Csányi üzent

Ha egyszer váratlanul véget ér a NER, megint Csányi Sándor lesz az ország leggazdagabb embere. A vagyon – politikai értelemben – nem abszolút, hanem nagyon is relatív fogalom: minden bizonnyal sokan emlékeznek rá, mekkorát zuhant a Mészáros-cégek tőzsdei értéke Márki-Zay Péter semmiből jött hódmezővásárhelyi győzelme után, amikor átmenetileg verhetőnek látszott a Fidesz. Csányi Sándor birodalma nem roppanna meg, ha a jelenlegi kormány valamilyen okból távozásra kényszerülne; ő nem a magyar miniszterelnök kegyelméből lett valaki Magyarországon, és ha csak valamit nagyon el nem szúr, sokkal tovább tarthat a tündöklése Orbánénál. Ezért is volt furcsa, hogy (látszólag ok nélkül) beleállt a „mennyi pénze van Orbán Viktornak?” dilemmába. Nem magától persze, hiszen újságírói kérdésre felelt, de mégiscsak megválaszolta az egyik alapkérdést: a kormányfő Csányi szerint fizetni szokott a magánrepülő-utakért.

A bejelentés rövid távon nem a bankárt, hanem a kormányfőt hozta kényelmetlen helyzetbe, Orbánnak ugyanis egyszerűen nincs annyi legális jövedelme, amennyit az évente többszöri, darabonként legalább másfél millió forintos repülések kerülnek. A vagyonnyilatkozatában szereplő fizetésből nem telik rá, más forrásból a hivatalos papírok szerint nem kap pénzt, megtakarítása sincs – a kör itt bezárul. Nettó 1,15 millió forintos havi fizetésből – három kiskorú gyermek, két háztartás, számos alkalmazott és autó mellett – nem lehet milliókat félretenni szórakozási célra.

Elképzelhető, hogy a felesége tartja el, és ő fizeti a férj költséges hobbiját (mivel Lévai Anikó vagyonnyilatkozata nem nyilvános, nem zárhatjuk ki), de attól tartunk, ezzel a magyarázattal a jogszerűség mellett a férfiúi és vezetői kompetenciák látszatára is gondosan ügyelő Orbán Viktor nem szívesen állna ki a saját választói elé. Akkor viszont csak két lehetőség marad: vagy arra célzott az OTP Bank vezére, hogy a miniszterelnöknek vannak más, ismeretlen (tehát szükségképpen illegális) forrásból származó jövedelmei is, amelyek révén játszva az asztalra tudja csapni az – esetenként – másfél milliót, vagy pedig arra, hogy másképp szokott fizetni.

A „másképp” egy jogállamban természetesen elképzelhetetlen – hiszen mivel is viszonozhatná jogszerűen egy dollárban is milliárdos pénzember szívességeit egy középvállalati vezető szintjén megfizetett állami csúcshivatalnok –, de talán épp ez volt Csányi üzenetének a lényege. Meglehet, nem is az ország első emberének anyagi helyzetéről, hanem a demokrácia-autokrácia tengelyen elfoglalt pillanatnyi helyzetünkről akart elmondani valamit. Mindegy is, hogy mit: akár azt, hogy egy ilyen típusú rezsimben a csúcson korlátlanok a pénzügyi erőforrások, akár pedig azt, hogy ha úgy van, akkor egy Csányi Sándor kaliberű embernek is be kell szállnia a korrupt hatalom tisztára sikálásába, egyiknek sincs pozitív olvasata. Pontosabban: Orbán Viktor talán örül – ki fog derülni –, az adófizető állampolgár, az üzenet tényleges címzettje viszont biztosan nem lesz boldogabb.