A beszélgetésen az Európai Bizottság elnöki tisztségére pályázó hat politikus ismertette pártja elképzeléseit az Európai Unió jövőjéről. A dán liberális Margrethe Vestager versenyjogi biztos kilógott a sorból, mivel pártcsaládja nem támogatja a Spitzenkandidat rendszert, a cseh Jan Zahradil pedig csak azért lett a módszert szintén ellenző euroszkeptikusok vezető jelöltje, hogy a kampányvitákban elmondhassa a párt álláspontját.
Tíz nappal az EP választások előtt, az eszmecsere résztvevői igyekeztek arra helyezni a hangsúlyt, ami megkülönbözteti és nem összeköti pártjaikat. Ez nem mindig sikerült, mert a fősodorhoz tartozó politikai erők - a kereszténydemokratáktól a Zöldekig - sok kérdésben azonos vagy hasonló álláspontot képviselnek. Jelöltjeik egyformán szükségesnek ítélték például, hogy az EU-nak legyen egységes menekültpolitikája. Manfred Weber, az Európai Néppárt vezető jelöltje inkább a határellenőrzés szigorítását szorgalmazta, míg a zöldpárti Ska Keller közös tengeri kutató és mentő alakulatok létrehozását.
A szocialista Frans Timmermans és a liberális Margrethe Vestager szerint az egységes migrációs politikának a szolidaritáson kell alapulnia. “Nem csak akkor kell szolidárisnak lenni, amikor nekem tetszik” , mondta a holland baloldali politikus a közép- és kelet-európai országokra mutogatva. Nevükben Jan Zahradil azt fejtegette, hogy elhibázott volt a kötelező kvótákról hozott döntés, ami csak növelte a szakadékot Kelet és Nyugat között.
Frans Timmermans ötletek sokaságával állt elő, amikor a fiatalok támogatásáról kérdezték. A szocialisták minden középiskolás és egyetemista számára elérhetővé tennék az Erasmus+ diákcsere programot, bevezetnék a jövedelem 60 százalékát kitevő minimálbért, bővítenék az ifjú munkanélkülieknek járó uniós garanciaprogramot és 16 évre szállítanák le a választói korhatárt. Manfred Weber szerint nem minimálbér, hanem állás kell a fiataloknak, vagyis munkahelyeket teremtő gazdaságpolitika. A szocialista és a néppárti jelölt itt röviden összecsapott: Timmermans azzal vádolta Webert, hogy fájdalmas megszorításokat erőltet, mire Weber visszavágott: az európai szintű gazdaságpolitikát éppen szocialista politikusok irányítják.
A klímaváltozás elleni harcot valamennyi jelölt elsődleges fontosságúnak ítélte. Ebben Ciprasz görög kormányfőtől Macron francia elnökig mindenki egyetért, állította Frans Timmermans. Nem keltett meglepetést, hogy a Zöldek gyorsabban és eltökéltebben haladnának a károsanyag-kibocsátás teljes betiltásáig, míg az EPP a megfontolt és fenntartható — vagyis a munkahelyek megőrzését is szem előtt tartó — politikai irány híve.
A szélsőbaloldal képviseletében vitatkozó belga-spanyol Nico Cué azt mondta: ők a multikat és nem a polgárokat adóztatnák, és súlyosan szankcionálnák az adóelkerülést. Frans Timmermans az Európai Bizottság elnöki székében a kerozinra vetne ki adót, és egységes, 18 százalékos társasági adóalapot javasolna. Jan Zahradil kontrázott: szerinte az az adókivetés a tagállamok dolga. A cseh EP-képviselő végig azt hangoztatta, az uniónak le kellene mondania arról, hogy egyre több területre kiterjessze a közös döntéshozatalt. A szervezet nem leckéztetheti a kormányokat a demokratikus értékek érvényesülése miatt sem. Manfred Weber viszont ismét elmondta, hogy bizottsági elnökként egy új jogállamisági eljárást szeretne elfogadtatni.
Orbán Viktor neve csak egyszer hangzott el a vitában, amikor Ska Keller az EU szétrombolásának eshetőségére hívta fel a figyelmet. Nico Cué a fasiszta veszélyt ecsetelve Magyarországot is szóba hozta. Frans Timmermans arra kérte a szavazópolgárokat, hogy ne azokra az erőkre adják a voksaikat, amelyek tönkretennék Európát vagy változatlanul hagynák, hanem azokra, amelyek alapvető reformokat javasolnak.