Mit tehetnek meg velünk? - Sztrájk a gyárban

Publikálás dátuma
2019.03.28. 09:00
A Sztrájk a gyárban szereploi amatorök, leszámítva Vincent Lindont (narancssárga mellényben)
Fotó: IMDB
Ökölbe szorul az ember keze, amikor nézi Stéphane Brizé legújabb filmjét, a Sztrájk a gyárban című drámát. Pedig csak olyan dolgokat mutat be, melyek bármelyikünkkel megtörténhetnek. A rendezővel Cannes-ban beszélgettünk.
A Mennyit és egy ember? és a Sztrájk a gyárban tekintetében adódik a kérdés: a tisztességtelen ügyekről akar vitát generálni?
 
Nem tagadom, nagyon érdekel korunk etikája és értékválsága: pontosan mennyit is ér egy emberi élet a globalizált világban? Egészen pontosan arról szeretnék diskurzust kezdeményezni, hogy mit engedünk meg mi magunk, hogy megtegyenek velünk a nagybetűs profit érdekében. Emellett valóban nem tudok egy ideje szó nélkül elmenni.
Mikor fedezte fel önmagában a harcost? Korábban egészen más hangvételű filmeket készített.
Valóban el kellett múlnia némi időnek, hogy túllépjek a mikroproblémákon és képes legyek önzetlenül gondolkodni. Egy filmrendezőnek, de általában az összes önkifejezésből élő embernek ez nehéz feladat. Itt nem csak a személyes önzésre kell gondolni… Tudja, én rengeteg pénzt költöttem a pszichoanalitikusomra, míg végül elhittem: jogomban áll, hogy átfogó társadalmi kérdésekben megnyilvánulhatok. Szóval, mire én összeszedtem a bátorságom ahhoz, hogy a világ nagy igazságtalanságairól filmezzek, az orvosom az én pénzemből vett két úszómedencés házat. A sors olyankor nagyon morbid.
A Sztrájk a gyárban forgatása során nagy tömegeket kellett mozgatnia – főleg olyanokat, akik nem rendelkeztek semmilyen színészi gyakorlattal. Hogyan lehet egy tüntetést reálisan megrendezni?

Nem kell hozzá túl nagy fantázia. Banálisnak hangozhat, de Európa-szerte naponta történnek nagy cégbezárások mindenféle iparágban, így tulajdonképpen nem kellett semmi extrát kitalálnom. Számos megkárosított munkással és az ügyvédjeikkel beszéltem, de nem hagytam ki a másik, az úgynevezett menedzseri oldalt sem. Kíváncsi voltam mindenki álláspontjára. Mindenképpen szerettem volna, ha hiteles mondatok hangoznak el. Ezt a hitelességet a szereplők is garantálják, akik – a főszereplő Vincent Lindonon kívül – mind amatőrök. Ehhez több száz embert kellett végig castingolni, mert nem minden civil tud természetesen viselkedni a kamera előtt. Különösen, hogy semmiféle improvizációnak nem adtam helyet. Szituációba hoztam a szereplőket és a testbeszédük, a mimikájuk természetes reakció. Az ebből fakadó energiák adták meg a jelenetek erejét. Újrateremtettük a valóságot.
A Mennyit ér egy ember? egy nézőpontot kínált fel. A Sztrájk a gyárban egy embercsoportét. Ha trilógiát tervez, akkor, ugye a forradalom következik?
Az én nézőpontom szerint a Mennyit ér az ember? már forradalom volt – egyetlen egy ember is fellázadhat a rendszer ellen. Ez legalább olyan izgalmas, mint a gyári munkások lázadása. Nem hiszem, hogy fogok egy harmadik efféle filmet készíteni, hiszen nagyon sok módja van annak, hogy a gazdaság életpusztító hatásairól beszéljünk.
 
Nem gondolt arra, hogy politikusnak álljon?
 
Taszít már a gondolat is. Sőt, nekem már az is nagyon visszás, amikor egy-egy művész kifejti a politikai nézeteit a sajtóban, esetleg elmondja, hogy milyen állapotban van az egészségügy vagy az oktatás. A hajam szála az égnek áll, mikor ilyeneket hallok, mert például egy színész vagy egy szobrász nem avatott szakértője ezeknek a témáknak, csupán impressziói vannak. Nagyon elkeserítő az a friss trend Franciaországban, amikor szórakoztatóipari emberek mondanak nagy véleményeket a sárgamellényesekről. Egy művésznek az a dolga, hogy fikciós műalkotásokkal rávilágítson a valós problémákra. Ennyi és nem több.

Lenyűgöző az elhivatottsága, de nincs abban némi ellenmondás, hogy filmrendezőként szintén egy prosperáló iparág képviselője?
 
Ez nem vitatom, de azért többféle módja van annak, hogy egy rendező megfinanszíroztassa a filmjét. Franciaországban többablakos a finanszírozási rendszer, így, ha elkaszálnak az egyik helyen, mehetsz máshova. Továbbá: a filmipar másik jellemzője, hogy a produkciókat általában túlfinanszírozzák a producerek. Ez nekem soha nem volt célom, nekem a leforgatáshoz szükséges minimum kell. Életben kell tartanunk a független filmet, de ebben például már most a nagy ellentmondás. Sokak szerint a Netflix független, nekem inkább ijesztő a hatalmuk. Én úgy látom: egy filmalkotás akkor tud független lenni, ha nem egyetlen koncentrált hely vagy intézmény biztosítja a büdzsét.

Miről a szól a Sztrájk a gyárban?

Keretbe Egy franciaországi gyár vezetősége megígéri alkalmazottainak: mindenáron megvédi a munkahelyüket. Hirtelen azonban mégis az azonnali bezárás mellett döntenek, ezzel cserbenhagyva a bennük bízó több mint ezer munkavállalót. Az egyik munkás, Laurent (Vincent Lindon) magára vállalja a vezető szerepét a döntés elleni küzdelemben – és a végletekig elmenve harcol a munkások az igazságért.

Névjegy

Stéphane Brizé (1966. október 18.) francia forgatókönyvíró-filmrendező-producer-színész. A Mennyit ér egy ember? (2015) és a Sztrájk a gyárban (2018) című műveit Arany Pálmára jelölték a Cannes-i filmfesztiválon.

Témák
film sztrájk
Frissítve: 2019.03.28. 12:10

Felolvasás követségen és turkálóban

Publikálás dátuma
2019.03.27. 19:26

Fotó: Vajda József
Huszonkét ország irodalmába nyerhetünk betekintést csütörtök este hét és tizenegy között az Irodalom Éjszakáján mások mellett José Saramago, Ámosz Oz, Joachim Meyerhoff, Itó Szatosi, Alek Popov és Vida Gábor művei által.
Az egyébként nem irodalmi programokat kínáló, több mint húsz budapesti helyszínen – imateremben, műteremházban, nagyköveti rezidencián vagy éppen turkálóban – pályájuk elején lévő szerzők, esetenként magyar fordításban még nem elérhető írásaival is találkozhatunk. Az est résztvevői az egyes helyszínek között vándorolva tíz-tizenöt perces, a családi fészek témája köré szerveződő novella vagy regényrészleteket hallgatnak meg.

Az immár negyedik alkalommal megrendezett budapesti eseményhez idén Debrecen is csatlakozik. És míg a Nagykörút és a Hősök tere közti fővárosi helyszíneken a Katona József Színház színészeitől ismerhetjük meg a kiválasztott szövegeket, addig az alföldi városban a Csokonai Színház művészeinek A tolmácsolásában. Felolvas többek között Börcsök Enikő, Gazsó György, Kubik Anna, Olasz Renátó, Sodró Eliza és Ráckevei Anna és Szikszai Rémusz is.
Szerző
Témák
irodalom

Veronika és Bálint, az alakváltók

Publikálás dátuma
2019.03.27. 13:00
Harcsa Veronika énekes és Gyémánt Bálint gitármuvész a legújabb közös lemezét ritmusszekcióval kiegészülve készítette el
Fotó: GLÓDI BALÁZS
Shapeshifter (Alakváltó) címmel jelent meg a nagyszerű énekes-dalszerző, Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint új albuma, amit hosszabb európai turnén mutatnak be zenésztársaikkal.
„A lemez címe Alakváltót jelent, ami jól leírja, mi történt velünk, hiszen a zenekar bővült, ám a mag ugyanaz maradt: továbbra is a Gyémánt Bálinttal közös duónkra épül az anyag. Bálinttal két duólemez és számtalan koncert után, közösen határoztuk el, hogy készítünk egy lemezt ritmusszekcióval is – hogy a hangzásbeli lehetőségeinket bővítsük. Mivel sok fellépésünk van Nyugat-Európában, külföldi zenészek is felmerültek, és végül Nicolas Thys nagybőgős és Antoine Pierre dobos mellett döntöttünk, akik a belga jazz-színtér kiemelkedő alakjai. Öt éve diplomáztam a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban, és erős kapcsolatom maradt az ottani szcénával, innen ismerem ezt a két csodásan kreatív zenészt. Mindketten éltek New York-ban, a legnagyobb nevekkel is játszanak együtt, ráadásul nagyon kedves emberek, és jó barátok lettünk, rengeteget nevetünk négyesben” – meséli új lemezükről Harcsa Veronika.
A Shapeshifter dalainak többségét Veronika írta. „Egyszer régen egy barátom bíztatott, hogy merjek saját dalokat írni, mert annál szélesebb csatornán tudom magam kifejezni a zenében. Ez tényleg így van: azokat a dalokat érzem minden ízében a magaménak, amiket én írtam. Bálint ötletei is szerepelnek a duólemezeken, a mostani albumra két teljes kompozíciót is írt, amikhez örömmel írtam szöveget. Egyikünk sem zeneszerző: ez inkább egy kreatív játék, és mivel személyes élményekről van szó, könnyű ezeket a dalokat estéről-estére tartalommal megtölteni. A Bori's Rebel című dal szövegét Bori, a húgom írta. Egy nehéz élethelyzetét írta ki magából, én pedig a testvéreként úgy éreztem, átfordíthatjuk ezt a nehézséget valami pozitívba, ha a szövegből születik egy dal.”
 
Tavasszal és nyár elején mutatják be Európa-szerte az új lemezt. „Ez a gyümölcs leszüretelésének időszaka” – mondja. „A kvartett-turnéval párhuzamosan a duókoncerteket is folytatjuk, de hogy a jövőben melyik felállás lesz a meghatározóbb, az még nem látszik. Tavasszal jó pár koncertet fogunk játszani kvartettben, és ez biztosan sok tapasztalatot hoz majd. Június második felében hétállomásos magyarországi turnéra indulunk, melynek legfontosabb állomása a Müpa-beli estünk lesz. A lemezt a berlini Traumton Records jelenteti meg Nyugat-Európában, így számos helyszínen koncertezünk majd Németországban, de ellátogatunk Brüsszelbe, Liège-be és Londonba is. A lemez német sajtóvisszahangja nagyon erős lett, így remélem, hogy a külföldi koncertek is jól sikerülnek majd. A magyarországi koncertek zárják a turnét, addigra már jól össze fog állni az anyag, úgyhogy a hazai közönségnek tartogatjuk a turné legjavát.”
 
Harcsa Veronika a duó és a kvartett mellett jelenleg két állandó formációban szerepel. Az egyik a belga Next.Ape, ami egy frissen debütált pszichedelikus jazzprodukció, és szeptemberben itthon is bemutatkozik. A másik egy Debussy-est a klasszikus hárfaművész Razvaljajeva Anasztáziával. Ezek mellett rendszeresen előfordul, hogy egy korábbi projektet elevenítenek fel (mint az avantgárd Kassák-est) vagy meghívják vendégként egy egyszeri produkcióba, mint Fekete-Kovács Kornél Müpa-estje március végén. Veronika folyamatosan szólistaként szerepel, de cseppet sem tartja magát „dívának”. „Minden énekes produkcióban rendkívül fontosak a hangszeres zenészek, csak az a kérdés, hogy ki hogy kommunikálja a jelenlétüket. Nekem így természetes, hogy zenei partnerekként és nem kísérőkként mutatom be őket, mivel a zenét közösen hozzuk létre” – vélekedik erről.

A tanításról

„Jelenleg London és Budapest között ingázom, és ilyen életvitel mellett nem lehet felelősséget vállalni a tanítványok iránt, így nem játszom ezzel a gondolattal. A Művészetek Völgyében, ahol idén hatodik éve vezetek saját udvart, minden nap tartok énekes workshopot a fellépőkkel közösen, ami kiemelkedő élmény. Nagyon jólesik közösen gyakorlatokat végezni, és látni a résztvevők arcán, ahogy elmerülnek a zenében. Elképzelhető, hogy egyszer ez is része lesz az életemnek.”

Javaslat pályakezdőknek

„Tartsanak ki amellett, ami számukra a legnagyobb élményt jelenti, és próbáljanak koncepciózusan építkezni. Ha nem nyílik rögtön egyértelmű irány, akkor a legelején nem baj, ha az ember mindenfélét elvállal, mert tapasztalatokat gyűjt és megismerteti magát másokkal. Később viszont az lesz a fontos, hogyan tudnak szelektálni, nemet mondani arra, ami nem 100 százalékig az övék.”