Szigetálom

Jövőre lesz kereken húsz éve, hogy Visy Zsolt régészprofesszor - akkoriban az első Orbán-kormány helyettes államtitkára - fölvetette: a római birodalom egykor Európán végighúzódó, erődített határa, a limes legyen a Világörökség része. Szép és európai gondolat, amely azóta Németország egy részén és Skóciában valóra is vált.

Idehaza is sokat és sokan dolgoztak rajta, sőt uniós pénzt is jócskán költöttünk annak tisztázására, hogy a 415 kilométernyi magyar limes-szakasz 271 feltételezett helyszínből hány kapcsolható be a világörökségi nevezésbe. Tavaly januárban Németországgal, Ausztriával és Szlovákiával közösen be is nyújtottuk a pályázatot, azóta várjuk az UNESCO idén júniusban esedékes döntését. A várakozás nehéz hónapjait csak egy dologgal színesítette a magyar kormány: hogy a napokban indoklás nélkül kihúzta a pályázatból a Hajógyári-szigeten rejtőző Hadrianus palotát.

Mi persze készséggel elhisszük, hogy a még jobb megvédés volt az akció célja, miként azt a Magyar Nemzet megtudta, de azért kicsit furcsa ez. A palota romjait az ötvenes évek óta nem látta ugyanis senki - akkor sajnálatosan rábetonoztak egy hajógyárat. Régészeti feltárás itt azóta nem folyt, a kormánylapnak megsúgott "rekonstrukció" alapja egy kétséges hitelességű vázlat. Vajon mi az a szempont, ami az elmúlt húsz évben nem merült fel, most viszont hirtelen igen?

Tizenöt évvel ezelőtt az akkori balliberális kormány egyszer már eladta ezt a területet palotaromostul. Aztán győzött a józan ész, az állam még ugyanabban az érában visszavásárolta a földdarabot, az Álomsziget pedig elillant. A rendkívül értékes Duna-part azóta is sorsára vár, Budapest kellős közepén szinte hívogat az idegenforgalmi hasznosításra.

Elképzelhető, hogy már meg is van a koncepció, sőt a reménybeli befektető is ugrásra készen áll? Ami azt illeti, láttunk már ilyen csodát.