A kincsek tokja és a narvál agyara - egy igazi műkincsháború

Publikálás dátuma
2019.04.15 11:30

Fotó: Roland Schuller
A Tanácsköztársaságról és az akkor elhurcolt kincsekről rendezett kiállítást az Esterházy Magánalapítvány a fraknói várban. Üzenet a bíróságnak.
Illusztráció egy folyamatban lévő perhez – a fraknói vár új időszaki kiállítása óhatatlanul ezt a gondolatot ébreszti látogatójában. A 300 évig gyűjtetett – 3 nap alatt elveszett című kamaratárlat egy rövid történettel igyekszik megragadni a figyelmet: a fraknói Esterházy-kincsek gyűjteményét a Harmonia Caelestis zenemű alkotója, Esterházy Pál nádor művészeti és tudományos érdeklődése alapozta meg, a kollekció önmagában egységes műalkotás. A kincsek nagy részét nem kései leszármazottja, V. Esterházy Miklós herceg szállíttatta 1918 őszén (illetve 1921-ben) Budapestre – mint az korábban a köztudatban volt −, hanem 1919 tavaszán, a Tanácsköztársaság idején köztulajdonba vették (négy és fél hónapra). E tény utóbb abban a perben is elhangzott, amelyet bő két évvel ezelőtt az Esterházy Magánalapítvány indított a magyar állam, az Iparművészeti Múzeum és az Eszterháza Központ ellen. A fraknói vár dísztermének közepén most egy tabló áll, amely rövid történelmi áttekintést ad. Eszerint a Forradalmi Kormányzótanács már március 22-én határozott a magánkézben lévő műkincsek köztulajdonba vételéről, a részadatok alapján 6-7 ezer államosított műtárgyat helyeztek el magyarországi múzeumokban − több mint ötezer porcelántárgyat és mintegy ezer ékszert, ötvöstárgyat. Sopron városa és Sopron vármegye direktóriumának tagjai 1919. április elsején jelentek meg Fraknó várában, hogy az ott lévő műkincseket köztulajdonba vegyék, majd a budapesti Iparművészeti Múzeumba szállítsák. Azokat a Tanácsköztársaság bukásáig, illetve a román megszállás ideje alatt rejtegette a múzeum. Az egyik tárlóban látható a direktórium jegyzőkönyvének fakszimile másolata, amelyben a hercegi hitbizomány megbízottja kijelenti: a fraknói várban található műkincseket a Tanácsköztársaság tulajdonának tekinti. A leltári kimutatás csak megemlítődik – sem a dokumentumból, sem a történelmi tablóról nem tudhatja meg a kiállítás látogatója, pontosan hány és milyen jellegű műtárgyat hurcoltak el Fraknóból. Egy másik, 1919. szeptember 28-i dokumentumban az Iparművészeti Múzeum arról ad tájékoztatást, hogy V. Esterházy Miklós „ama óhajának adott kifejezést, hogy a visszaszállítás nehézségeire és arra való tekintettel, hogy a fraknói vár esetleg osztrák fennhatóság alá kerülhetne, (a kincsek) egyelőre az intézet őrizetében megmaradjanak”. Egy szeptember 3-i keltezésű, Esterházy Miklósnak címzett levélben az Iparművészeti elismeri, a herceg legalább három évre letétbe adta a múzeumnak a jegyzékben felsorolt műtárgyakat, de a kamaratárlat bemutatja annak az 1923-as letéti szerződésnek a fakszimiléjét is, amelyet a múzeum Esterházy Miklós örökösével, Esterházy Pállal kötött. „Magántulajdon, ideiglenes letét” – kellett feltüntetni a gyűjteménynél a szerződés alapján. A történelmi elbeszélésnek itt vége is szakad, bár a kiállítás német alcíme: Az Esterházyak híres kincseskamrája a XX. század viharaiban. Mivel a kiállítás a Tanácsköztársaság idejére fókuszál, ez magyarázható, ám az igazi „vihar” mégiscsak 1949-ben, a hercegi hitbizományok magyarországi államosításakor jött el. Az már a Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusa, Kiss Erika művészettörténész tárlatvezetéséből derült ki: további „kalandtörténetek” köthetők ahhoz a néhány műtárgyhoz, amelyek a tárlaton szerepelnek. Az a XVII. századi narválagyar például, amelyet itt bemutatnak, a kivégzett angol király, I. Károly kincstárából került Fraknóra. Annak idején az unikornis szarvának hitték, minden jelentősebb főúri kincstárban őriztek egyet a titokzatos cet agyarából. A vezekényi tál 2000-ben készült másolata kapcsán is felidézhető egy „ifjúsági regény”: a vezekényi csatában halt meg Esterházy Pál bátyja, László, − a hitbizomány alapítójának 17 évesen szakadt nyakába a családfői felelősség. A Budapesten (vagy Fertődön) őrzött Esterházy-kincsek némelyikét illusztráción mutatják be, de kiállították azokat a bőrtokokat, amelyekben ezeket 1919 tavaszáig őrizték. Ma már egy-egy ilyen tok is iparművészeti ritkaság. A fraknói várban őrzött, leghíresebb kincsek – az aranyműves mestermunka, a XVI.−XVII. századi Bacchus-kocsi, vagy Európa legrégebbi, XVII. századi ezüstasztala – azonban nem láthatók a kiállításon. A New York-i Metropolitan Múzeum novemberi tárlatán lesznek bemutatva, és már ládákba kerültek. Így sem kérdés nem vetődhet fel, sem magyarázat nincs arra: ezeket a remekműveket hogyhogy megkímélték a XX. század viharai? 

Nemcsak a műkincseket perlik

Az Esterházy-műkincsper műtárgyelhelyezési perként indult, tulajdonjogi perként folytatódott. Kiváltó oka az volt, hogy az Iparművészetiben őrzött Esterházy-kincsek egy részét Fertődre szállították. Az Esterházy Magánalapítvány azt szeretné elérni, hogy a kincseket vigyék vissza Budapestre. Ugyanakkor a magánalapítványt is perlik. A családi tanács éléről eltávolított Esterházy Antal fia, Paul-Anton Esterházy jelenleg a fraknói vár tulajdonjogát szeretné megszerezni bírósági úton. 

Frissítve: 2019.04.16 10:43

Magyar kisfilmet is meghívtak a 72. cannes-i fesztiválra

Publikálás dátuma
2019.04.19 17:40

Mintegy 2 ezer alkotás közül 17 vizsgafilm, közülük 14 fikciós és 3 animációs mű kapott meghívást a Cinéfondation versenyébe, többségében kelet-európai országokból.
Magyar nagyjátékfilm eddig nem került be a frissen bejelentett 72. Cannes-i filmfesztivál programjába, de a rövidfilmes mezőnyben jelen vagyunk: a vizsga- és diplomafilmeket felvonultató Cinéfondation programba beválogatták Moldovai Katalin Ahogy eddig című 24 perces alkotását, mely a Budapesti Metropolitan Egyetem Mozgóképművész mesterképzésén készült. Moldovai korábban elvégezte a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Filmművészet és média és média szakát. Az Ahogy eddig főszerepeiben Venczel Vera és Tóth Ildikó látható. A mű Tóth Krisztina azonos című novellájából készült, a forgatókönyvet a rendező Palóczi Zitával közösen jegyzi, az operatőr Táborosi András volt. A cannes-i Cinéfondation zsűrijének elnöke idén Claire Denis francai író-rendező lesz. A vizsga- és diplomafilmeket bemutató rangos programban korábban Mundruczó Kornél, Kocsis Ágnes, Szimler Bálint, Kárpáti György Mór, Andrasev Nadja és Szentpéteri Áron filmjei szerepeltek. A nagyjátékfilmes versenyben idén nagy nevek csapnak össze, hiszen Pedro Almodóvar, Ken Loach, Xavier Dolan, Arnaud Desplechin, Jean-Pierre és Luc Dardenne, valamint Terrence Malick legújabb alkotásai versenyeznek a patinás Arany pálmáért. A mostani bejelentés során, a sajtó által tuti befutónak számító, Quentin Tarantino rendezte Volt egyszer egy Hollywood kapcsán Thierry Frémaux művészeti igazgató elmondta: a film még nincs kész – a beválogatását persze még később is bejelenthetik. A világ legrangosabb mozgóképes versenye Jim Jarmusch The Dead Don't Die című zombifilmjének (szintén versenyben van) díszbemutatójával nyit május 14-én. A mustra május 25-ig tart, a hivatalos versenyprogram zsűrijének elnöke Alejandro González Inárritu ötszörös Oscar-díjas mexikói filmrendező lesz, a nyolcvanhárom éves Alain Delont életművéért tiszteletbeli Arany Pálmával tüntetik ki.   
Frissítve: 2019.04.19 19:24

Fel sem vetődött az ExperiDance megszűnése

Publikálás dátuma
2019.04.18 13:58
Az Experidance művészetéhez hozzátartozik, hogy papíron napi három előadásra is képes
Fotó: MTI/ KOSZTICSÁK SZILÁRD
Nyolc táncos távozott Román Sándor együtteséből, de arról szó sincs, hogy feloszlana a tizenkilenc éves társulat.
A Táncélet (illetve a Corn & Soda) cikke alapján csütörtökön több online lap arról számolt be, hogy tizenkilenc év után megszűnik az ExperiDance Tánctársulat, ám ebből egy szó sem igaz – nyilatkozta a Népszavának a társulat ügyvezető igazgatója, társtulajdonosa, Vona Tibor. – Valóban több előadásunk elmarad, mivel nyolc szólista távozott az együttesből. A színpadi minőségben viszont nem kötünk kompromisszumot: nem tudtuk olyan gyorsan betanítani a helyükre érkezetteket, és nem kívántuk megnyirbálni a produkciókat. Tizenkilenc év és háromezer előadás után egy-két előadást leállítottunk, ebből kerekedett ez az egész. Ez roppant szomorú, elkeserítő. Mint ügyvezető, én nagyon rosszul végezném dolgomat, ha ennyi idő alatt egy tizenkilenc éves, három-négymilliárd forint értékű brandet lerombolnék azzal, hogy néhány előadást nem mutattunk be. Ráadásul az ExperiDance nemcsak tánctársulat, hanem egy nagyobb portfolió, egy cégcsoport - tette hozzá. Tizenötmillió forintot visszafizettünk a nézőknek az elmaradt előadások miatt – mondta Vona Tibor. − Más társulatok is leállnak, hogyha éppen a repertoárt frissíteni vagy betanítani kell, ebben semmi újdonság nincsen. Mi folyamatos műsorszolgáltatók voltunk, most a logisztikát nem sikerült tökéletesen összeraknunk, de csak ennyi történt, semmi extra. A Győri Balett is leállt egy időre, miután az együttes vezetője, Markó Iván távozott, de nem szűnt meg. Vona Tibor cáfolja a az elmaradó tao-pénzekkel kapcsolatos híreket is. Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő visszaigazolta, hogy érvényesnek tartja az EPER-pályázatunkat. (Az előadó-művészeti társaságiadó-támogatás megszüntetését kompenzálandó a kormány az előadó-művészeti szféra közvetlen támogatásának új pályázati rendszerét alakította ki – a szerk.) Most várjuk, hogy mennyi – a taót kiváltó − támogatást kapunk az új kulturális finanszírozási rendszerben - közölte lapunkkaL. 
 Vona Tibort nagyon bosszantja, hogy a rossz hír azonnal felkapott hír lesz, ráadásul úgy, hogy nem is igaz. – A Schwajda György vezette kaposvári színházban, vagy a Jordán Tamás-féle Nemzeti Színházban is előfordult, hogy több hónapot csúszott egy premier, de azokból nem lett ekkora rémhír.  Tizenkilenc éve működünk, nagyon kevés ilyen társulat van Magyarországon. A pályatárs együttesek általában ilyenkorra már megszűnnek, vagy személyi ellentétek, vagy a pénz hiánya, vagy az ötlettelenség miatt. Az ExperiDance – és ezt nem csak az elfogultság mondatja velem – e szempontból is hungarikum – mondta Vona Tibor.

Az ExperiDance

2000-ben alakult Magyarország első magántánctársulataként. Alapítója Román Sándor koreográfus, táncművész és Vona Tibor producer. Az ExperiDance a RaM Colosseum rezidens művészeti együttese annak megnyitása, 2011 tavasza óta. Eddig mintegy két tucat produkció kötődik az együttes nevéhez, művészeti hitvallása, hogy „a tüzes magyar táncokat népszerű nemzetközi és modern irányzatokkal” szelídítse meg, fokozza a végletekig. Tagjai magasan képzett táncosok. Látványos show-it eddig több mint 2,5 millióan látták. A tao támogatási rendszer – amely a jegyárbevétel 80 százalékáig adhatott kompenzációt − egyik legnagyobb nyertese volt a társulat.

A társulat közleménye

Az ExperiDance menedzsmentje a honlapján is cáfolta a társulat megszűnéséről szóló hírt, amit alább közlünk. >>„A társulat tulajdonosai nem döntöttek a társulat felbomlása mellett, erre vonatkozóan tulajdonosok között semmilyen belső tárgyalás nem történt.   A repertoár bemutatása időszakosan lett csak leállítva, melynek oka nyolc kiváló, tapasztalt táncművész rövid időn belüli távozása, akiknek többsége fajsúlyos, többnyire szólista szerepeket töltött be a darabjainkban. A színpadi minőség tekintetében a művek megnyirbálásával, csak félig felkészült szereplőkkel nem kívánunk színpadra állni, ebben nem kívánunk kompromisszumot kötni magunkkal, hiszen ezzel azonnal becsapnánk a leghitelesebb véleményformálóinkat, a nézőinket! A főszerepek visszapótlása az ExperiDance székházának professzionális próbatermi körülményei között jelenleg is zajlik. A társulat aktivitását napi szinten szervező szakmai és értékesítő menedzsmentnek nincs tudomása arról, hogy Román Sándornak lenne egy „újonnan szerződött” tánctársulata. Román Sándor ugyanazokkal a táncművészekkel dolgozott az elmúlt héten, időszakban is, akikkel az elmúlt egy évben is dolgozott. A társulat minden erejével és tudásával arra törekszik, hogy számtalan szerződéses kötelezettségének eleget téve mielőbb újra színpadra lépjen, olyan minőségben, mely minőség alapján anno kiérdemelte nézőitől a „Ritmus Ünnepe” kitüntető jelzőt!<<

Frissítve: 2019.04.18 14:06