költészet;versek;

2019-05-11 17:16:02

Horváth Eve versei

Horváth Eve 1984-ben született, Nagykanizsán. Végzős hallgató az ELTE bölcsészkarán. Első kötete Konzol címmel jelent meg az idén.

Halvajárók

Az ember van. S a legjobb,

ha önmagán dolgozik. Flashmob

minden lelki robbanás. Élünk

a természet szerint.

Az ember van. Egyedül is,

ha nincsen lelki társ. Majd

támasza lesz a Semmi és

a távozó identitás.

Az ember van. S azt hiszi,

hogy minden róla szól. Nem kérdez

soha többé, csak zsigerből válaszol.

Barátját is leköpné.

Az ember van. És tudja,

hogy a halál is létezik. Mégis

áthazudja a jelent, holott az élet

épp ez itt. Nem tudja mit jelent.

Az ember van. Kipróbál,

elront és megjavít. Szórja és

magába zárja féltett magvait.

Bizalmatlan a jóra. 

 vedlik a nyár

szombat reggel az elnyújtott alvás után

álomba visszaesések mint egy hathatós drogba

a kávé – mint éltető dogma – cigivel a gangon

segít

hiányoddal újra szembesülni épp amikor visszatérsz

mint elzárt csapokba a víz vagy pulzus a csuklón

még mindig lesújtva – bunkón –, bámulok magam

elé

miből is állok én amikor ennyied részem te vagy

mi ez a gazdagság ami túlcsordul személyemen

befogadni is esélytelen – mégis – fogyhatatlan

élet

szeptember, verőfényes, kaparó torok

sorsjegyeink mind nyeretlenek

állok itt a parton – veled – megijeszt a

hullám

last minute

esős balatoni nap –

retró nyaralóban megy a pingpong

a labda a hálóban akad

borszagú nevelőapa neveletlen

szervái nem sikerülnek –

az ablakon bedohog a szél faredőny

kopottan ütögeti vissza

a tegnapi fürdőruha csupa víz

szemben a lángosos ásít

mi nemsokára hazautazunk

bőröndben a naptej –

szívrohamként húz el a gyors

a miénk lassú vicinális –

vár a lakótelepi szeptember

vonalas füzetében a szó

el a tájak és el a múlt

feledésbe merül a hajó