Megfejtették a Voynich-kézirat rejtélyét

A bristoli egyetem egyik munkatársa azt állítja, megfejtette a középkori Voynich-kódex nyelvét. Az ismeretlen írásjelekkel írt könyvet, mely a kódfejtőknek és a nyelvészeknek is feladta a leckét, 1912-ben fedezték fel. A Voynich-kézirat néven ismert, ma mintegy 240 oldalas, valószínűleg már akkor is hiányos művet ekkor vásárolta meg az a lengyel könyvkereskedő, akinek a nevét ma viseli.

Borjúbőr pergamenre, balról jobbra tartó, titkos, egyéni jelekkel írt szöveget, valamint különleges ábrákat tartalmaz. A radiokarbon és hagyományos vizsgálatok szerint a kézirat a 15. század első évtizedeiben íródott, Észak-Itáliában. Sokan próbálták megfejteni, de még a képek sem igazán érthetők. Ezek alapján lehet herbárium, asztronómiai, asztrológiai, alkímiai kézikönyv, a fürdőző meztelen női ábrák sokasága alapján azt is sejteni vélik, legalább részben női betegségekkel foglakozik.

Gerard Cheshire most megállapította, hogy a kézirat protoromán nyelven íródott, amely a mai újlatin, vagy más néven román nyelvek (spanyol, portugál, francia, olasz, román, katalán és galíciai) elődje volt. Cheshire a BBC-nek azt mondta, a könyvet dominikánus apácák írták. A könyvben a kutató szerint gyógynövényekről, terápiás fürdőkről, asztrológiáról van szó elsősorban a női egészséggel és a gyerekneveléssel kapcsolatban. Cheshire elmondta, a könyv egy mára már kihalt nyelven íródott, amelynek nem volt saját abc-je sem, a könyvben így ismerős és kevésbé ismerős jelekkel próbálták megörökíteni.