszikus indiai zene művelői közül az egyik legelmélyültebb előadó, Szalai Péter tablaművész segített.” Az indiai zenei hangzás azonban csak egy eleme a Foundations-nek: van benne dzsessz, kortárs klasszikus, populárisabb irány, az elektronikának köszönhetően ambient hangzás is – Fekete-Kovács Kornél zenei világa.

Tételek, improvizatív összekötések: a Foundations zenei szerkezete az Effected Band tavalyi albumának, a Beyond The Mountainnek a felépítéséhez hasonlítható. Valamint a Modern Art Orchestra tavalyi Bartók lemeze, a Tizenöt magyar parasztdal szerkezetéhez – az album és annak lemezbemutató koncertje nyerte egy hónappal ezelőtt a 2019-es Artisjus-díjat az Év Produkciója kategóriában. Amikor megemlítettem Fekete-Kovács Kornélnak, feltehetően Bartók Béla is elégedett lett volna ez utóbbi lemezzel, pedig Bartók kifejezetten haklis volt arra, hogyan játsszák a műveit, a trombitaművész úgy reagált: „Teljesen érthető Bartók haklisssága, egyébként én is az vagyok. A Bartók lemezzel nem szerettünk volna beállni abba a sorba, hogy félig kiművelten megpróbálunk valami bartókosat csinálni Bartók zenéjéből. Amit Bartók írt, az úgy jó, ahogy van, azt meghagytuk. A tételeket kötöttük össze improvizatív muzsikával. Ebben a formában még rengeteg lehetőség van.”

Infó:

Fekete-Kovács Kornél szerzői estje

Foundations − Yamas & Niyamas

Modern Art Orchestra

Vendégek: Harcsa Veronika, Szakcsi Lakatos Béla, Fenyvesi Márton, Dés András

Március 27., 20 óra

Müpa, Fesztivál Színház