Lendület

Jól sejtettük, nem volt véletlen, hogy Orbán Viktor tavalyi bálványosi beszédében meleg hangon dicsérte a kultúrkampfot, és megígérte, hogy új kulturális korszakba ágyazza a politikai rendszert. Tessék, mindez már itt is van: a hibrid rezsim a szemünk előtt tökéletesíti a maga hibrid kulturális világát.

Most már persze csak a sorjázás, a reszelgetés zajlik, a rendszer rég beépült a mindennapi valóságba, szinte már természetesnek vesszük, hogy az van, ami. A Nemzeti Kulturális Alap betagozódott a mindenhez is értő Kásler miniszter alá - zagson, attól még oszt némi pénzt, ez a lényeg. A Magyar Művészeti Akadémia körül is minden csendes, az akadémikusok szépen felveszik a havi apanázst, a díjazott művészek pedig fegyelmezetten kérvényezik a nekik járó, de csak innen megkapható járadékot. Közben hízik az ingatlan portfólió, gördülnek a pályázatok. Időtlen idők óta nincs kedve senkinek tiltakozni vagy az akadémiai gyűléseken cirkuszolni.

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, akire író korában kétszer kellett ránézni, hogy egyszer észrevegye az ember, most a helyén van. Ahogy kinevezése előtt a kultura.hu-nak rezzenéstelen önbizalommal elmesélte, ő már megoldotta a kortárs irodalom vidéki terjesztését azzal, hogy az egy kaptafára készülő, elszántan kormánypárti megyei lapokba - közpénz nem számít alapon - behúzatta az általa alapított irodalmi újságot. Most ugyanezzel a lendülettel gyűr maga alá irodalmi ösztöndíjakat, fordítóközpontot, az irodalom-népszerűsítés minden intézményét, egy új lapot, az Írószövetséget és persze a mindezek hátterét adó milliárdokat. Meg lesz közben győződve, hogy ő csak napfényre engedi jutni a valódi értéket, helyrebillenti a világ rendjét. Nem lesz több igazságtalanság a Kárpát-medencében.

És tényleg ne jöjjön senki azzal, hogy ez elnyomás, önkény, ízlésterror vagy egyenesen kultúrharc. A magyarok erre szavaztak. És most megkapják, amit akartak.