A nagy túlélő

Miután 2014-ben Pedro Sánchez, a szocialisták főtitkára lett a spanyol ellenzék vezetője, sokan féltették a pártot a teljes enyészettől. Egyrészt mert megjelent a színen a baloldali rivális Podemos, másrészt mivel bár jóvágású, rokonszenves politikus, a párt egykori nagyjai nem voltak meggyőződve rátermettségéről. Ám a 2016-os választás után két évvel, amikor a konzervatív Néppárt komoly válságba került, eljött az ő ideje: kisebbségi kormányt alakított.

Hamar kiderült: igenis képes új lendületet adni a PSOE-nak. Enyhített a megszorításokon, amivel sikerült növelnie a belső fogyasztást, felgyorsult a gazdasági növekedés, és csökkent az állástalanok aránya. Míg tavaly év végén még a Néppárt, majd a Ciudadanos vezette a közvélemény-kutatásokat, januárban már átvette a vezetést a szocialista párt, és folyamatosan növelte előnyét. A vasárnapi voksoláson majdnem negyvennel emelte mandátumai számát az előző választáshoz képest.

A sima győzelemhez az is kellett, hogy a jobboldal „felszalámizta” magát. Megjelent a színen a jobboldali nacionalista Vox, amely magával rántotta mind a Néppártot, mind a Ciudadanost. Mindkét párt jobbra fordult, utóbbi tömörülés vezetője, Albert Rivera a kampány során kijelentette: nem hajlandó koalíciót kötni a szocialistákkal. Rivera és a néppárti vezető, Pablo Casado nem tanult a német CSU példájából: a keresztényszociálisok népszerűsége azután csökkent jelentősen, miután a centrum helyett a jobboldali radikalizmus felé mozdultak el.

A szocialistáknak nem lesz könnyű kormányt alakítaniuk, hiszen a katalán függetlenségpártiakkal is tárgyalniuk kell az új kabinetről. Olyan alkotmányos válság azonban nem fenyeget, mint 2016 után, mert Sánchez az utóbbi egy évben megmutatta: egy kisebbségi kormány fejeként képes ellavírozni a mást és mást óhajtó érdekcsoportok között.