Kopogtat a valóság

Talán a legnagyobb gond a propagandával az, hogy gyakran elfedi az igazságot. Ha elég sokat mondogatják, egyre többeknek ez válik valósággá, olyan illúzió lesz, aminek hinni lehet. Eszerint élik az életüket, ez alapján látják a világot. Az igazság pedig szép lassan megkopik, eltávolodik, álhírré válik, a felejthető múlt része lesz. Ám időnként utat tör magának a szépen felépített díszletek mögül. Kopogtat. Amire a propaganda megint lép.

Ez a furcsa körjáték zajlik az egészségügyben (is), ahol egymást érik a gondok, amire az az egyszerű és alattomos válasz, hogy itt minden rendben van. Amíg elégszer és elég embernek el tudják ezt mondani, a dolog működik.

Nemrég Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter fejtette ki a sürgősségi ellátásról, hogy azt úgy rendbe hozta a kormány, hogy „nem is talál rajta senki fogást, és le is került a napirendről a kérdés”. Majd amikor az ajtón bedörömbölt a valóság, és a főváros négy sürgősségi centrumából háromban nem tudták fogadni a súlyos, többszörösen sérült betegeket (vagy szabad ágy nem volt, vagy megfelelő orvos és személyzet), az állami egészségügyi ellátó közleményt adott ki arról, hogy a fővárosi sürgősségi rendszer az említett időszakban „tökéletesen működött”.

Érdekes a helycsere: álhírt faragtak abból, ami a valóságból felbukkant. Akinek csak az ellátó közleménye jutott – márpedig a szavazók jelentős része a propagandán át nézi a világot, ehhez fér hozzá –, az teljes nyugalommal lesheti az ágazat dicső jelenét és rózsás jövőjét.

A valóság a héten újra bekopogtatott. Sőt berúgta az ajtót. Kiderült, hogy áteresztik az ólommellények a sugárzást a Péterfy kórházban, annyira elhasználódott a védőfelszerelés, dózismérő pedig – ami a sugárzást mutatná – nincs. A kórház elküldte dolgozóit az időszakos sugárvédelmi tanfolyamra, ami egyébként normális eljárás a röntgennel dolgozóknak. Csakhogy néhányan a képzésen tanultak szerint átvizsgálták a munkahelyüket, és kiderült, hogy a kötények több helyen repedezettek, rosszul tárolták őket, és simán átmegy rajtuk az ionizáló sugár. Nem volt elérhető pajzsmirigyvédő, sugárvédelmi szemüveg, kesztyű. Vagyis ami volt és amit használtak, még az is csak a biztonság illúzióját keltette.

Bizonyára Mészáros Lőrinc néhány napi gazdagodásából meg lehetne venni a szükséges eszközöket, és talán nem csak azok a dolgozók, akik ezt maguknak saját pénzen megvették, látják pontosan a veszélyt. De a sugárzás nem válogat. Nincs politikai szimpátiája, nem vesz részt a választáson, hidegen hagyják az ideológiák, és nem érdekli a propaganda. Mindenkin átmegy. Akit vizsgálnak vagy műtenek, annak nincs választása. Azt kapja, ami van. Átszűrődik hozzá a valóság – ez esetben a sugárzás –, akár elhiszi, hogy minden rendben van az egészségügyben, akár nem.

Előbbieknek legfeljebb a biztonság illúziója marad, és Kásler Miklós szavai alapján hihetik azt, hogy a tízparancsolat betartásával el lehet kerülni a halálos betegségek 70-80 százalékát. Mondjuk, épp a sugárzásról egyetlen szó sincs a tízparancsolatban.