demokrácia;hazugságok;

2019-04-27 08:37:42

A stabil demokrácia hete

Azt állította Orbán Viktor (Kazahsztánban), hogy „a demokrácia a régi görög felfogás szerint kormányzati formát is jelent, vagyis a véleményszabadságnak meg a részvételnek végül is egy hatékony és stabil kormányzásban kell testet öltenie… Kazahsztán az elmúlt években élen járt a stabilitás tekintetében.”

Ezzel szemben a tény az, hogy az athéni demokráciában a túl „stabil” vezetésre törekvőket kiiktatták, mégpedig a cserépszavazással, ugyanis évente megkérdezték a népgyűlés részvevőit, hogy ki az, aki türanniszra, egyeduralomra törekszik, akitől pedig a leginkább tartottak, azt tíz évre száműzték. Bár Kazahsztánban és Magyarországon (hála az égnek) stabilan demokratikus a vezetés, azért talán nem annyira, mint az ókori Athénban. 

Azt állította Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke (egy Ukrajnával foglalkozó budapesti konferencián), hogy a magyar kormány azért kötötte össze a magyar-ukrán oktatási és nyelvi vitát Ukrajna NATO-kapcsolatainak befagyasztásával, mert a NATO olyan értékközösség, ahol a jogállamiság és az emberi jogok védelme a szövetség egyik alapja. 

Ezzel szemben a tény az, hogy bár az alapító okmányban valóban benne van a szabadság, a demokrácia, az egyéni szabadság és a jog uralmának megvédése, a NATO természetesen ennél jóval konkrétabb célból, a szovjet terjeszkedés megakadályozására jött létre. De ha Németh Zsoltnak valóban annyira fáj a jogállamiság megsértése Ukrajnában (egyébként jogosan), akkor legalább egyszer szólhatna a magyar jogállamiság felszámolása miatt is. Pontosabban kétszer: először és utoljára.

Azt állította Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára (a Magyar Hírlapnak), hogy „az intoleráns nyugati liberális médiában nem jelenhet meg ellenkező tény vagy vélemény.”

Ezzel szemben a tény az, hogy bár „az ellenkező tény” fogalmát nem ismerem, a liberális lapok rendszeresen közölnek cikket más politikai véleményt képviselőktől, mint ahogy interjúkat is készítenek velük, és természetesen beszámolnak a számukra kellemetlen vagy kínos eseményekről is. Ja, és például Kovács Zoltán kormányszóvivő felháborodott tiltakozásait is számos alkalommal közölték. Amilyen álságosan liberálisak…

Azt is állította Rétvári (ugyanott), hogy „Franciaországban az Államtanács döntése után Szent II. János Pál pápa emlékművéről eltávolították a keresztet, Németországban pedig öt év alatt kétezer templomot számoltak föl.”

Ezzel szemben a tény az, hogy a szoborról nem távolították el a keresztet, hanem a szobrot közterületről – egy falucska főteréről – néhány száz méterrel odébb vitték, egy templom kertjébe, mégpedig azért, mert az 1905-ös (nem XXI. századi liberális!) szekularizációs törvény szerint vallási jelképeket, mint a keresztet, közterületen nem szabad elhelyezni. Ami Németországot illeti, valóban be kellett zárni a nem látogatott templomokat, de nem öt év alatt 2000-et, hanem 2000 óta mintegy ötszáz katolikus templomot. Nem mindegy. Talán még Rétvári államtitkárnak sem.