Uniós bokarugdosás

A semminél több, a valaminél kevesebb – ennyi volt a csütörtöki nagyszebeni uniós csúcs, az utolsó az európai parlamenti választások előtt. Igaz, sokat nem is lehetett várni tőle. Ehhez képest kell értékelnünk azt a tízpontos nyilatkozatot is, amit a 27 tagállam vezetői az asztalra tettek, miközben alatta heves, közjoginak álcázott bokarugdosás folyik.

A Nagyszebeni Nyilatkozat erősebb és egységesebb Európai Unió megteremtését ígéri a jövőnek. "Továbbra is megvédjük az életmódunkat, a demokráciát és a jogállamiságot…, hitet teszünk közös értékeink és az alapszerződésekben megfogalmazott alapelvek mellett" - így az egyik pont. Pikáns, hogy aláírták azoknak az országoknak a vezetői is, amelyek ellen a jogállami normák megsértése miatt folyik eljárás.

Nagyszebenben is kirajzolódtak a várható belső harcok és törésvonalak, például Macron francia elnök szavaiban: „két hét múlva Európa, illetve a nacionalizmus között kell választani”. Márpedig hiába írta alá a 27 vezető, hogy megvédi a jogállamot, ha eddig semmit sem tudtak kezdeni a magyar, a lengyel és a román kormány politikájával, amely aláássa a demokráciát, miközben vita van egy sor egyéb kérdésben és küszködés a brit kilépéssel, a populista hullámmal, a kínai és orosz kihívással.

Ami az asztal alatti rugdosást illeti, Donald Tusk, az állam- és kormányfői testület elnöke bejelentette: két nappal az EP-választások után rendkívüli csúcs lesz Brüsszelben, mert már júniusban meg kell állapodni az Unió legfelső vezetőiről. (2014-ben ez három hónapot vett igénybe.) A vita az EU leendő vezetői kiválasztásának módjáról szól. Az EP azt követeli, hogy az állam- és kormányfők annak a páneurópai politikai pártnak a listavezetőjét nevezzék meg csúcsvezető-jelöltként, amely a legtöbb szavazatot kapta a választásokon, s élvezi a parlament támogatását is. A tagállamok egy csoportja ezt elutasítja. A „Spitzenkandidat módszer” legvehemensebb ellenzője a francia elnök, illetve a holland és a luxemburgi kormányfő meg a litván elnök, miközben - Sebastian Kurz osztrák kancellárhoz hasonlóan - Angela Merkel német kancellár is kiáll az EPP vezető jelöltje, a bajor Manfred Weber mellett.

Lohol a magyar kormányfő is, aki a néppárti konfliktus miatt hátrált ki Weber mögül, s a magyar népnek küldött nagyszebeni üzenetében megelégedett a luftballonnal: „a magyar kormány csak bevándorlásellenes EU-vezetést támogat”. Megérezhette, könnyen veszíthet abban a játszmában, amelyben európai tényezővé szeretett volna emelkedni. Mind fogyatkozóbb reménnyel tekinthet a szélsőjobbos Salvini-vonal megerősödése, a Néppárt szélsőjobb nyitása felé. Weber helyett pedig akár a francia Michel Barnier-vel is szembe találhatja magát az Európai Bizottság elnöki posztján, bár a szocialista, liberális, zöld frakciók nélkül – Weberhez hasonlóan - ő sem juthat el odáig.

A The Guardianban Timothy Garton Ash oxfordi professzor azt írja: nagy bajban van az európai projekt, de nem szabad hagyni, hogy az unió szétszakadjon. Pedig az elhúzódó bizonytalanságnál ma semmi sem biztosabb.