Előfizetés

Klímabékeharc

Kövér László „hangoztatta, hogy az emberek Európa-szerte a bevándorlást (…) tartják a legfontosabb kérdésnek, de a főáramú, Brüsszelt is uraló politikusok óriási erőfeszítéseket tesznek azért, hogy (…) a klímaváltozás legyen a választás tétje”. „Egy friss felmérés szerint Németországban az emberek 31 százaléka a bevándorlást tartja a legfontosabb kérdésnek, de 32 százalék már a klímaváltozást, ami a >>független és pártatlan<< média agymosó hatása”. Ezt is házelnökünk találta mondani az MTI szerint keddi, siófoki lakossági fórumán. 
Mármint a javított változatban is. A nyilatkozat első kiadásán felhorgadó, párbeszédes Tordai Bence ugyanis Kövér László arcába nyomva a kamerát, legott felkérdezte: komolyan úgy véli, hogy az emberek csak az agymosás miatt tartják a legfontosabb problémának a klímaváltozást? A Fidesz-doyen szokása szerint válogatott mocskolódásokkal igyekezett magától a fiatal, tetterős ellenzéki politikust elhessegetni. Például azzal, hogy „az önök újságírói másodkézből dolgoznak, és az ellenkezőjét mondják annak, amit én valójában mondtam.” Mivel azonban a tudósítást az általuk irányított, állami MTI jegyezte, a vaktában leadott lövés ezúttal baráti oldalra csapódott.
És persze teljesen alaptalanul, hisz javítás helyett csak kiegészítés jelent meg. Eszerint Kövér valóban mondta és vállalja szokásos, gyomorforgató, sunyi konteóikat, ám emellett azért fontos problémának tartja a klímaváltozást. Tekintete mégis azt üzeni, hogy mindenki dögöljön meg, aki nem ér fel az ő nagy céljaik igazságához. A gőzt másnap kiadós buzizással ereszti ki.
Hadd érezzem úgy tehát, hogy a kérdés így még nem zárult le megnyugtatóan. Az Azonnali.hu történetesen Németh Szilárd Fidesz-rezsialelnök fórumának közönségét szondázta, mi a fontosabb, a migráció vagy a klímaváltozás. Nagyjából 100 százalék a bevándorlás elleni harcra voksolt. Németh Szilárd meg is dicsérte őket ezért a Facebookon.
Pedig a két probléma szembeállításánál nem létezik nagyobb ökörség. A migránsok ugyanis, jelentem, épp a klímaváltozás miatt jönnek. Szárazság, éhínség, pusztulás, nyomor, terror, háborúk, és már indul is a tömeg. Azért jönnek a migránsok, mert nem szigeteljük a falakat, aerosolos sprét használunk, régi dízeles autóval pöfögünk, ocó kínait veszünk, és így tovább. Azért jönnek a migránsok, mert Kína telerondítja a levegőt, és mert Trump tojik az egészre. De Orbánék is ott gáncsolják a – kétségkívül bátor – uniós célokat, ahol csak tehetik. Kövér és Németh sem magányos farkasok, hanem az akció faltkirályai. Kissé szakmaibb köntösben államtitkáraik is a klímaharc elleni érveket sorolják. Igaz, a küzdelem érdemi részletei – Orbán hatalomtechnikájának megfelelően – homályba vesznek. Az ugyanakkor számszerű tény, hogy Magyarország az EU klímaharcához csak jóval az uniós átlag alatti értékekkel kíván hozzájárulni.
(Egyébként én sem hiszek a klímaváltozásban. Dumálhatnak ezek a libsik bármit, nekem csak ott lóg a falamon, és évek óta nem változik semmit.)

Politikai klímaváltozás

Manapság sokan idézik előszeretettel Václav Havel szavait Orbán Viktorról. A néhai cseh államfő és írófejedelem Orbán 2002-es bukását követően így nyilatkozott: „Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is.” 
Prófétai szavak voltak ezek. Hazánk az elmúlt kilenc évben a rendszerszintű korrupció és az idegengyűlölet kormányzati szítása következtében morálisan gyakorlatilag megsemmisült, a társadalom pedig kettészakadt a szegények tömegeire, illetve a jelenleg regnáló rezsim által kedvezményezett kevesekre. Számba vehető belpolitikai ellenfél híján a becsvágyó parvenü immáron az európai döntéshozatalban kíván meghatározó szerepet játszani, szélsőjobboldali elvbarátai segítségével kvázi az EU szétverését tűzve ki célul. Arra azonban Havel sem gondolt annak idején, hogy destruktív törekvéseivel hovatovább az egész emberi civilizációnak ártana.
Pedig nehezen hihető, hogy Németh Szilárd nem a legfelsőbb helyről kapta az ukázt, miszerint a Fidesz lakossági fórumán, Csepelen állítsa szembe egymással a klímaváltozást és a migrációt. A kormánypárt alelnöke egyetértően kommentálta a fórum azon résztvevőinek véleményét, akik a kataklizmával fenyegető globális felmelegedés jelentőségét elbagatellizálták, s a bevándorlást nevezték meg első számú sorskérdésként. Az senkit nem lepett meg persze, hogy az uniós döntéshozókra váró tennivalók közül Orbán az amúgy erőteljesen apadó migrációs hullám megállítását tenné meg első számú agendának, hiszen egész politikája a bevándorlókkal való riogatásra épül. De hogy jön ide egyszer csak az éghajlatváltozás lekicsinylése? Netán Orbán Viktor így akart kedveskedni a klímaváltozás koncepcióját közismerten elutasító Donald Trumpnak?
Mintha a magyar diplomácia vezetője is érzékelte volna az új keletű változást a Fidesz kommunikációjában. Szijjártó Péter a minap Budapesten tárgyalt brazil kollégájával. Azzal az Ernesto Araújóval, aki szerint a klímaváltozás a „kulturális marxisták” összeesküvése, hogy aláássák a nyugati világ gazdaságát, és Kína növekedését segítsék elő. A brazil külügyér és Szijjártó természetesen egyetértett abban, hogy a migráció prioritást élvez a világpolitika problémái között.
Mindebből leszűrhető, hogy a fizikai értelemben vett éghajlatváltozás, valamint a politikai klíma változása között igencsak szoros összefüggés áll fenn. Orbán Viktor „kinőtte” Magyarországot, manapság már európai bajkeverőként akadályozná a globális felmelegedéssel szembeni közös fellépést. A május 26-i EP-választás tétje elsősorban annak megakadályozása, hogy a magyar kormányfő mérvadó szereplővé váljon az összeurópai politikai porondon. Václav Havel után szabadon: utóbbi opciótól Isten óvja a világot.

NDK

Most, hogy látszólag újra itt van Amerika, a németek már nem is annyira fontosak. Szabadon lehet – netán kötelező – támadni őket. Hiszen Németország megölte a politikát, ezzel a demokráciát, ráadásul verbális háborút vív Orbán Viktor ikertestvérével, Donald Trumppal. Már legalábbis a Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint. 
Schmidt Mária nem kertelt. Megállapította, hogy „Angela Merkelnek sikerült egy nagy NDK-t csinálnia országából”. Ezt érdemes tovább is gondolni, különösen most, amikor az európai parlamenti választás nálunk főleg és mindenekelőtt a menekültügyek körül forog. Hiszen felsejlik annak a réme, hogy – ha ez igaz – megismétlődnek a harminc évvel ezelőtti események. A németek majd tömegesen próbálnak elszökni az NDK-ból, persze Magyarországon át. Nehezíti azonban a helyzetüket, hogy viszont NSZK már nincs, továbbá ismert a jelenlegi magyar kormánynak az effajta migrációt elítélő álláspontja. 
Elképzelhető persze az is, a németek többsége még nem vette észre, hogy mit csinált országukból Merkel kancellár, és mégis maradnak. Ebben az esetben sokkal komolyabb következtetést kell levonnunk a magyar kurzus-történész helyzetértékeléséből. Sajnálattal állapíthatjuk meg, mennyire különbözik a két – többszörösen szövetséges – állam, a német és a magyar hivatalos véleménye jelenről és múltról. A németek levonták a tanulságokat a történelemből, igyekeznek szakítani gyakran bűnös elődeik politikájával. Itt, Budapesten meg sokan azt hiszik, ki lehet iktatni éveket vagy évtizedeket, hogy aztán letűnt korok folytatóinak tarthassák magukat. 
Miközben vindikálják maguknak a jogot, hogy csak a saját ideológiájukhoz viszonyítva határozzák meg, kit tekintenek barátnak és kit ellenségnek. Azt sem veszik észre, hogy Amerika akár délibáb is lehet, az NDK meg sosem éled újjá. Bármennyire hisznek is bennük.