Tovább tart az átok: Magyarország-Szlovénia 0-6

Csúnya vereségbe szaladt bele a magyar válogatott a nur-szultáni divízió-1/A-s jégkorong-világbajnokságon: legjobbjaink 6-0-ra kikaptak Szlovéniától, s így csak az utolsó játéknapon dől majd el, sikerül-e megkapaszkodniuk, vagy kiesnek a harmadik vonalba.

A litvánok elleni magabiztos győzelemmel komoly teher került le a mieink válláról, hiszen a 4-1-es siker szinte bizonyosan a bennmaradást jelentette a csoportban, azaz csütörtök délelőtt tizenegy órától már nem feltétlenül hátrafelé kellett tekintgetni, hiszen egy pénteki, szlovénok elleni diadallal dobogó közelbe kerülhetett a válogatott. Más kérdés, hogy talán legnagyobb mumusa, Szlovénia ellen kellett jégre lépnie legjobbjainknak: a délnyugati szomszéddal Nur-Szultánig 33 meccset vívott a magyar csapat, s ebből mindössze hatot sikerült megnyernie. S igaz, hogy a legutóbbi sikert éppen a vébé előtt könyvelhette el a betegsége miatt a tornáról lemaradó finn Jarmo Tolvanent helyettesítő Majoross Gergely csapata, csakhogy szokás szerint barátságos összecsapáson – tétmeccsen ugyanis még sohasem sikerült győzni Szlovénia ellen. Még tavaly sem a budapesti vb-n, amikor az akkor az A-csoportból érkező szlovénok két verség után léptek jégre a mieink ellen, s nyertek simán 4-1-re.

Az idén ráadásul még nagyobb córeszből próbált kimászni ellenünk a hajdani remek csatár, Ivo Jan irányította gárda, hiszen három játéknap után nulla ponttal állt, ugyanis kikapott a kazahoktól, a koreaiaktól és a fehéroroszoktól is. Pedig azután, hogy tavaly dicstelenül lent ragadtak a divízió-1/A-ban, ment a fogadkozás, hogy az idén már bizonyosan visszajutnak a legjobbak közé, s ennek érdekében még NHL-sztrárjuk, a Los Angeles Kingsben 1082 meccsen 956 pontig jutó Anze Kopitar is elutazott a kazah fővárosba, pedig a center utoljára 12 éve játszott divízió-1-es vébén, s azóta A-csoportosra is csak kétszer utazott el. Ám hiába a világklasszis, rajta kívül majd kétsornyi hiányzó akadt a szlovén keretben, akiket láthatóan nem sikerült pótolni, így a feljutásról már a mieink elleni meccs előtt lemondhattak, s leginkább amiatt kellett iparkodniuk, hogy ne a zárónapi, litvánok elleni derbi döntsön a bennmaradásukról.

Hiányzók persze a magyar csapatnál is akadtak, legmagasabban jegyzett játékosunk, a finn elitligában játszó Sebők Balázs agyrázkódás miatt az egész vébéről lemaradt, pénteken viszont Magosi Bálint és Hári János is a lelátóra kényszerült: előbbi egy alattomos ütközés következményeként, utóbbi pedig egy buta kiállítás miatt kapott egymeccses eltiltást. Az amúgy éppen születésnapos – 27 éves – Hári kiesésével borult az első sor, ahová centerbe Andrew Sarauert rendelte Majoross Gergely, akinek az emberelőnyös és -hátrányos sorokat is meg kellett variálnia.

A változtatások érződtek is a mieink játékán, messze nem sikerült olyan gördülékenyre a kezdés, mint a litvánok ellen, persze ebben közrejátszott, hogy jóval komolyabb csapat ellen kellett volna dominálni. Szerencsére a szlovénok sem estek ész nélkül legjobbjainknak, látszott, mindkét gárda elsősorban arra figyelt, ne ő kapja az első gólt. Így aztán az első komolyabb helyzetre úgy 8 percig kellett várni, addig csak néhány kósza lövés jutott el Vay Ádám, illetve szlovén kollégája, Luka Gracnar kapujáig. Ekkor azonban Tadej Cimzar léphetett ki egy megszerzett koronggal, szerencsére a szóló végén csúnyán mellédurrantott. Nem sokkal később Galló Vilmos került ziccerbe a túloldalon, de Sarauer centerezésénél elütött a pakk fölött. A harmad felénél aztán ennél is nagyobb sanszot kapott a magyar csapat, Robert Sabolic ült ki a büntetőpadra, de nemhogy ziccerig nem sikerült eljutni, de valójában felállni sem sikerült a támadóharmadban.

Egyenlő létszámban is akadozott a gépezet, rengeteg pontatlan passz, korongkezelési hiba jellemezte legjobbjaink játékát, a szlovénok pedig eredményesen támadtak le, ám kidolgozott helyzetig ők sem jutottak el. Gólig viszont igen, ugyanis Miha Stebih kékvonalas bombájából Vay semmit sem látott az az előtte állók miatt. Egyenlítés helyett pedig azon kellett izgulni a játékrész végén, hogy sikerüljön kihúzni a könnyű síppal kiszórt Galló büntetését.

Melyből több mint egy perc áthúzódott a középső harmadra, így a szlovénok kényelmesen fel is állhattak, s bár kétszer sikerült belepiszkálni a figurájukba, a harmadik kapu elé lőtt korongot Jan Drozg magabiztosan vágta a magyar kapuba. Vagyis immáron mínusz kettőről kellett kapaszkodnia legjobbjainknak, ám mire ez tudatosult bennük, már hárommal ment az ellen: egy kapu előtti kavarodásnál addig ügyetlenkedtek a bekkjeink, míg az NHL-es Pittsburgh Penguins által két éve draftolt, jelenleg a kanadai – quebeci – juniorligában pallérozódó, még csak húsz éves Drozg megint csak Vay mögé juttatta a pakkot. S ahelyett, hogy a megnyugtató előny birtokában visszavettek volna a szlovénok, továbbra is uralták a jeget, s csak Vaynak volt köszönhető, hogy Nagy Gergő kiállításánál nem nőtt tovább a különbség. De csak a harmad feléig, amikor is a Fehérvárban remek szezont futó Anze Kuralt a bekkek díszkíséretében, ám tőlük nem zavarva kilőtte a bal sarkot. Bár Vay igazából egyik gólról sem tehetett, Majoross mégis a kapuscsere mellett döntött, s a miskolci hálóőr helyét Bálizs Bence foglalta el.

A mérkőzés felére tehát elment a hajó, s ettől kezdve azért kellett küzdenie a magyar csapatnak, hogy faragjon valamit a hátrányból, mert egy esetleges magyar-litván-szlovén körbeverésnél egy méretes pénteki zakó csúfos végkifejletet okozhat. Alig harminc perc után ugyanis visszatért a kiesés sötét fellege a mieink fölé, pedig a csütörtöki győzelem után úgy tűnt, a legnagyobb bajt már elkerüljük.

Ehhez az utolsó játékrészben felére kellett volna csökkenteni a különbséget, hiszen a mínusz négy azt jelentette, hogy a zárónapi litván-szlovénon egy háromgólos balti győzelemmel a mieink csúsznának le a divízió-1/B-be. Csakhogy ehhez végre érdemi támadójátékot illett volna mutatni, ezen a napon viszont ez sehogyan sem sikerült. Olyannyira kilátástalannak tűnt a magyar csapat játéka, hogy a cirka félezres, a dicstelen második harmadot végigszurkoló magyar tábor is egyre többször elcsendesedett. A mindig lelkes szurkolósereg rezignáltan vette tudomásul, hogy Sarauer eladta a pakkot a magyar kapu mögött, s a centerezést Kopitar laza fonákkal felemelte a jobb felsőbe. S hogy teljes legyen a K. O., a végén egy újabb eladott korong után még emberhátrányból is betalált az ellenfél. A túloldalon Gracnar viszont lenullázta a mieinket, akik a negyedik meccsükből a másodikon maradtak gólképtelenek.

Szombaton pihenhet a magyar csapat, mely vasárnap a torna záró meccsét vívja majd a házigazdával: addigra kiderül, kell-e pontot szerezni a bennmaradáshoz, vagy csak a minél szebb búcsú lesz a tét?