Nyomorult Európa

Alighogy kiszivárgott a 2017-es ibizai videó, amelyen Heinz-Christian Strache, a szélsőjobbos osztrák Szabadságpárt elnöke korrupciós alkuról tárgyal egy magát orosz oligarchának kiadó nővel, az alkancellár lemondott. A jobb-szélsőjobb kormánykoalíció felbomlott, Ausztriában előre hozott választások lesznek. „Osztrák belpolitikai kérdésről van szó, a magyar kormány nem kommentál". Akkor sem, ha a volt alkancellár a minap még a magyar kormányfő vendége volt Budapesten, jövendő szereplőjeként egy szélsőjobboldali EP-alakulat háttérklubjának. Akkor sem szólal meg, ha a botránynak vastag magyar szála is van.

Ibizán Strache Heinrich Pecinát ajánlotta az „orosz oligarchának” mint aki lebonyolíthatja bevásárlását a legnagyobb lapban, a Kronen Zeitungban. Kormánymegrendelésekért cserébe olyan (szélsőjobbos) médiát szeretne, mint amilyen Orbánnak van. Pecina nagy játékos, 15 éve elkezdte venni Orbánnak a médiát – mondta Strache. (A stróman záratta be 2016 októberében a Népszabadságot, majd eladta a magyar média túlnyomó részét uraló Mediaworksöt Mészáros Lőrincnek.)

A magyar hatalomnak – a menekültek és Soros György emlegetésén túl - nem erőssége a kommentálás. De lassan kezdi elnyerni illiberális értelmét a kormányfőnek az a nézete, hogy „a demokráciaexport nevű őrület, hogy az itt bevált módszerekkel akarjuk boldoggá tenni a más civilizációkban élő embereket, megbukott”. El lehetne vitatkozni, mennyi bajt hoztak a világra a nyugati demokrácia exportkísérletei, de az orbáni értelmezés szerint a lemondás az „őrületről” annyit tesz: a Nyugat nem kérheti számon a demokrácia értékeit önmaga közösségén sem. E csikorgó számonkérésben az Unió a hajdani szovjet birodalom peremállamaival bukdácsol, amikor a fonnyadt demokráciák nyugati partnerekre lelve készülnek szétrúgni Európa magvát. Washington bamba. Trump hadat üzent Európának, a világnak, az Atlanti Szövetség vergődik. A magát politikai óriásnak képzelő törpe magyar hatalom meg a demokrácia szunnyadó fellegvárában virgonckodik. Pénzzel jól kitömött liberális maffiáról szónokol, amely elnyomva az autonómiájuktól megfosztott nemzetállamokat azon dolgozik, hogy világkormányt hozzon létre.

Mintha ikrek lennénk – mondja Trump Orbánról. A kormányfő pillogva annyit tesz hozzá: vagyunk néhányan a nép által megválasztott vezetők, akik nem kívánják átadni a döntési jogot egy világkormányszerű csoportosulásnak. “Klubnak nem mondanám, de tudunk egymásról”. Mi meg Trumpra, az izraeli Netanjahura, az Európa bevételére készülő olasz Salvinire, a francia Le Penre gondoltunk. Szombatig Strachéra is, meg az Orbán által Európának ajánlott osztrák mintára, a jobb-szélsőjobb koalícióra. Arra, mit hozott a világra a nacionalista klub, amelynek tagjai azt kezdték uniszónó ordibálni: a mi országunk az első. Aztán egymás torkának estek.

Ha nem történt volna annyi esztelen tragikus fordulat a történelemben, azt mondanánk, az orbáni „klubnak” szinte semmi esélye. De mert annyi minden történt, amit az ész nem akart, ez a „szinte” gólemként magasodik a nyomorult Európa fölé.