Szigorú államtitok

Ferihegyen voltam éjszakás forgalmista 1974 márciusában. Eseménytelenül peregtek az órák, ám hajnali egykor benyitott a technikai igazgató.

- Szovjet különgép érkezik – mondta izgatottan. – De te nem tudsz róla.

Az ő munkaideje délután fél ötkor lejárt, ahhoz, hogy éjszaka megjelenjen, különleges eseménynek kellett történnie. A szabály szerint a forgalmisták dolga volt a repülőgépek kiszolgálása és felkészítése az útra, de már megszoktuk, hogy mindig vannak kivételek. Sőt csak azért vannak szabályok, hogy lehessenek kivételek.

- Gromiko elvtárs érkezik Budapestre – súgta a fülembe. – De te nem tudhatsz róla. Itt maradsz az irodában, mindent én intézek. Teljes zárlat. Se telex, se telefon, se éjszakai takarítás. Világos?

Andrej Gromiko igazi veterán volt, és tekintély a világban. Már 1944-ben szovjet nagykövet Washingtonban, 1957-től pedig külügyminiszter. És csakugyan teljes volt zárlat. Néhány sötét ruhás alak jött-ment, szinte céltalanul. A repülőgép leszállt, azután a fontos elvtársak rendőrségi kísérettel suhantak el a város felé. Az igazgató személyesen ellenőrizte az üzemanyag-felvételt, utána bejött az irodába, cigarettázni.

- Gromiko elvtárs titkos látogatásra jött - mondta halkan. - Valami fontos dolga van. Államtitok. A legszigorúbb államtitok.

- Éjszaka?

- Fontos elvtársaknak mindig lehetnek fontos dolgaik – sokatmondóan nézett rám. – És ha bárki megkérdezi, hogy itt járt-e Gromiko elvtárs, te azt feleled, hogy nem tudod. És nem is tudod.

Két órával később Gromiko és kísérete visszaérkezett, a repülőgép kigurult és felszállt. Az igazgató elővette a zakója belső zsebéből a laposüveget és meghúzta. Engem is megkínált, de én szolgálatban voltam, és amúgy is csak a saját laposüvegemből iszom. Volt megint telex, telefon, takarítás, lehetett jönni-menni. Reggel megérkezett a nappali szolgálat, volt-e valami érdekes éjszaka, kérdezte a csoportvezető, nem volt semmi különös, feleltem, és reméltem, nem kérdezi meg, véletlenül nem járt-e itt Gromiko külügyminiszter. Mielőtt hazamentem, felhívtam apámat, hogy kölcsönkérjem tőle a családi Zsiguli kulcsát egy fontos randevúhoz, aztán gyorsan letettem a kagylót, mielőtt Gromikóról érdeklődött volna.

Délelőtt a belvárosi Anna cukrászdában vártam szívem akkori választottjára. Mellettem két középkorú férfi beszélgetett.

- Hallottad, hogy éjszaka itt járt Gromiko? – kérdezte az elegáns, magas férfi.

- Csakugyan? – kérdezte a másik és letette a kezében tartott Népsportot.

- Kissingerrel találkozott a Gellért Szállóban - mondta az elegáns. - Valami közel-keleti ügyről tárgyaltak. Egy barátom mesélte, aki ott dolgozik, de megkért, hogy ne meséljem el a senkinek. Az is lehet, hogy Kádárt leváltják. Vagy háború lesz.

- Elképzelhető – bólogatott a népsportos. – Az oroszok ilyenek. Mindent titokban csinálnak.