Növeli a pollenszezon hosszát és az allergiások számát a klímaváltozás

Publikálás dátuma
2019.04.12. 16:16
Illusztráció
Fotó: Pixabay
A globális felmelegedés egyik komoly egészségügyi kockázata, hogy világszerte fokozatosan emelkedni fog a pollenérzékenyek száma - állapította meg egy globális felmérés, amelyben Makra László, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) professzora is részt vett.
Globális felmérés készült a klímaváltozás és a pollenkoncentráció összefüggéséről Makra László, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) professzorának részvételével. A kutatások szerint a felmelegedéssel nemcsak a pollennel szennyezett területek növekednek, hanem az allergiások száma is - közölte a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága.
A Lewis H. Ziska amerikai növényfiziológus irányításával végzett kutatásokról, amelyről a Lancet Planetary Health írt, Makra László azt mondta, az volt a cél, hogy megvizsgálják, miként változik az allergén pollenek koncentrációja és előfordulásuk tartama, és ez milyen kapcsolatban van az allergiás megbetegedések gyakoriságával. Három kontinens összesen 17 aerobiológiai állomásáról gyűjtöttek adatokat. Vizsgálatuk volt az első, amely nem egyetlen pollenfajtát vagy fajták egy csoportját vizsgálta, hanem az adott állomáson mért összes pollenfajta összegzett évi számait vetette össze a meteorológiai paraméterekkel.
Megállapították, a hőmérsékleti maximumok és minimumok éves együttes növekedése szoros kapcsolatot mutat a szezonális pollentermelés emelkedésével. Az is világossá vált a mérési adatok elemzése során, hogy a fagymentes napok számának növekedésével meghosszabbodik a pollenszezon, és növekszik a pollenkoncentráció is. Arra lehet következtetni, hogy a hosszabb pollenszezon és a megnövekedett évi pollenkoncentráció hatására globálisan nő a pollenérzékenység és az allergiás megbetegedések száma - tudatta a professzor
Ezek az eredmények rámutatnak arra, hogy a globális felmelegedés komoly egészségügyi kockázatokkal jár. Valószínűsíthető, hogy a közeljövőben fokozatosan emelkedni fog globálisan a pollenérzékenyek száma. Ennek egyik oka a környezetünkben egyre széleskörűbben alkalmazott kémiai anyagok mennyisége, a másik pedig az, hogy a globális felmelegedés révén az allergén növények élőhelyei észak felé kiterjednek. A hosszabbá váló pollenszezon szintén az allergiás megbetegedések számának a növekedését vonja maga után.
Magyarországon az 1960-as évek végétől mérik a pollenkoncentrációt: először 1968-ban történt mobil mérőeszközzel pollenmérés, amelyet Simoncsics Pál, a szegedi egyetem biológusa végzett munkatársaival. Az első állandó aerobiológiai állomást 1989-ben Juhász Miklós, az egyetem oktatója állította fel a szegedi bölcsészkar épületének tetején. Ez volt Magyarországon az első pollenmérő állomás.
Szerző
Frissítve: 2019.04.12. 18:10

Ritka hóbagoly költözött Budakeszire

Publikálás dátuma
2019.04.12. 14:52

Fotó: Budakeszi Vadaspark
A Bella nevű, egyéves hóbagoly a csehországi Ostravából érkezett a Budakeszi Vadasparkba. A madár eredetileg az északi tundravidékeken él, itthon igazi ritkaságnak számít.
Bár a Budakeszi Vadaspark elsősorban a Magyarországon őshonos és a Kárpát-medencébe betelepített fajok bemutatását tekinti feladatának, a látogatók már korábban is találkozhattak olyan, a hazai állatkertekben ritkán látható különleges állatfajokkal, mint a jávorszarvas és a bölény. Ilyen ritkaságnak számít Bella is: a vadaspark új hóbaglyának különleges tollazatát március vége óta csodálhatják meg látogatók - olvasható az intézmény közleményében. 
A hóbaglyok az északi tundravidékeken élnek, ezért hazánkban ritka vendégnek számítanak – a Kárpát-medencében csak akkor sikerült néhány kóborló példányt megfigyelni, amikor az északi területeken nem találtak elegendő táplálékot. A vadaspark új lakója a csehországi Ostravából egyedül érkezett, ám a tervek szerint az egyéves tojó nem sokáig marad magányos, hamarosan társat kap. A gondozók reménykednek abban, hogy a hóbagolypár nemsokára szürke, pettyes fiókákkal örvendezteti majd a látogatókat. 
A fokozottan védett hóbagoly körülbelül ötven-hatvan centiméter magas, és másfél-két kilogramm tömegű. Fészkét a nyílt tundrán valamilyen magaslatra, dombtetőre vagy sziklák tetejére, esetleg földmélyedésekbe építi. A hóbagoly a tojásait május-júniusban költi ki, fészke átlagosan négy-kilenc tojásból áll, de táplálékbőség idején akár tizennégy tojást is költhet. A többi ragadozómadárhoz hasonlóan a hóbagoly hímjei is kisebbek a tojóknál, de a két nemet a tollazatuk színezetéről is meg lehet különböztetni: míg a hímek felnőtt tollazata csaknem teljesen fehér, addig a nőstények tollruhája a fejükön feketén pettyezett, a hátukon pedig sávozott. Más nagytestű madarakhoz hasonlóan a hóbaglyok is igen hosszú életűek, hiszen akár tíz évet is elélhetnek.
Szerző

Ezért nem lehet tovább elodáznunk a globális felmelegedés kérdését

Publikálás dátuma
2019.04.12. 13:30
LUANG NAMTHA TARTOMÁNY, LAOSZI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG, 2017
Fotó: LENA DOBROWOLSKA, TEO ORMOND-SKEAPING
A klímaváltozás jelentőségét közeli perspektívából világítja meg a Future Scenarios című bécsi kiállítás. Európában közvetlenül még nem érzékeljük a környezeti változásokat, így sokak fejében csupán absztrakt kép él e történésekről, ez azonban többé nem elfogadható magyarázat.
Milyen kép rajzolódik ki előttünk, amikor a klímaváltozásról, az üvegházhatásról, a jégsapkák olvadásáról, a szennyezett tengerekről vagy épp a természeti csapások okozta migrációról hallunk? Gyakran távoli, minket nem érintő dolgokként gondoljuk el ezeket a történéseket, ahogy a globális felmelegedés is sokszor inkább elvont fogalomként jelenik meg előttünk. A ködös elképzelésekből formál kézzelfogható megközelítési módokat a Lena Dobrowolska és Teo Ormond-Skeaping projektjének egy szeletét bemutató Future Scenarios (Jövőbeli szcenáriók) című kiállítás. A bécsi Kunst Haus Wienben ingyenesen látogatható tárlat a 2010 óta együttműködő páros jelenleg is futó munkájába enged betekintést, amely a klímaváltozást, annak különböző narratíváit, feldolgozási módjait és a probléma megoldására tett törekvéseket térképezi fel. Munkájuk középpontjában olyan nemzetek állnak, amelyek már érintettek a klímaváltozásban – Banglades, Uganda, Nepál –, és amelyek nagymértékben felelőssé tehetők érte, mint például az USA és az Egyesült Királyság. A páros szakértőkkel, nagyobb szervezetekkel és politikai döntéshozókkal is együttműködik, így nem csupán művészi szemszögből, hanem a tudományos kutatás felől is megragadják a témát – beszélt a projekt jelentőségéről lapunknak Sophie Haslinger, a kiállítás kurátora. A kiállított fotók, a hozzájuk tartozó részletes magyarázatok vagy minitörténetek és az egyszerre három csatornán futó videófelvételek tudományos tényeken nyugvó, megalapozott információkkal látják el a nézőt, és világítanak rá, miért is nem lehet tovább elodáznunk ezt az elsősorban természeti, mostanra azonban sokszorosan erkölcsivé is vált kérdést. Nem csupán a pusztuló tájról látunk felvételeket, közeli arcokon keresztül válik egyértelművé életmódunk károsító és környezetszennyező hatása. Számos helyi kezdeményezést, pozitív példát is láthatunk: többek között arról, hogyan gyűjtik a szemetet Ugandában, ahol 2008 óta tiltott a műanyagzacskók használata – akár csak a szomszédos Ruandában, amely mára az Afrika legtisztább országa címet viseli. A klímaváltozás okozta migrációs hullámok helyzetkezelése, a természeti katasztrófák által is tovább fokozódó nemi egyenlőtlenség és a gyermekmunka megfékezésére irányuló stratégiák, a földművelés technikáinak a megváltozott környezeti körülményekhez való adaptációja mind-mind olyan eljárásokat és példákat állít elénk, amelyek szükségessége jelenlegi életmódunkat folytatva nincs is olyan távol, mint gondolnánk. A média és a politikusok által sokféleképpen befolyásolt képre a kiállítás címe mellett annak egy kiemelt része is reflektál, amely elképzelt jövőbeli szcenáriókat, feltételezett forgatókönyveket mutat be újságok címlapjain keresztül. A képek egyúttal a természeti katasztrófák gyakran megkonstruált médiareprezentációját, és a különböző narratívák befolyásoló erejét is kiemelik; a National Geographic 2033 áprilisi számának elképzelt borítója az indiai vízért folytatott háborút jeleníti meg, a Time magazin 2088-as beszámolójának címe pedig egy 2019-ben is aktuális kérdést feszeget: Miért nem tettünk semmit? A projekt nem csak azoknak a döntéseknek a súlyára mutat rá, amelyekbe a hétköznapok során mi magunk is gyakran kerülünk, de az olyan politikusok vagy cégvezetők választásaira is, akik - szembemenve a többszörösen alátámasztott tényekkel - nemet mondanak a felelősségvállalásra (Donald Trump, a világ második legnagyobb üvegházi gázokat kibocsátó országának elnöke 2017-ben jelentette be, hogy kilép a Párizsi Egyezményből). Ahogy azt Sophie Haslinger is hangsúlyozta, mivel Európában közvetlenül még nem érzékeljük a környezeti változásokat, így sokak fejében csupán absztrakt kép él e történésekről, ez azonban többé nem elfogadható magyarázat. A kiállítás olyan megvilágításba helyezi e problémát, amely segít kialakítani saját kapcsolódásainkat, ezáltal egyúttal lehetővé téve, hogy egy kevésbé borúlátó forgatókönyvet írjunk a saját jövőnkhöz.
BHOLA SZIGET, BANGLADES, 2017 - Ez a magányos pálmafa 1984-ben még egy kilométer messze állt a folyóparttól
Fotó: TEOORMOND-SKEAPING
Szerző