Szelestey Lajos;
lapszemle;nemzetközi sajtó;
2019-05-16 09:09:27
Szabad szemmel: A Néppárt nem nyit a szélsőjobb felé
Nemzetközi sajtószemle, 2019. május 16.
Angela Merkel kizárja annak a lehetőségét, hogy a Néppárt nyisson a szélsőjobb irányába, bármennyire is szeretné azt Matteo Salvini és Orbán Viktor. A lapnak adott hosszú interjúban a kancellár az egyik lényeges okként a migráció ügyében képviselt eltérő álláspontot nevezte meg, és megerősítette, hogy Weber nem kíván ilyen pártok támogatásával a Bizottság elnöke lenni. Hogy nem kellene-e elébe menni a Fidesz törekvéseinek és távozásra felkérni a magyar pártot, arra úgy válaszolt, hogy a döntést megfelelő időben, a Bölcsek Tanácsának jelentése alapján hozzák meg.
Hogy új szankciós mechanizmusokat léptessenek életbe az EU ellen törő, a közösségi jogot megszegő jobboldali-populisták ellen, arra a politikus nem sok lehetőséget lát, tekintve hogy az alapszerződéseket kellene módosítani hozzá. Ezért a meglévő eszközöket kellene hatékonyabban kihasználni. De mint mondta, az nem kétséges, hogy a normákat be kell tartani. És az is biztos, hogy mostanság harcolni kell az elvekért és alapértékekért. Hogy mennyi populizmust visel el az unió, az az egyes államokon múlik, mint ahogy az is, hogy megvan-e az akarat a közös felelősségvállalásra. Eddig megvolt, de ezt mindig az érintett kormányoknak kell eldönteniük, amihez kompromisszumkészség, tisztesség és az kell, hogy méltányosan viszonyuljunk a másikhoz. Máskülönben veszélybe kerül Európa.
A kormányfő úgy látja, hogy hatalmas jelentőségű és különös választás előtt állunk, miközben ő is aggódik az unióért. De ebből számára megint csak az adódik, hogy fokozott felelősséget kell tanúsítani a közösség sorsa érdekében. Miközben már nem érvényesek azok a bizonyosságok, amig a háború után alakultak ki. Ezúttal is védelmébe vette, hogy a menekültválság csúcsán megnyitotta a határokat, mert szerinte minden más sokkal súlyosabb következményekkel járt volna. Európa képes arra, hogy jó egymillió embert befogadjon – tette hozzá. Még akkor is, ha ez társadalmi feszültségekkel jár. A kvóták ügyében pedig tovább kell dolgozni.
A német államfő szerint nem szabad egyszerűen tudomásul venni az „illiberális demokráciát”. Amögött ugyanis az van, hogy a demokráciát a választásokra szűkítik le, és nem akarnak tudni a kisebbségek védelméről, az alapvető szabadságjogokról és az igazságszolgáltatás függetlenségéről, pedig éppen ez a demokrácia lényege. Frank-Walter Steinmeier hangsúlyozta, hogy a kétkedőknek látniuk kell: a válságokat nem lehetett volna rendezni nemzeti eszközökkel. Az Egyesült Európai Államok türelmetlen híveivel viszont azt kell megértetni, hogy az ötlet láthatóan több félelmet vált ki, mint amennyi reményt beteljesít. Ugyanakkor azt nem lehet hagyni, hogy egyes államok kivonják magukat a dolgokból és tesznek a kötelezettségekre, a megállapodásokra. Itt ugyanis egy olyan jogi kultúráról van szó, amelyben a Felvilágosodás óta a jog segítségével korlátozzák a hatalmat.
A politikus szükségesnek tartja, hogy minél többen szavazzanak a jövő héten és ne csupán azok adják le voksukat, akik szét akarják verni Európát. Steinmeier azzal érvel, hogy a béke, jólét és demokrácia már nem annyira magától értetődő, meg kell küzdeni érte, miután egyik-másik helyen meglehetősen törékennyé vált. És bizonyos feladatokat nem lehet nemzetállami szinten megoldani, példa erre a migráció. Meg nem lenne jó visszatérni egy olyan Európához, amely csak rivalizálásban és ellenségeskedésben tudott gondolkodni.
A politikus igen fontosnak tartja, hogy a közelmúltban közzétett választási felhíváshoz, amelyet 20 elnök írt alá, csatlakozott magyar, román és lengyel kollégája is, noha e három országban megkérdőjeleznek bizonyos európai alapértékeket. De Áder Jánosnak és két társának el kellett döntenie, hogy akar-e egyértelmű jelet küldeni a földrész közös jövője érdekében. A Brexit miatt ugyanis fontos, hogy kiállnak-e az EU további lebontása ellen.
Az Európai Bizottság elnöke a szélsőjobbot tekinti a legnagyobb veszélynek az unió szempontjából. Ha ugyanis ezek az erők a szélsőballal együtt előretörnek Strasbourgban, akkor erősen befolyásolják majd a vitákat, még ha nem is képesek uralni azokat. Ellenben működésképtelen lenne egy olyan Bizottság, amely rászorulna a szélsőségesekre. Ezért Jean-Claude Juncker úgy gondolja, hogy a nagy pártcsaládoknak még a retorika szintjén sem szabad kompromisszumot kötniük a radikálisokkal. Hozzátette, hogy nem lépne ki saját pártjából, ha az EPP és a szélsőjobb segítségével választatná meg Manfred Webert, de felszólítaná a Keresztény Szociális Uniót, hogy hagyja ott a konzervatívokat. Mert tilos lepaktálni a szélsőjobbal. És hisz a kereszténydemokraták csúcsjelöltjének, mármint hogy neki sincs esze ágában ilyesmi.
Viszont az EU jövője érdekében alapvetőnek gondolja Néppárt és a szociáldemokraták összefogását. Ám az igencsak veszélyes volna, ha az EPP azokkal állna össze, akik az unió alapjait támadják. Abban biztos, hogy a Macron-féle leendő frakció fontos szerepet tölt majd be Strasbourgban, csak azt nem érzékeli, merre halad ez a csoport. Az európai értékekből azonban nem szabad engedni, ezért végig kell vinni a vitát Magyarországgal, Lengyelországgal és Romániával. És búcsút kell mondani az egyhangú döntések rendszerének, bár úgy véli, hogy például az adópolitika kérdésben meg kell azt tartani. Megjegyezte, hogy a béke, szabadság és demokrácia kölcsönösen összefügg, ám a demokrácia nem lehetséges a bíróságok függetlensége nélkül. Erre a jövőben jobban ügyelni kell.
Az unió német biztosa kifejtette, hogy Magyarországnak fel kell készülnie a külföldi beruházások elmaradására, ha a politikai paletta jobboldalára sodródik. Günther Oettinger azonban lát jeleket arra, hogy a választás után létrejöhet a megbékélés a Néppárt és a Fidesz között. Ám óvta Orbán Viktort attól, hogy az összeszűrje a levet Salvinival és Marine Le Pennel. Úgy fogalmazott, hogy a német és a francia ipar erősen jelen van a magyar gazdaságban, de nem jönnek a befektetők, ha azt tapasztalják, hogy az ország a jobbszél felé tart. A maga részéről úgy gondolja, hogy Orbán ugyan játszik a populizmussal, de nem szövetkezik össze az olasz és francia szélsőségesekkel. Annál is inkább, mert szüksége van az egységes európai piacra. Ezen felül úgy értesült, hogy a magyar kormány EU-barát biztost akar delegálni a Bizottságba. Ez pedig fontos jelzés volna arra, hogy politikailag középen kíván maradni.
A lap vezércikkben nyilvánítja ki, hogy az európai középjobbnak el kell utasítania az orbáni modellt, mert Trump ugyan magához ölelte a magyar vezetőt, de az EU-nak nem kellene. Orbán a jelek szerint minden nappal csak tolódik tovább jobbra. Idáig nem hívták meg Washingtonba, mert egészen mostanáig a bölcsebb megfontolások kerekedtek felül. De hogy ilyen sokáig kellett várnia, az nem csökkenti a keletkezett kárt. Az elnök halálra dicsérte a vendéget és nagyon úgy tűnt, hogy a Fehér Ház az időzítéssel burkolt támogatást kíván adni a Fidesznek és más, elitellenes pártoknak az EP-választás előtt. Az mindent elárul, hogy az Egyesült Államok elnöke kész volt vörös szőnyeget teríteni a politikus lábai elé.
Orbán hatalmas károkat okozott az Amerika által oly keményen szorgalmazott magyar demokráciának. Befogadta a Nemzetközi Együttműködési Bankot és még mindig dolgozik a CEU bezáratásán. Washingtonban éppen akkor fogadták, amikor a Néppártnak döntenie kell, hogy továbbra is megtűri-e, vagy kihajítja. A miniszterelnök szorgalmasan udvarol a lehetséges, új partnereknek, Salvininak, Strachénak. Az EPP ezt nem kellene tolerálnia. A pártcsaládnak már régen meg kellett volna szabadulnia tőle. Ha a konzervatívok meggyengülnek a választásokon, akkor más, mérsékelt párokkal kell szövetségre lépniük. De Orbán ideológiailag már annyira kimutatta a foga fehérjét, hogy nincs helye az ernyőszervezetben. A jobbközép fő áramlatnak el kell engednie a szélsőségeseket, viszont nem szabad hagynia, hogy még inkább jobbra vonszolják – az unió többi részével együtt.
Ha a Fidesz otthagyja a Néppártot, az felborítaná az erőviszonyokat Strasbourgban és nagy lendületet adna az alakulóban lévő szélsőjobbos frakciónak, benne a Ligával és az AfD-vel. Az újság annak kapcsán írja ezt, hogy Szijjártó Péter kijelentette: pártja csatlakozhat a „hazafias erőkhöz” az EU-ban, így az olasz, német és osztrák populistákhoz. A tekintélyelvű Orbán Viktor elvileg az EPP-ben van, ám a jogállam megsértése miatt tagságát felfüggesztették. A külügyminisztere szerint azonban a távozás elkerülhetetlenné válik, ha a kereszténydemokraták az új Európai Parlamentben nem a nacionalistákkal lépnek koalícióra. Ellenben ha a konzervatívoknak le kell mondaniuk a 12-14 fideszes képviselőről, akkor elképzelhető, hogy befolyásuk csökken a testületben. Ugyanakkor nagy lendületet kapna Salvini, aki egyesíteni igyekszik a nyakas nacionalista erőket.
Felvirágzott az autokratáknak, és ennek bizonyítéka, hogy Orbán Viktor akarva sem tudott volna jobb forgatókönyvet elképzelni, mint hogy hétfőn ott ült az amerikai elnök mellett és az dicsérettel árasztja el. De hát ő már Trump előtt Trump volt. Ördögnek állította be a migránsokat, támadta a sajtót és gerjesztette az idegengyűlöletet hatalma érdekében. Ma pedig az autoriter változások hajtóereje Európa bizonyos részein. Bírálóinak megfélemlítés, per, bírság és a megélhetésük elvesztése jut osztályrészül. Eléggé rossz híre van ahhoz, hogy washingtoni látogatása összpárti felzúdulást váltson ki. De cseppet sem meglepő, hogy az elnök túllépett ezeken a felhívásokon. Hiszen kerüli az olyan szövetségeseket, mint Merkel, ellenben összeáll az olyan erős emberekkel és autokratákkal, mint Putyin.
Márky-Zay Péter úgy nyilatkozott a lapnak a Fehér Házban lezajlott tárgyalásról, hogy olyan, mintha Orbán játszana Trumppal. Megkapta amit akart, és ehhez nem kellett feladnia cimborájának, az orosz elnöknek az érdekeit. A polgármester elmondta, hogy őt, a családját, valamint a munkatársait is próbálják megfélemlíteni, amiért szembeszállt a Fidesszel. Sok kis településen pedig az emberek attól tartanak, hogy elvesztik az állásukat, gyereküket nem veszik fel az egyetemre, ezért nem mernek ellenkezni a hatalommal. Orbán ugyanakkor nagy propaganda győzelmet aratott a washingtoni úttal. Ebben egyetért vele az amerikai Képviselőház egyik korábbi, republikánus munkatársa. Heather Conley, a State Department volt magas rangú vezetője katasztrofálisnak nevezi az üzenetet a magyar ellenzék szemszögéből. Márky-Zay szerint Magyarország már most sem jogállam, nem demokrácia, és bizonyosan a legkorruptabb rezsim magyar földön ezer év óta.
A Magyarországon is jól ismert író, Daniel Kehlmann arra figyelmeztet, hogy az egész nyugati világon veszélyben van a demokrácia, de azon belül Ausztriában meg különösen. Az alkotó akkor mondta ezt, amikor Bécsben köszönetet mondott a neki odaítélt irodalmi díjért. Rámutatott, hogy a súlyos helyzetért igen nagy felelőssége van a kancellárnak, akinek országát a határokon túl visszatérően együtt emlegetnek Trump Amerikájával, Orbán Magyarországával és Bolsonaro Brazíliájával.
A szerző, aki német, de évtizedek óta az osztrák fővárosban él, kiemelte, hogy az egész világot fenyegeti a mind jobban terjedő új nacionalizmus és törzsi szemlélet. Kurzról pedig úgy vélekedett, hogy az úgy fog bevonulni a történelemkönyvekbe, mint akinek a patronálásával a szélsőjobbos FPÖ hatalmas károkat tudott az országnak. Ezért azt kérdezte, hogy tényleg olyan politikus akar-e lenni, aki megtűrt egy neonáci alkancellárt és hivatalra emelt egy belügyminisztert, miközben az nyíltan megveti a jogállamot és a sajtószabadságot? Meg hogy nem akar-e véletlenül véget vetni ennek a bohózatnak?
Az unió számára nem a populizmus, hanem a kelet-nyugati megosztottság jelenti a legnagyobb veszélyt. Így látja ezt a pozsonyi GlobSec elemző intézet lengyel igazgatója. Jakub Wisnewski nem tart attól, hogy a jövő heti választáson különösebben előretör a populista vegyes kompánia, szerinte az igazi fenyegetés a nemzeti fővárosokból leselkedik az európai tervre. A kontinens középső részét már regionális szintre emelkedett az elégedetlenség. Márpedig ha az emberek elidegenednek a politikai fő áramától, az súlyosabb következményekkel járhat, mint a populista mozgalmak ténykedése, mert a keleti tagok nagyban különböznek a nyugati szövetségesektől. És ezek a különbségek csak fokozódnak.
Folytatódik a térség maga választotta elszigetelődése. Magyar és lengyel vezetők előállnak a saját európai víziójukkal, de pontosan tudják, hogy azok kivitelezhetetlenek. Ám ők ily módon kommunikálnak a saját választóikkal, akik konzervatívabban gondolkodnak, mint a nyugati emberek, és inkább foglalkoztatja őket az egészségügy helyzete, vagy a korrupció, mint a környezetvédelem, vagy a női nem egyenjogúsága. Kevésbé magabiztosak, innen ered a félelem a muzulmán bevándorlás vagy a balos internacionalizmus miatt. A vallásos áhítat az identitás politika része lett, az egyházellenesség árulással ér fel.
A hangulat mindkét oldalon csak romlani fog. Belejátszik ebbe az uniós költségvetési támogatások készülő megrövidítése, a jogállami feltételek betartásának előírása. Bajba kerül az alacsony termelékenységet felmutató, olcsó munkára, és piszkos energiára épülő keleti gazdasági modell. Ehhez hozzájön még az USA és Oroszország aknamunkája, és mindezt ügyesen kihasználják a választópolgároknál jó pontra vágyó politikusok. Következésképpen egyes keleti EU-biztosok annyira euroszkeptikusok lesznek, hogy csupán lényegtelen feladatköröket kaphatnak meg.
Hosszabb távon azonban van ok a derűlátásra. Az új tagok közvéleménye határozottan EU-párti. A populista hullám ugyanolyan gyorsan el is ülhet, ahogyan kialakult. Fontos a józanság, nem szabad engedni a kísértésnek és kizárni bármelyik tagállamot, bármennyire is idegesítő annak kormánya. Az Európa-házat tovább kell építeni.
Soros György mára megváltóból pária lett, miközben milliárdjaival a demokráciáért és a liberalizmusért harcol. Törekvéseit mindig is vitatták, de átfogó ellenségképpé csak a nacionalisták megerősödésével vált. Csaknem az egész vagyonát a nyílt és demokratikus társadalmakra épülő világ megteremtésére költötte. Számára azonban mindig az egyes ember boldogulása volt a fontos és nem annyira a struktúrák fejlesztése. Szerte a világban idáig több mint 14 milliárd dollárt költött ilyen célokra, civil szervezeteken keresztül. Olyan tervekre is áldoz, amelyek kevés sikerrel kecsegtettek, lásd a romák vagy a menekültek megsegítését. Jóval eredményesebb a kelet-európai képzés korszerűsítésében, a CEU az egész térség világítótornyának számít az oktatásban.
A kampány az USA-ban már 2007-ben megindult ellene és azóta feltűnően fokozódott. Immár tudni lehet, amerikai tanácsadók a magyar kormány megbízásából miként faragtak belőle elsőszámú közellenséget. Orbán sokat profitált a világpolitikai légkör változásából. A menekültválság lendületet adott a nacionalista bezárkózásnak. Soros annyiban a kezére játszott, hogy azt javasolta: az EU fogadjon be minden évben egymillió migránst. Budapesten ebből lett azután a „Soros-terv”. A miniszterelnök azért veri ez ügyben a tamtamot, mert kiszolgálja vele a nacionalizmust, az idegenellenességet és a lappangó antiszemitizmust a választók egy részénél. Egyidejűleg igazolja vele a mind tekintélyelvűbb fellépést az őt bíráló emberi jogi szervezetek, valamint a CEU ellen.
A Soros elleni hadjárat általában is a demokrácia előmozdításával szembeni ellenállás jelképe lett. Lásd a Norvég Alap sorsát. Az inga most a liberalizmussal ellentétes irányban leng ki. Persze, hogy a demokratizálási hullám valamelyest csillapodik, az érthető, tekintve a túlzott kezdeti várakozásokat. Meg azután a tekintélyelvű államok sokkal többet fordítanak propagandára és rendőrségre, mint amennyi a demokrácia előmozdítására jut. Ezzel párhuzamosan felvetődik a kérdés, mennyire célszerű a jogállamra költeni olyan övezetekben, ahol nincsenek demokratikus hagyományok. Ám azt sem tudni, mi lépne az erősen ostromlott szabadelvű meggyőződés helyébe. A Carnegie Békekutató Intézet alelnöke rámutat, hogy a reakciósoknak sincs titkos receptjük a bajok orvoslására. Itt az eszmék versengenek és a kimenetel teljesen nyitott.