Friss Róbert;
szavazás;unió;
2019-05-27 09:06:00
Ma reggel okosabbak vagyunk, mint voltunk tegnap este, amikor éjjel fél 12-kor, lapzártakor még kevés biztosat lehetett tudni az európai parlamenti választások végeredményéről.
Joggal mondhatja Csányi Vilmos etológus, hogy tíz ember már túl nagy közösség, hogy racionális döntést hozzon, s a történelem is bizonyította már, hová vezet, ha a nép nevében politikai gazemberek hoznak irracionális döntéseket. A demokrata mégsem tehet mást, mint hogy bízik a polgárok józan eszében. Ezt a józanságot láthattuk tegnap késő este, amikor az előrejelzések azt mutatták: a szélsőjobboldali erők, bár megerősödtek, mégsem tudják átvenni az uralmat az Európai Parlamentben és az Unió vezetésében.
Lehet most örömködni, de nem érdemes. Túl sok és túl komoly feladat áll Európa előtt. A ma reggel elébünk táruló európai politikai térkép talán ráébreszti a demokratákat, végre tenniük kell valamit, ha nem akarják, hogy az erősödő nacionalizmus feldarabolja és önmarcangolásra kényszerítse a földrészt. Az Uniónak mindenekelőtt fel kell ismernie, hogy a demokrácia fellegvára Trump ábrándjaiba merülve magára hagyta. Az Atlanti Szövetség sodródik, ha pedig Európa életben akar maradni, és múltjához méltó helyet akar betölteni a világban, akkor meg kell fogalmaznia önmaga – a nacionalisták által tagadott – európai identitását. Újjá kell építenie politikai intézményrendszerét, létre kell hoznia saját hadseregét, és el kell mélyítenie politikai–gazdasági integrációját. Új közmegegyezésre kell rábírnia a tőkét, hogy a szociális egyenlőtlenséget kisimítsa – nevezzük ezt szociális Európának.
A Brexit – és a brit demokrácia válsága – azt bizonyítja, hogy az Unió már elég erős gazdasági közösség, hogy ne lehessen súlyos következmények nélkül kilépni belőle, mert a nemzetállamok kívüle szinte életképtelenek; szellemi, politikai koherenciája azonban még nem elég erős, hogy a polgárok feltétel nélkül melléje álljanak.
Nem kergetünk illúziókat. Magyarországnak ebben a közösségben bizonytalan a helyzete, mert Orbán Viktor autoriter államának nincs helye a demokraták Európájában. Akkor sincs, ha ezt a rezsimet – koszos és manipulált feltételek között ugyan, de – a magyar nemzet relatív többsége tartja hatalmon.
Magyarázza, de nem menti a helyzetet, hogy a nemzet az orbáni áfium álmába merült. Abba az álomba, hogy a kormányfő nemcsak az országot, hanem az európai keresztény hagyományt is megmenti a migránsáradattól, a párhuzamos kultúrák rémétől, hogy az ország – senki által nem veszélyeztetett – szuverenitásáért küzd a globalista liberális világ összeesküvése ellen.
Ennek a nacionalista álomnak a mélységét mutatja: a magyar választópolgárok többsége tegnap Orbán mellett döntött azzal együtt, hogy tudja, a kormányfő az európai szélsőjobboldali erők között keresi Néppárt utáni új helyét. Az egymással küszködő ellenzék pedig alulmaradt. Mi azt mondjuk: a magyar nemzetnek jövője csak az európai közösségben van. A legnagyobb öngyilkos hazugságnak tudjuk, hogy az Unión kívül is van élet.