Szigorú államtitok

Ferihegyen voltam éjszakás forgalmista 1974 márciusában. Eseménytelenül peregtek az órák, ám hajnali egykor benyitott a technikai igazgató.
- Szovjet különgép érkezik – mondta izgatottan. – De te nem tudsz róla. 
Az ő munkaideje délután fél ötkor lejárt, ahhoz, hogy éjszaka megjelenjen, különleges eseménynek kellett történnie. A szabály szerint a forgalmisták dolga volt a repülőgépek kiszolgálása és felkészítése az útra, de már megszoktuk, hogy mindig vannak kivételek. Sőt csak azért vannak szabályok, hogy lehessenek kivételek. 
- Gromiko elvtárs érkezik Budapestre – súgta a fülembe. – De te nem tudhatsz róla. Itt maradsz az irodában, mindent én intézek. Teljes zárlat. Se telex, se telefon, se éjszakai takarítás. Világos?
Andrej Gromiko igazi veterán volt, és tekintély a világban. Már 1944-ben szovjet nagykövet Washingtonban, 1957-től pedig külügyminiszter. És csakugyan teljes volt zárlat. Néhány sötét ruhás alak jött-ment, szinte céltalanul. A repülőgép leszállt, azután a fontos elvtársak rendőrségi kísérettel suhantak el a város felé. Az igazgató személyesen ellenőrizte az üzemanyag-felvételt, utána bejött az irodába, cigarettázni. - Gromiko elvtárs titkos látogatásra jött - mondta halkan. - Valami fontos dolga van. Államtitok. A legszigorúbb államtitok. - Éjszaka? - Fontos elvtársaknak mindig lehetnek fontos dolgaik – sokatmondóan nézett rám. – És ha bárki megkérdezi, hogy itt járt-e Gromiko elvtárs, te azt feleled, hogy nem tudod. És nem is tudod.
Két órával később Gromiko és kísérete visszaérkezett, a repülőgép kigurult és felszállt. Az igazgató elővette a zakója belső zsebéből a laposüveget és meghúzta. Engem is megkínált, de én szolgálatban voltam, és amúgy is csak a saját laposüvegemből iszom. Volt megint telex, telefon, takarítás, lehetett jönni-menni. Reggel megérkezett a nappali szolgálat, volt-e valami érdekes éjszaka, kérdezte a csoportvezető, nem volt semmi különös, feleltem, és reméltem, nem kérdezi meg, véletlenül nem járt-e itt Gromiko külügyminiszter. Mielőtt hazamentem, felhívtam apámat, hogy kölcsönkérjem tőle a családi Zsiguli kulcsát egy fontos randevúhoz, aztán gyorsan letettem a kagylót, mielőtt Gromikóról érdeklődött volna.
Délelőtt a belvárosi Anna cukrászdában vártam szívem akkori választottjára. Mellettem két középkorú férfi beszélgetett.
- Hallottad, hogy éjszaka itt járt Gromiko? – kérdezte az elegáns, magas férfi.
- Csakugyan? – kérdezte a másik és letette a kezében tartott Népsportot. 
- Kissingerrel találkozott a Gellért Szállóban - mondta az elegáns. - Valami közel-keleti ügyről tárgyaltak. Egy barátom mesélte, aki ott dolgozik, de megkért, hogy ne meséljem el a senkinek. Az is lehet, hogy Kádárt leváltják. Vagy háború lesz.
- Elképzelhető – bólogatott a népsportos. – Az oroszok ilyenek. Mindent titokban csinálnak.
Szerző
Odze György

Vergődés

Soha véget nem érő tévéshow-hoz kezd hasonlítani a Brexit. Pénteken a Munkáspárt megszakította a tárgyalásokat Theresa May kormányfővel az Európai Unióból való kilépésről szóló megállapodásról, de lássuk be, a meglepetés az lett volna, ha a kormányfő épp az ellenzék vezető pártjának segítségével őrzi meg miniszterelnöki tisztségét. May tényleg mindent megtesz azért, hogy ne kelljen kiköltöznie a Downing Street 10-ből. Miközben a háta mögött gyülekeznek a keselyűk, és Boris Johnson volt külügyminiszter a múlt héten bejelentette, kormányfő akar lenni, júniusban negyedszerre is a parlament elé akarja tárni azt a „dealjét”, amelyet a képviselők már háromszor elutasítottak. May azonban időt akar nyerni.
Időt, de mire? – kérdezhetnénk. Semmi jele sincs ugyanis annak, hogy az európai parlamenti választás után bármiféle olyan Brexit-megoldás körvonalazódna, amelyre már a parlament is áldását adná. Sőt a káosz csak tovább nőhet, miután a legutóbbi felmérések szerint Nigel Farage Brexit pártja akár 35 százalék feletti eredményt is elérhet, s az a szégyen is megeshet, hogy a toryk csak az ötödik helyen végeznek. Mindez - a brit választási rendszer miatt - nem jelenti azt, hogy egy esetleges parlamenti voksolást is Farage pártja nyerne meg, de azt igen, hogy Maytől mindenki meg akar szabadulni. Egy felmérés szerint a tory szavazók 80 százaléka is.
Garancia persze semmire sincs, így arra sem, hogy May után egycsapásra minden megoldódik. S milyen sajátos fintora a sorsnak: a két európai focikupa, a Bajnokok Ligája és az Európa Liga döntőjébe épp akkor jutott be négy angol csapat, amikor senki sem tudja, mikor lesz a Brexitből bármi is. A BL döntőjébe valóságos csodával bekerült FC Liverpool német mestere, Jürgen Klopp, aki a Brexit nagy ellenfeleként ismert, megjegyezte: a nagy angol csapatok bizonyították, hogy Európában kívánnak maradni. Klopp azt reméli, mint minden igazi „európai”: a józan ész győz, és a brit képviselők és választók nagy része belátja, Londonnak igenis Európában a helye.

Nyomorult Európa

Alighogy kiszivárgott a 2017-es ibizai videó, amelyen Heinz-Christian Strache, a szélsőjobbos osztrák Szabadságpárt elnöke korrupciós alkuról tárgyal egy magát orosz oligarchának kiadó nővel, az alkancellár lemondott. A jobb-szélsőjobb kormánykoalíció felbomlott, Ausztriában előre hozott választások lesznek. „Osztrák belpolitikai kérdésről van szó, a magyar kormány nem kommentál". Akkor sem, ha a volt alkancellár a minap még a magyar kormányfő vendége volt Budapesten, jövendő szereplőjeként egy szélsőjobboldali EP-alakulat háttérklubjának. Akkor sem szólal meg, ha a botránynak vastag magyar szála is van.  
Ibizán Strache Heinrich Pecinát ajánlotta az „orosz oligarchának” mint aki lebonyolíthatja bevásárlását a legnagyobb lapban, a Kronen Zeitungban. Kormánymegrendelésekért cserébe olyan (szélsőjobbos) médiát szeretne, mint amilyen Orbánnak van. Pecina nagy játékos, 15 éve elkezdte venni Orbánnak a médiát – mondta Strache. (A stróman záratta be 2016 októberében a Népszabadságot, majd eladta a magyar média túlnyomó részét uraló Mediaworksöt Mészáros Lőrincnek.)
A magyar hatalomnak – a menekültek és Soros György emlegetésén túl - nem erőssége a kommentálás. De lassan kezdi elnyerni illiberális értelmét a kormányfőnek az a nézete, hogy „a demokráciaexport nevű őrület, hogy az itt bevált módszerekkel akarjuk boldoggá tenni a más civilizációkban élő embereket, megbukott”. El lehetne vitatkozni, mennyi bajt hoztak a világra a nyugati demokrácia exportkísérletei, de az orbáni értelmezés szerint a lemondás az „őrületről” annyit tesz: a Nyugat nem kérheti számon a demokrácia értékeit önmaga közösségén sem. E csikorgó számonkérésben az Unió a hajdani szovjet birodalom peremállamaival bukdácsol, amikor a fonnyadt demokráciák nyugati partnerekre lelve készülnek szétrúgni Európa magvát. Washington bamba. Trump hadat üzent Európának, a világnak, az Atlanti Szövetség vergődik. A magát politikai óriásnak képzelő törpe magyar hatalom meg a demokrácia szunnyadó fellegvárában virgonckodik. Pénzzel jól kitömött liberális maffiáról szónokol, amely elnyomva az autonómiájuktól megfosztott nemzetállamokat azon dolgozik, hogy világkormányt hozzon létre. 
Mintha ikrek lennénk – mondja Trump Orbánról. A kormányfő pillogva  annyit tesz hozzá: vagyunk néhányan a nép által megválasztott vezetők, akik nem kívánják átadni a döntési jogot egy világkormányszerű csoportosulásnak. “Klubnak nem mondanám, de tudunk egymásról”. Mi meg Trumpra, az izraeli Netanjahura, az Európa bevételére készülő olasz Salvinire, a francia Le Penre gondoltunk. Szombatig Strachéra is, meg az Orbán által Európának ajánlott osztrák mintára, a jobb-szélsőjobb koalícióra. Arra, mit hozott a világra a nacionalista klub, amelynek tagjai azt kezdték uniszónó ordibálni: a mi országunk az első. Aztán egymás torkának estek.  Ha nem történt volna annyi esztelen tragikus fordulat a történelemben, azt mondanánk, az orbáni „klubnak” szinte semmi esélye. De mert annyi minden történt, amit az ész nem akart, ez a „szinte” gólemként magasodik a nyomorult Európa fölé.
Szerző
Friss Róbert