Ezt még érted sem, Viktor!

Aki szelet vet, vihart arat, summázható Orbán Viktor kolozsvári látogatásának visszhangja. Ezúttal is mondott furcsa dolgokat miniszterelnökünk, a már untig ismételt, az Európai Unió létét fenyegető migránsveszélyen, a baloldallal lepaktáló Néppárt ostorozásán túl olyan ínyencségekkel is kirukkolt, mint a magyar világnemzet, vagy hogy mi egyedi fajta vagyunk, és egyedülálló teljesítményt nyújtunk a világ számára. A magyar übermensch meghirdetésének veszélyessége nyilvánvaló, de térhódítása attól függ, hogy bent marad-e az orbáni kommunikáció fősodrában, vagy ő is rádöbben, hogy ez már egy olyan határ, amelyet nem lehet átlépni a XXI. század Európájában. Csak reménykedni tudunk, hogy nem válik alapgondolattá, mint oly sok Erdélyben, a tusnádfürdői táborban meghirdetett orbáni eszme.

A mostani vizitnek azonban van egy másik szála is. Ha miniszterelnökünk stábja odafigyel a visszhangokra, akkor azonnal figyelmeztetik főnöküket, hogy vigyázat, a fagyi még itt is visszanyalhat. Orbán a markóbélátlanított RMDSZ meghívására érkezett, azzal a céllal, hogy segítse a hűséges csatlóssá vált párt európai parlamenti kampányát. Betyárosan meg is tett minden tőle telhetőt. Felszólította az erdélyi magyarokat, hogy minél nagyobb számban szavazzanak az RMDSZ EP-listájára. Meg is ideologizálta, úgy, ahogy arrafelé kell: mondván, mindenki „támogassa a magyar jelölteket, hogy hosszú-hosszú évtizedek után – több mint egy évszázad után – legyen ismét közös magyar képviselete az erdélyi magyaroknak meg a magyarországi magyaroknak egy helyén a világnak: az Európai Parlamentben."

Akik azt mondták volna, micsoda marhaság ez megint, eddig talán nem voltak ott az EP-ben a magyar pártok, nemcsak az RMDSZ és a Fidesz az EPP-frakcióban, hanem az összes többi magyarországi párt; vagy akik emlékeztettek, hogy az EP nem nemzeti, hanem ideológiai frakciókból áll; nos nekik csak a közösségi média jutott. Ugyanis Erdélyben is felfalta a NER kisgömböc a szabad sajtót, a sorból kilógóknak nincs médiafelületük.

A többmilliárdos magyar kormánytámogatásból felvásárolt és kistafírozott médiában azonban szabályos lázadás történt. A foter.ro egyértelmű cinizmussal tudatta, hogy Orbán kiadta az ukázt, kire kell szavazni. A kommentek magukért beszélnek: „Ezt még érted sem, Viktor”, summázza egyike a sok háborgó olvasónak. Az erdély.ma „Ejnye, miniszterelnök úr” címmel publicisztikában üzeni, hogy az RMDSZ-re márpedig nem, a nemzet miniszterelnökétől pedig nem azt várták, hogy az RMDSZ-re szavazásra buzdítson, hanem hogy annak fejére koppintson, és beolvasson a román hatalomnak, amelyet épp dicsérgetett.

Ezen a térfélen, ahol épp Orbán hergelt közel két évtizeden át az RMDSZ ellen, még elevenen emlékeznek arra, hogy ki a rossz és ki a jófiú, és képtelenek követni idoljuk pálfordulásait. Ha a NER tényleg nem ismer határt, akkor itthon is előbb-utóbb oszlani fog a teljes amnézia, felsejlik a távoli múltból legalább egy-egy olyan alapgondolat. Mondjuk mint a "Csuhások! Térdre, imához!”.