Homo alcoholicus

Még az ókornál is messzebbre kell visszamennünk, ha az emberek és alkoholos italok kapcsolatának kezdeteit keressük. Egyes tudósok eredményeiből arra lehet következtetni, az emberiség fejlődése már egészen az őskortól szorosan összekapcsolódik a „szesszel”.

Már a régi rómaiak is… – kezdődik szinte minden történeti példabeszéd. És ez ezúttal is igaz. Széles körben ismert tény, hogy a Római Birodalomban az étkezések elképzelhetetlenek voltak bor nélkül, vagy hogy Németország területén létezik olyan, bencés szerzetesek által működtettet sörfőzde, amely 1040 óta folyamatosan üzemel. Nem ezek a kultúrák voltak viszont az elsők, amelyek nagyobb mennyiségben állítottak elő alkoholos italt. Martin Zarnkow, a Müncheni Műszaki Egyetem kutatója kollégáival az elmúlt évtizedeket az emberiség és az alkohol kapcsolata kutatásának szentelte, és arra jutott: őseink már a „történelem előtti” időkben is előszeretettel iszogattak, a különböző elkészítési receptúrák és módszerek megelőzték az írás kialakulását is.

A National Geographic korábbi cikke szerint a tudósok kémiai analízissel bizonyították, hogy a mai Kína területén már 9000 évvel ezelőtt készítettek a borhoz hasonló italt, rizsből, mézből és gyümölcsökből. A Kaukázus hegyeiben a mai Grúzia, illetve Irán területén arra találtak bizonyítékokat, hogy az egyik legkorábban háziasított növény a szőlő volt, 7400 évvel ezelőtt.

De folyamatosan kerülnek elő a mindenféle terményből származó alkoholos italok előállítására utaló leletek már az emberiség hajnalának idejéből is. Patrick McGovern, a Pennsylvaniai Egyetem biomolekuláris régésze szerint az alkohol tudatmódosító hatása már a kőkorszaki rituálék óta élénkíti az emberek kreativitását, így elősegítette a nyelv, a művészetek és a vallás fejlődését is. A tudós egészen odáig merészkedik: ha közelebbről megnézzük az emberiség történetének jelentős fordulópontjait – például a növénytermesztés kezdeteit vagy az írás kialakulását –, találunk valamilyen kapcsolatot az alkohollal.

Amiért megérte lemászni a fáról

Valójában az emberek alkohol iránti vonzalma még az emberiségnél is régebbi. Már főemlős őseink előszeretettel fogyasztották a túlérett, enyhén rothadó gyümölcsöket, amelyeknek számos kedvező tulajdonsága volt. Például egyszerűbb volt kiszagolni és így megtalálni őket. Emellett könnyebb volt megemészteni a már erjedő gyümölcsöket, amelyek értékes kalóriabombának számítottak. Alkoholtartalmuk miatt antiszeptikus hatásuk is volt, amely segített legyőzni a különböző kórokozókat, így nem túlzás azt állítani, hogy evolúciós jelentősége volt a bódulatnak. A „részeges majom” elméletet Robert Dudleynak, a Kaliforniai Egyetem élettankutatójának köszönhetjük, eszerint a talajon található erjedt gyümölcsök miatt érte meg őseink számára lemerészkedni a fáról. És bár az így nyert kalóriatöbblet mellett csak járulékos haszon volt az etilalkohol által okozott örömérzet, de valószínűleg nem volt elhanyagolható szerepe az új életmód elterjedésében. Az viszont nem valószínű, hogy az ősök tökrészegen tengették volna mindennapjaikat, ugyanis a tudósok szerint könnyű célpontot jelentettek volna a különböző ragadozóknak.

Bár más állatfajok is fogyasztanak – mértékkel – alkoholtartalmú gyümölcsöket, 10 millió évvel ezelőtt az afrikai majmok és az ember közös ősében ment végbe az a génmutáció, amely egy enzim előállításával 40-szer gyorsabbá tette az etilalkohol lebontásának sebességét a szervezetünkben. Így őseink büntetlenül élvezhették az erjedő gyümölcsöket anélkül, hogy rosszul lettek volna a bennük lévő alkoholtól. A kutatók ugyanakkor nem győzik megjegyezni: ekkor még nem a bódulat volt a cél. Az csak később lett szempont, amikor az emberek már képesek voltak minőségibb alkoholos italokat előállítani.

Kenyér helyett sör

Törökország délkeleti részén, a szír határ közelében a Göbekli Tepe lelőhelyen régészek az emberiség történetének egy másik fontos fordulópontját kutatják. A tudósok szerint könnyen lehet, hogy az i. e. 12. évezredtől lezajlott neolitikus forradalomban is jelentős szerepet játszott a szesz. Az eredmények abba az irányba mutatnak: a korábban vándorló, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató kőkorszaki ember letelepedésében és a földművelő életforma kialakulásában fontos érv volt, hogy így képesek voltak megtermelni a sörszerű ital előállításához szükséges növényeket. A kezdetleges sörnek valószínűleg a dél-amerikai sámánok rituáléihoz hasonlóan valamiféle vallásos szertartásokon, ünnepségeken volt szerepe – az alkohol bódító erejének segítségével vették fel a kapcsolatot a szellemvilággal. De emellett az ünnepségekre érkezők számára vendégváró italként is szolgált, egészen hasonlóan az alkohol jelenlegi társadalmi funkciójához.

Ugyanakkor a Göbekli Tepe-i bizonyítékok nem sziklaszilárdak – a tudósok arra alapozzák az elméletüket, hogy a területen nagy tárolókádakat találtak, amelyekben víz és gabona keveréke volt, de az nem biztos, hogy azt erjesztették is, lehet, hogy kenyér készült belőle. Ennek ellenére Patrick McGovern szerint a sör még a kenyérnél is nyomósabb érv volt, amikor a kőkorszaki ember a letelepedés és a növénytermesztés mellett döntött: amikor már a gyűjtögetett vadon növő fűfélék nem biztosítottak elég hozamot, elindult a gabonafélék háziasítása és nemesítése. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a magas kalóriatartalmú, tápláló sört könnyebb volt előállítani, mint a kenyeret.

Az alkoholtartalmú italok fogyasztása a mezőgazdasági termeléshez hasonlóan párhuzamosan az Antarktisz kivételével az összes kontinensen kialakult. Gyakorlatilag minden cukortartalmú növényből erjesztettek italt az évezredek folyamán: agavéból, banánból, nyírből, kakaóból, kukoricából, kaktuszból, pálmából, rizsből és így tovább. De az emberi találékonyság (és az alkohol iránti vágy) nem ismer határokat, a közép-ázsiai sztyeppei nomádok gyümölcs és gabona híján kancatejből erjesztettek maguknak alkoholos italt, vagyis a kumiszt.

Előnyből hátrány

A tudósok szerint ugyanakkor az alkoholfogyasztási kultúra kialakulásában sem játszott elsődleges szerepet a bódulat iránti sóvárgás. Hasonlóan emberszabású őseinkhez, a különböző emberi kultúrák is elsősorban az egészségügyi előnyök miatt fogyasztották ezeket az italokat, amelyek amellett, hogy táplálóak, sokszor egészségesebbek vagy legalábbis biztonságosabbak voltak, mint a víz. Nem véletlen, hogy például az észak-szíriai Tall Bazi lelőhelyen talált 3400 évvel ezelőtti település 70 házának mindegyikében volt egy apró „sörfőzde”, így biztosítva a háztartás igényeit. De már az ősi egyiptomiak is feltalálták az otthoni sörfőzést, a nagy sörfőzdék a piramisokat építő munkásokat látták el. Babilonban pedig, i. e. 500 környékén már tucatnyi különböző típusú sört készítettek.

Az éremnek azonban ez esetben is két oldala van. Mindebből kétségtelenül az látszik, az emberi civilizáció fejlődése elválaszthatatlan az alkoholos italoktól. Viszont mára szinte semmi nem maradt meg azokból az evolúciós előnyökből, amelyek az erjedő gyümölcsök fogyasztásához egykor kapcsolódtak, amikor még nehéz volt táplálékhoz jutni. Az alkoholfogyasztás egykoron a túlélés záloga lehetett őseink számára, most viszont az akkoriban kialakult genetikai és neurokémiai jellegzetességek okolhatók az alkoholizmus, a kényszeres ivás kialakulásáért. Az etilalkohol fogyasztásának részegséget, hosszú távon pedig függőséget okozó hatása már jó ideje okoz fejtörést az emberi közösségeknek, sok helyen tiltásokkal, korlátozásokkal igyekeztek megelőzni, hogy az „istenek ajándéka” átokká váljon. Azt, hogy az ivás mennyire káros lehet, és, hogy az alkoholizmus valójában egy betegség, csupán a 20. század második felében ismerték fel.