Május 27-re készülve

Úgy tűnik, a mai, mélyen megosztott Magyarországon van egy olyan téma, amelyben többé-kevésbé konszenzus van. A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung közös tanulmányából kiderül, hogy kilenc év fideszes agymosása ellenére a magyarok többsége alapvetően EU párti. A kutatásban megkérdezettek 63 százaléka ma is az EU tagság mellett szavazna. A többség bevezetné az eurót, támogatná az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, és kívánatosnak tartaná az egységes szabályok alapján meghatározott európai minimálbér bevezetését. A magyar emberek többsége az Európai Unió teljes jogú polgára kíván maradni.

Az már a következő kérdés, hogy milyen lesz ez az Unió, és hol lesz a helye ebben Magyarországnak. Hiszen bármilyen eredmény születik a májusi EP választásokon, a változás elkerülhetetlen.

Európa legfejlettebb országai ma olyan példaértékű társadalmi modellt képviselnek, amely egyedülálló a világon. Magas gazdasági teljesítmény és életminőség mellett ezekben az országokban a legteljesebb az egyes ember személyes szabadsága és biztonsága. Azonban ezt a modellt több oldalról is veszély fenyegeti. A növekvő egyenlőtlenségek, a gazdasági változások, a demográfiai kihívások, a migráció, a klímaváltozás és a környezetszennyezés mellett számos problémára kell valódi válaszokat találni.

Európa határai mentén északtól egészen Marokkóig diktatúrák sora, háború, bizonytalanság van. Gőzerővel folyik a harc az erőforrásokért és a piacokért, a mára kialakult régi és új hatalmi centrumok között zajlik a világ újrafelosztása. Nem csoda, ha vannak olyan hatalmak, amelyek Európa meggyengítésében érdekeltek. De a józan többség számára nem lehet kétséges, hogy Európa a belső és külső kihívások miatt, integrációs kényszerbe került.

A mai megosztott Európában, szemben a populista kánonnal nem a migráció kérdésének megítélése jelenti az igazi törésvonalat. A valódi választóvonal azok között húzódik, akik egy erősebb és integráltabb Uniót szeretnének, és azok között, akik a mainál gyengébbet. Azaz vannak, akik Unió pártiak, és vannak, akik Unió ellenesek.Ez utóbbi képviselői Európa populista nacionalista pártjai és mozgalmai. Idetartozik természetesen a ma már szélsőjobboldali orientációját nyíltan felvállaló Fidesz is.

A populista nacionalista álláspont azon a téveszmén alapul, hogy megoldás az Unió gyengítésében a „nemzetállamok Európájának” megteremtésében van. Ebben a modellben az Unióra kizárólag pillanatnyi érdekek alapján, haszonelvű megközelítéssel tekintenek, sem a közös értékekről, sem szolidaritásról, sem pedig a közös cselekvésről nincs szó! A nemzetállamok „szuverenitásának” álarca mögött a nemzeti elitek – Magyarországon a fideszes hatalmi klán - viszonylag szabadon zsákmányolhatják ki az ország erőforrásait, illetve zsákmányoltathatják ki saját népüket, túlnyomó részt a multinacionális cégek érdekei szerint.

Az emberek tartós jólét helyett provinciális nacionalizmust kapnak. A nemzeti egység látszatának megteremtése érdekében pedig még a polgárok egyéni szabadságának korlátozása is elfogadható. Ha úgy tetszik, mi itt Magyarországon, ennek a koncepciónak a kísérleti terepe vagyunk.

A progresszív Európa azonban az integráció és a szabadság mellett foglal állást. Ennek fényében kell értelmeznünk Emmanuel Macron közelmúltban írt nyílt levelét, amelyben az integráció elmélyítésére tesz javaslatot. A mélyebb integráció, működő és cselekvőképes nemzetek feletti intézmények létrehozását és megerősítést, a tagországok között szolidaritást, erős együttműködést, közös ügyekben közös cselekvést, egységesülő társadalmi rendszereket jelent, a nemzeti identitás megőrzése mellett. Erős Uniót, amely képes biztonságot és lehetőséget nyújtani tagjainak. Vonzó elképzelés!

Azonban a Magyarországról nézve ez a terv is hordoz veszélyeket, hiszen a a többsebességes Európa megteremtéséről szól. A „belső magot” alkotó országok mélyebb integráció felé haladnak, míg a külső országok az új Unió „peremvidékét” alkotják majd. Ennek az elképzelésnek az érdekében újra kell gondolni akár a legfontosabb szerződéseket - így a schengenit - is. Akik pedig részesei akarnak lenni ennek az új, belső Európának, azoknak együtt kell működniük, szolidaritást kell vállalniuk, és be kell tartaniuk közösen elfogadott a játékszabályokat.

Ehhez Orbánnak nincs kedve, és nincs is rá módja. Túl messzire ment. Lejáratta magát és rendszerét is. Bár az Európai Néppárt az elmúlt kilenc évben leckét adott elvtelenségből, már ők is kénytelenek voltak lépni, mert a választási kampányban a Fidesz kényelmetlenné vált, Európa közvéleménye számára pedig túlságosan riasztó példa Magyarország, ahogy riasztó az Orbán-Salvini páros nyomulása is.

Miközben a magyarok túlnyomó többsége továbbra is szeretne az Európai Unió teljes jogú polgára maradni, és élvezni a tagság előnyeit, az ország miniszterelnöke, valamint annak szűk köre gazdasági és politikai hatalmát féltve, valamint a felelősségre vonástól tartva, inkább távolodna az Uniótól. A magyar emberek és Orbán Viktor érdekei ellentétesek egymással.

Ezért számunkra, magyarok számára az európai parlamenti választásoknak még nem volt ekkora jelentősége, mint most. Nem véletlen, hogy a Fidesz nagy erőkkel igyekszik mozgósítani szavazóit, nem véletlen, hogy az állami médiából ömlik a pártpropaganda, és nem véletlen az sem, hogy az ellenzéki pártok kampányát minden eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni.

Józanul kell gondolkodnunk! Bár úgy tűnik, hogy az Unió párti magyar progresszió egyedül maradt, nem így van. Számíthatunk Európa baloldali, liberális és demokratikus jobboldali pártjainak támogatására. Számíthatunk a felvilágosult, európai közvéleményre. De leginkább magunkra kell számítanunk.

Arra buzdítok, kérek mindenkit, aki azt szeretné, hogy a magyar emberek továbbra is teljes jogú polgárai maradjanak az Uniónak: menjenek el szavazni május 26-án! Menjenek el, és támogassák a Szocialista Párt listáját, vagy az eséllyel induló ellenzéki pártokat!

Üzenjünk meg Orbánnak: az európai Magyarország nem alku tárgya!