Röhögni se tudunk

Kicsit döccenős ugyan az Alaptörvény szövege, de világosan fogalmaz: „A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.”

Ha még idevesszük az Alapvetés C pontját – „A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik” –, akkor nyugodtan alhatunk, hiszen azt látjuk, a Fidesz-KDNP alkotmánya garantálja, hogy a bírók személyükben, illetve a bíróságok szervezeti értelemben is függetlenek legyenek. A bíróságok szervezeti és az ítélkező bírók személyes függetlensége ugyanis elvileg biztosítja azt, amit hétköznapi nyelven a bíróságok függetlenségének nevezünk. Vagy mégsem?

Sok olyan államot ismerünk, melyeknek alkotmánya a magyarhoz hasonlóan tartalmazza ugyan a harmadik hatalmi ág függetlenségének alapvető elveit, polgáraik mégis úgy vélik, a bíróságok elfogult, számukra hátrányos ítéleteket hoznak. Az 1949-es alkotmányunk a hatalom egységének elvéből indult ki, deklarálta a hatalommegosztás elveit, de eközben korlátozta a bíróságok ítélkezésen kívüli szervezeti függetlenségét. Ezt váltotta fel az 1989-es alkotmány, amely csaknem szó szerint tartalmazta a 2011-es Alaptörvény függetlenséget garantáló szövegét.

Jól tudja mindezt Kövér László, aki a Fidesz alapítóinak és a hatalom mai gyakorlóinak jó részéhez hasonlóan az ELTE jogi karán szerezte a diplomáját. Ez némi jogtörténelmi jártasságot is feltételez: nem véletlen, hogy nem kevés aktív bíró döbbenten hallgatta a házelnök e heti parlamenti tirádáját. Sokan tapsolni is elfelejtettek, ami egy protokolláris országgyűlési előadás esetében kijár a Ház elnökének.

Kövér ugyanis, miután hathatós támogatásával, sőt sokszor személyes kezdeményezésére a végrehajtó hatalom (kormány) alá rendelte a törvényhozói hatalmi ágat, a parlamentet (lásd még: „törvénygyár”, „Orbán Viktornak van frakciója, nem a Fidesznek”, stb), elérkezettnek látta az időt arra, hogy kifejtse: a bíróságoknak sincs szükségük a függetlenségre, sőt nekik kell biztosítaniuk az állam függetlenségét. „150 esztendővel ezelőtt az volt a kérdés, hogy a magyar állam akarja-e biztosítani a bírák függetlenségét. A jövőre nézve a kérdés az, hogy a magyar bírák a maguk részéről akarják-e biztosítani az állam függetlenségét.”

Hogy ez a magyar bírók ítéleteiben hogyan fog megnyilvánulni, egyelőre nem tudni, de ne legyenek kétségeink: a végrehajtó hatalom a maga alá gyűrt törvényhozás segítségével már eddig is kreatívan nyúlt a bíróságokat érintő törvényekhez („semmisségi törvény”, bírói nyugdíjkorhatár leszállítása, stb). Kövér mindezt teljesen alaptörvény-ellenesen teszi, mint a fenti idézet mutatja.

Kellene ugyan valami poén a végére, de a hatalommegosztás, így végső soron a demokratikus jogállam lebontására felszólító és a bírákat harcba hívó szavakon már röhögni sem tudunk. Reméljük, a bírók még igen.