Az ikrek hete

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy neki nemcsak Trump az ikertestvére, hanem van több más vezető is, például az izraeli miniszterelnök. Mindegyikük a saját országa ügyét teszi első helyre, nem egy világkormány felépítésén dolgoznak, a döntési jogokat pedig nem adják át másnak.
Ezzel szemben a tény az, hogy ezen az alapon Orbánnak még a folyton kritizált Merkel asszony is az ikertestvére, hiszen éppen azzal vádolja őt, hogy azért engedte be a menekülteket, mert a német gazdaságnak szüksége van a munkaerőre. A miniszterelnök azonban még ugyanebben az interjúban is képes volt megcáfolni saját magát, mondván, hogy a nagy európai országok átvertek bennünket, és az Oroszország ellen bevezetett szankciók ellenére növelték orosz exportjukat, miközben kiütötték onnan a kisebb európai országokat. Vagyis – mondom én – a saját országuk ügyét tették az első helyre. Kár, hogy még ez sem igaz: a lengyelek, csehek és szlovákok az elmúlt két évben szintén növelték exportjukat Oroszországba. Csak mi nem. Putyin, segíts!
Azt állította Orbán (az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ átadása alkalmából), hogy egymillió tárgyat fognak őrizni az intézményben, amelyek „baloldali, progresszív megközelítésben a halott fehér kultúra porosodó tárgyai.”
Ezzel szemben a tény az, hogy nincs olyan baloldali, progresszív értelmiségi, aki ezeket a műtárgyakat, kulturális emlékeket a halott fehér kultúrához kötné. Eleve nem fehér alapon minősítik a kultúrát, és nem is minősítik halottnak, legföljebb folytonosan szeretnék megújítani. De Orbán, úgy látszik, mindent vagy fehérnek vagy feketének lát.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (a Csányi Sándor tulajdonában lévő Bonafarm csoport jubileumi ünnepségén), hogy „talán egyedüliként” kifigyelte Csányi vezetői sikerének titkát.
Ezzel szemben a tény az, hogy biztos nem egyedüliként. Rajta kívül még valakinek ez szintén sikerült. Az illetőt Mészáros Lőrincnek hívják.
Azt állította Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (egy kaposvári kampány-rendezvényen), hogy a balliberális erők kétszáz évvel ezelőtt azt a kettős célt tűzték ki maguk elé, hogy lerombolják a keresztény civilizációt és a nemzetállamokat.
Ezzel szemben a tény az, hogy balliberális erők kétszáz éve még nem léteztek, mint ahogy nemzetállamok sem. A felvilágosodás hívei pedig csak az egyház mértéktelen hatalmát akarták megtörni. Éppen a civilizáció érdekében. 
Azt is állította Semjén (ugyanott), hogy Franciaországban a francia élet – abban az értelemben, amit a történelemben franciának neveztünk – véget ért. „Persze lesz még valamilyen élet, de az már nem olyan, mint ami a párhuzamos társadalom előtti volt.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Franciaországban nincsenek párhuzamos társadalmak. A muszlim vallásúak száma mintegy 7,5 százalék, és csupán kis részük nem akar integrálódni a francia társadalomba. Mellesleg arányosan ugyanannyian vannak, mint a magyar romák. Tessék mondani, hogyan is integrálja őket az Orbán-kormány? Farkas Flórián a megmondhatója.
Szerző
Bolgár György

Elfordított tekintet

A Fidesz és az álkereszténydemokraták ismét vizsgát tettek a Biblia tanításaiból, és ismét megbuktak. Egyetlen képviselőjük sem jelent meg a parlament pénteki rendkívüli ülésén, ahol azt a - A Város Mindenkié Csoport és az Utcajogász Egyesület szakértői által kidolgozott - törvényjavaslatot tárgyalhatták volna meg, amely megakadályozhatta volna, hogy a karhatalom gyermekes családokat lakoltasson ki és tegyen hajléktalanná Magyarországon. 
Volna, volna… de jó lett volna, ha legalább néhányan veszik a bátorságot, és leülnek vitázni. Elmagyarázhatták volna, istenfélő politikustársaik szerint miért nem gond, hogy magyar többgyermekes családok tízezrei veszítik el mindenüket és szakadnak szét a már-már uzsoraként is értelmezhető banki tartozásaik miatt. Egy Fidesz-közleményben elintézték annyival: ez az ellenzék politikai akciója, amiben nem kívánnak részt venni. 
Miféle a kormány az, amelyik szerint a bajba jutott magyar állampolgárok megsegítése nem több egy ellenzéki „akciónál”? Miféle kormány az, amelyik a frontvonalban küzdő, a tragédiákról testközeli tapasztalatokkal rendelkező civil szervezetekkel tárgyalni sem hajlandó? Miféle kormány az, amelyik „családok évével” és be nem tartott ígéretekkel fényezi önmagát, miközben hallhatja, láthatja, mennyien szorulnának valódi segítségre? Miféle kormány az, amelyik eltűri, hogy a legkiszolgáltatottabb állampolgárai mindenüket elveszítsék, miközben a tehetőseket tovább gazdagítja? 
Olyan kormány, amelyik ötmilliárd, vagyis ötezer millió forinttal támogatja például Uganda turisztikai fejlesztését, a magyar adófizetők pénzéből. A szegénységben élő magyar emberek nem érnek annyit sem, mint Uganda turisztikája. 
Eszükbe véshetnék: „nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt sok átok éri” (Péld 28,27).
Szerző
Juhász Dániel

Klímabékeharc

Kövér László „hangoztatta, hogy az emberek Európa-szerte a bevándorlást (…) tartják a legfontosabb kérdésnek, de a főáramú, Brüsszelt is uraló politikusok óriási erőfeszítéseket tesznek azért, hogy (…) a klímaváltozás legyen a választás tétje”. „Egy friss felmérés szerint Németországban az emberek 31 százaléka a bevándorlást tartja a legfontosabb kérdésnek, de 32 százalék már a klímaváltozást, ami a >>független és pártatlan<< média agymosó hatása”. Ezt is házelnökünk találta mondani az MTI szerint keddi, siófoki lakossági fórumán. 
Mármint a javított változatban is. A nyilatkozat első kiadásán felhorgadó, párbeszédes Tordai Bence ugyanis Kövér László arcába nyomva a kamerát, legott felkérdezte: komolyan úgy véli, hogy az emberek csak az agymosás miatt tartják a legfontosabb problémának a klímaváltozást? A Fidesz-doyen szokása szerint válogatott mocskolódásokkal igyekezett magától a fiatal, tetterős ellenzéki politikust elhessegetni. Például azzal, hogy „az önök újságírói másodkézből dolgoznak, és az ellenkezőjét mondják annak, amit én valójában mondtam.” Mivel azonban a tudósítást az általuk irányított, állami MTI jegyezte, a vaktában leadott lövés ezúttal baráti oldalra csapódott.
És persze teljesen alaptalanul, hisz javítás helyett csak kiegészítés jelent meg. Eszerint Kövér valóban mondta és vállalja szokásos, gyomorforgató, sunyi konteóikat, ám emellett azért fontos problémának tartja a klímaváltozást. Tekintete mégis azt üzeni, hogy mindenki dögöljön meg, aki nem ér fel az ő nagy céljaik igazságához. A gőzt másnap kiadós buzizással ereszti ki.
Hadd érezzem úgy tehát, hogy a kérdés így még nem zárult le megnyugtatóan. Az Azonnali.hu történetesen Németh Szilárd Fidesz-rezsialelnök fórumának közönségét szondázta, mi a fontosabb, a migráció vagy a klímaváltozás. Nagyjából 100 százalék a bevándorlás elleni harcra voksolt. Németh Szilárd meg is dicsérte őket ezért a Facebookon.
Pedig a két probléma szembeállításánál nem létezik nagyobb ökörség. A migránsok ugyanis, jelentem, épp a klímaváltozás miatt jönnek. Szárazság, éhínség, pusztulás, nyomor, terror, háborúk, és már indul is a tömeg. Azért jönnek a migránsok, mert nem szigeteljük a falakat, aerosolos sprét használunk, régi dízeles autóval pöfögünk, ocó kínait veszünk, és így tovább. Azért jönnek a migránsok, mert Kína telerondítja a levegőt, és mert Trump tojik az egészre. De Orbánék is ott gáncsolják a – kétségkívül bátor – uniós célokat, ahol csak tehetik. Kövér és Németh sem magányos farkasok, hanem az akció faltkirályai. Kissé szakmaibb köntösben államtitkáraik is a klímaharc elleni érveket sorolják. Igaz, a küzdelem érdemi részletei – Orbán hatalomtechnikájának megfelelően – homályba vesznek. Az ugyanakkor számszerű tény, hogy Magyarország az EU klímaharcához csak jóval az uniós átlag alatti értékekkel kíván hozzájárulni.
(Egyébként én sem hiszek a klímaváltozásban. Dumálhatnak ezek a libsik bármit, nekem csak ott lóg a falamon, és évek óta nem változik semmit.)
Szerző
Marnitz István