Szelestey Lajos;
külföldi sajtó;
2019-05-28 09:28:30
Szabad szemmel – Orbánnak össze kell számlálnia, hány szövetségese is van
Nemzetközi sajtószemle, 2019. május 28.
A konzervatív American Enterprize Institute egyik sokat publikáló elemzője szerint öt fontos tanulsága van az európai választásnak. A részletekbe belemenve Dalibor Rohac az elsőnek azt említi, hogy megmarad az EU, az előnyeit még a populista bírálók is elismerik. Épp ezért homályos reformokra szólítanak fel. A harc folytatódik, és ha az uniót nem is fenyegeti az összeomlás, de az igen, hogy kormányozhatatlanná válik a zéró-összegű játszmát folytató nacionalisták miatt. A második megszívlelendő lecke, hogy minden európai politika egyben helyi is, a hazai küzdelmek határoznak meg mindent. A harmadik, hogy nem szabad próbálkozni a populisták megbékítésével. Lásd Ausztriát és Theresa May lemondását. Tehát a középjobbnak kár próbálkoznia, hogy kompromisszumot kössön a szélsőjobbal. Ez vonatkozik arra is, hogy Néppárt jelenleg felemásan viszonyul Orbán Viktorhoz. Mert az csak rombol a pártcsalád tartásán, és olyan versenyre kényszeríti, amit nem tud megnyerni.
A negyedik, hogy Keletre kell vetni a pillantást. Az európai politika tunya megfogalmazása értelmében az új tagállamok populizmust, elmaradottságot és korrupciót jelentenek. A véleménynek sok esetben van alapja, hiszen hagyományos mércével mérve Magyarország nem liberális demokrácia, hanem vegyes rendszer, amely nagyon hasonlít Oroszországra, illetve Törökországra. Lengyelország pedig nem titkolja, hogy Budapestet akar építeni Varsóban. Ám ez eltakarja, hogy a nyugati és keleti tagok ugyanazokkal a bajokkal szembesülnek és lehet, hogy a keleti erjedés folytán újul meg az európai terv. Végül pedig véget kell vetni a Brexit körüli cirkusznak.
Orbán Viktor győzött, de csalódott és tanácstalan, pedig támogatottsága rekordot ért el. Ennek megfelelően a választás utáni beszédében nem takarékoskodott a szuperlatívuszokkal. Valahogy mégsem tört ki nagy éljenzés. Úgy tűnt, hogy a politikus megőrizte józanságát, nem úgy, mint más, hasonló alkalmakkor. A 4-perces nyilatkozatból kimaradtak ég a szokásos, EU-ellenes oldalvágások is. Inkább azt hangsúlyozta, hogy Magyarország Európa része.
A visszafogott reakció oka az, hogy nem sikerült elérnie a kétharmadot, ez fáj neki. Meg az, hogy a DK feljött a 2. helyre, az ősellenség Gyurcsány vezérletével. Krekó Péter szerint a Fidesz egyértelműen jó eredménnyel diadalmaskodott, ám ha azt vesszük, hogy milyen médiabirodalom van a kezében és mekkora állami pénzeket dobott be a kampányba, akkor tényleg lehet mondani, hogy a 13 hely – kudarc. Még rosszabb Orbán számára, ha a szomszéd országok eredményeit nézi, mármint hogy ott miként szerepeltek (le) az euroszkeptikus pártok. Közben pedig az EPP maradt a legerősebb frakció. Krekó felhívja a figyelmet, hogy álom maradt a törekvés, tehát, hogy áttörnek a szélsőjobbos populisták. Így a jövőben Orbánnak kisebb lesz a politikai súlya az EU-ban. Azaz otthon nyert, Európában vesztett. Így most aközött kell döntenie, hogy bűnbánóan, szép halkan tárgyaljon a néppárti tagság fenntartásáról, vagy pedig átnyergeljen Salviniékhoz, bár ott nem ő kapja a főszerepet.
A választás után Európa a populizmus elleni harc élvonalába került, csatamező, miközben idáig a demagógok keltetőjének számított. A nacionalista mozgalom vezetői tisztségét immár Salvini követeli magának. Az EU egysége egyre bizonytalanabb, a földrész megosztott. Az urnáknál a dühös, elégedetlen nacionalisták küzdöttek az unió egykor álmatag, engedékeny híveivel, akik meg akarták védeni a már nem is annyira biztosra vehető összefogást. Viszont elmaradt a Liga vezére által beharangozott földindulás. A jogosultak nagyjából háromnegyede az Európa-barát pártokra voksolt, így odalett a nagy populista győzelem. Az irányzat ezúttal korlátokba ütközött, mert az ellenoldal szintén mozgósított. A közvélemény nem kívánja bedönteni az integrációt, és ha sokan akarnak is változásokat, gyakran nem értenek egyet azok módjában.
A párizsi Siences Po egyik professzora úgy fogalmaz, hogy a frontvonal már nem a bal és a jobb, hanem a populisták és az ellenük harcoló tábor között húzódik. Kelet-Európában a szélsőjobbos magyar és lengyel kormány rutinszerűen szegi meg az EU demokratikus és intézményi normáit. Ők jól szerepeltek, Salvini pedig egyenesen aratott. Viszont a hasonszőrű erők elmaradtak a várakozásokból a németeknél és másutt is. A nagy pártok eredményét a zöldek és a liberálisok rontották le. Az unió elleni támadások mozgósították az embereket, Európa hirtelen jelentőséget kapott. Egy olasz elemző szerint Salvini előretörése szinte automatikusan szavatolja az ország elszigetelődését és teljesen érdektelen, hogy a politikus új frakciót akar. Merthogy még az sem biztos, van-e egységes populista mozgalom, annyira jelentősek az ellentétek a szóba jöhető pártok között. És nacionalisták helyből nem segítenek egymásnak, lásd Orbán és Salvini ellentétét a migráció kapcsán.
De a világban sok helyütt szintén a jobboldal felé billentek el az erőviszonyok. A geopolitika versengés ütemét Oroszország és Kína szabja meg. Trump egy személyben teszi ki próbának az amerikai fékek és ellensúlyok rendszerét. Populisták vannak hatalmon Indiában és a Fülöp-szigeteken is. Egy olasz diplomata szerint fennáll a veszély, hogy ugyanaz történik, mint az ókori Görögországban: a demokrácia zsarnokságba fordul át. Európában komolyan megkérdőjeleződött a liberális demokrácia. Korábban fontos, nagy pártok esnek szét. Az események felgyorsultak. Salvini máris a közös szabályok megsértésére készül.
Újabb instabilitás fenyeget az öreg földrészen a választás után, mert az eredmény arról tanúskodik, hogy sok országban kiábrándultak az elitből, és hogy megosztottak a szavazópolgárok. Brüsszel azonban megkönnyebbült, mert nem következett be áttörés az EU-ellenes nacionalisták részéről. Az unióbarát pártok egyértelmű többséget képeznek Strasbourgban. Ám ezzel együtt nem könnyen döntenek majd a vezető posztok betöltéséről. Mark Leonard, az Európai Külkapcsolati Tanács igazgatója úgy látja, hogy az emberek változást akarnak, ezért sokan közül inkább a lázadókat támogatják, semmint a bejáratott pártokat. Pl. a németeknél az eredmény kemény vádirat a kormánykoalíciót alkotó tömörülések ellen. A szociáldemokrata bázis amellett van, hogy ellenzékbe kell vonulni. Meggyengült Macron is. A pártvezetők többnyire azt akarják, hogy az EP játsszon ismét kulcsszerepet, ám ezt a tagállamok kormányai nem szeretnék.
A politikai birkózást csak megnehezíti Magyarország, Olaszország és Lengyelország, amely megerősödött a vasárnapi erőpróba nyomán. Jogköröket akarnak visszakapni Brüsszeltől, illetve azon vannak, hogy az EU csak kevéssé szólhasson bele a dolgaikban. Egy olasz szakértő azt jósolja, hogy ezek után Salvini még inkább diktálni fog odahaza és Európában is. A politikai felfordulás miatt az unió nem egykönnyen tudja majd kezelni a legsúlyosabb gondokat. És az erőviszonyok sok tagországban is polarizálódtak, ezért a Maastrichti Egyetem Európa-tanszékének vezetője attól tart, hogy a földrész nem tud majd helytállni, miközben a világ egyre jobban változik.
Európa beteg embere a földrész maga, amely messze van attól az álmától, hogy szuperhatalom legyen a világban – írja vendégkommentárjában a német Die Zeit egyik vezető szerkesztője. Josef Joffe, aki egyben az amerikai Stanford Egyetemen tanít, azt tartja a választások egyik tanulságának, hogy megtizedelődtek a közép erői. A másik lecke, hogy jól szerepelt a szélsőjobb, amely ily módon már nagyjából 170 helyet mondhat magáénak az EP-ben. A politikai mozgások a szorosabb unió ellen hatnak, az EU a globális viszonyokat tekintve sehol sincs Washingtonhoz, Pekinghez és Moszkvához képest. És ez nem is fog változni egyhamar. Mégpedig először is azért, mert nagy az ideológiai megosztottság a földrészen. Keleten főként a magyarok és a lengyelek védik a szuverenitásukat. Üdvözlik a Brüsszelből befolyó pénzeket, de nem akarnak engedni annak, amit ők a liberális kékharisnyák diktátumának tartanak. Délen Olaszország fura politikai állat lett.
A második tényező, hogy Európának immár nincs vezetője. Németország és Franciaország egymással vetélkedik, nem motor többé. Macron nagyon szeretne belenyúlni a berlini kasszába. Viszont a Brexitet áldásnak tartja. Itt Párizs részéről a statikus és centralista megközelítés csap össze a német szövetségi törekvésekkel, a költségvetési szigorral, valamint a piacalapú közgazdaságtannal. A harmadik gond, hogy a kontinens haloványan, tényleges súlya alatt teljesít a nemzetközi politikában, miközben ott visszatért az erőpolitika és geopolitikát szolgáló gazdasági vonal. Az EU meg csak nézi. De ahhoz még 30 év kell, hogy stratégiai játékos legyen belőle.
A hatalom megszerzése érdekében próbálták eltemetni ellentéteiket a feljövőben lévő európai populisták, akikre azonban kemény feladat vár, ha közös célok mögé akarnak beállni és szeretnének más pártokat elcsábítani az EU-párti többségből. A zászlóvivő Salvini, aki tegnap megvitatta a helyzetet Le Pennel, Farage-zsal és Orbánnal. A pillanatnyi állás szerint ezek a pártok több mint 170 helyet tudnak felmutatni az Európai Parlamentben, ez 20 %-kal jobb eredmény, mint legutóbb, de nem köveztkezett be az egyesek által várt nagy fellendülés. Viszont a Liga elnöke számára jó hír, hogy a PiS közölte: kész tárgyalni vele a szövetségről. Ráadásul fennáll a veszély, hogy egyes erők jobbra tolódnak a Néppártban a szélsőjobb láttán, így van esély arra, hogy utóbbi a tényleges súlyánál jobban bele fog szólni bizonyos kérdésekbe. Pl. az emberi jogok és a demokrácia ügyében.
Orbánról úgy gondolják, hogy ott hagyja a Néppártot . Mujtaba Rahman, az Eurasia Csoport európai igazgatója azt mondja, ha ez tényleg bekövetkezik, akkor az erős jelzés lesz az EU-párti elitnek. Ám ettől még maradnak az éles nézetkülönbségek a nacionalisták között, a migráció, Oroszország és a költségvetési szabályok kapcsán. Nagy lökést adott nekik Farage győzelme, de a Brexit Párt várhatóan október végén kénytelen lesz távozni Strasbourgból.
A kommentár szerint egyáltalán nem egyértelmű, hogy a populisták képesek összezárni. A nacionalisták, illiberálisok, euroszkeptikusok nyertek is, vesztettek is a választáson, így nem sok hatalmuk lesz a következő Európai Parlamentben. Közülük 15 párt javított korábbi eredményén, de csak 25 hellyel gyarapodott, ami 3,3 %-nak felel meg a 751 fős testületben. Ez is csak főként Olaszországnak köszönhető, amely az EU gondjainak fő forrása lesz a következő időszakban. Várhatóan csökkenő mértékben okoz bajt Nagy-Britannia, mert vagy kiválik, vagy nem.
Ugyanakkor a Fidesz és a PiS ereje folytán Kelet-Európa beleköphet a levesbe a mind szorosabb unió kapcsán. Nem mintha a két kormány kifejezetten integráció-ellenes volna, de nem szeretne többet feladni a szuverenitásból, ugyanakkor mindkettő határozottan illiberális. A sajtót olyan propaganda gépezetté igyekszik átépíteni, amely megvédi a botrányoktól, miközben a hatalom fokozza ellenőrzését a bíróságok felett. Minél tovább maradnak uralmon, annál kevésbé valószínű, hogy szabad és tisztességes választásokat lehet tartani a két országban. Sőt, lehet, hogy Magyarországon már késő is bármit tenni, mivel a megosztott ellenzék képtelen érdemben szembeszállni a Fidesszel.
Egyébiránt nagy gondok vannak az EU támogatottságával Csehországban. Viszont másutt nemigen van félnivalója az unió vezetőinek. Még Le Pen sem tudott lényegesen előrelépni.
Európában tartja magát a politikai közép, álom maradt a szélsőjobb elsöprő sikere. A nagy dobást a zöldek és a liberálisok előretörése jelentette, ami azt jelzi, hogy újfajta sokszínűség bontakozik ki az EU-n belül. Vagyis igencsak túlzóak voltak a jóslatok a szélsőségesek küszöbön álló hatalomátvételéről. A választópolgárok rajzottak az urnákhoz, de nem azért, hogy megtámogassák a szélsőjobbos populistákat. Utóbbiak azonban még sokáig jelen lesznek, mert kétségtelen, hogy komoly politikai változások vannak folyamatban. A zöldek és a liberálisok megerősödése nagyon jó az uniónak, és az eredmény nem bénítja meg a brüsszeli intézményeket, de az eddiginél nehezebb lesz többségi koalíciót létrehozni.
Mindent összevetve, a földrész 510 milliós lakossága visszatáncolt a szakadék széléről. Az eredmény csattanós cáfolat az olyanoknak, mint Trump, aki ellenségnek minősítette a szervezetet. Ugyanez érvényes Putyinra is. Salvini jó szereplése persze aggasztó, hiszen a szélsőjobb még sosem tudott nyerni Olaszországban. De a centrista erők új felhatalmazást kaptak, a zöldek és a liberálisok potenciális királycsinálónak számítanak. Macronra azonban továbbra is kemény idők várnak, ha végre akarja hajtani európai terveit.
Orbán Viktor, aki kezében tartja a sajtó jó részét, ismét győzött, de a választás kimenetele cáfolja állítását, mármint, hogy Közép-Európa a jobboldali populizmus egységes fellegvára lesz. A lengyel EU-párti ellenzéknek jók az esélyei az általános választáson. A szlovákok és a románok jókora csapást mértek a korrupt hatalmi hálózatokra, amelyek jelentős mértékben irányítják a két kormányt. Megnyugtató, hogy a földrészen ennyi ember kelt fel a szélsőséges demagógia ellen. Az alapértékek és a vívmányok védelmében.
Az európai választások lényege nem az, hogy feljöttek-e a populisták – fel, de nem abban a mértékben, ahogyan várták, viszont megerősödtek a zöldek és a liberálisok is –, hanem, hogy immár nyilvánvaló, milyen mértékben széttagolt az európai politika. Az évek óta tény, hogy teret nyernek a szélsőjobbosok, de a vasárnapi eredmény cáfolja, hogy itt a nacionalista hullám. Sőt, már túl van a csúcspontján. Inkább azt látni, hogy ezek az erők megszilárdítják a helyzetüket, de amúgy az általános képet támasztják alá, hogy ti. széttöredezik a politika. Az euroszkeptikus és keményen jobbos pártok 21-ről 23 %-ra növelték mandátumaik számát Strasbourgban. Ez azért nem éppen áttörés, sőt meglehetősen csekély javulás, miután az eltelt öt évben zajlott a migrációs válság, a Brexit és volt több terrortámadás.
Viszont az eddigi 52 helyett 70 helyet szereztek a zöldek. A liberális pártcsalád 69 mandátum helyett immár 101-re számíthat, ha az En Marche belép. Ugyanakkor az eddigi nagykoalíció elvesztette többségét. Ennélfogva a jövőben alkalmi összefogások valószínűek konkrét témák mentén. És ahol abszolút többségre lesz szükség, ott bevonják majd a szabadelvűeket, sőt a környezetvédőket. A szélsőjobbos populisták hosszú távon törnek előre, de a mostani választáson az ütem nem kapott új lendületre, illetve nem volt dinamikus.
Az európai választás kulcstémája teljesen feleslegesen az volt, miként szerepelnek a jobboldali-nacionalista euroszkeptikusok, pedig sokkal fontosabb volna tudni, merre halad az új parlament. Ám ez elől kitérnek a politikusok. És Weber hiába mondta, hogy sorsdöntő lesz az eredmény, a földrész itt fontos esélyt szalasztott el. A dráma mindenesetre elmaradt, a populisták erősödtek a franciáknál, olaszoknál és németeknél, viszont beleütköztek korlátaikba Magyarországon, Svédországban és Hollandiában. Az EU sikeres brit ellenségei pedig aligha töltenek be bármiféle szerepet a jövőben. A Salvini által emlegetett unióellenes szuperszövetségről kiderült az igazság: szó sincs arról, hogy megakaszthatná a munkát Strasbourgban.
A nagy hatalmi eltolódások inkább a jelentős pártcsaládokon belül zajlottak le, de itt is leginkább az érintett országokban végbemenő változások csapódtak le. Viszont a populizmus elleni ádáz küzdelemben megválaszolatlanul maradnak az olyan, nyomasztó kérdések, mint hogy mi lesz az euróövezet reformjával. Az olasz költségvetési politikai időzített bombával ér fel, miközben közeleg a válság. Megoldatlan az ellentét a nyitott belső határok és a menekültügyben tapasztalható nemzeti külön utak között. Brüsszel továbbra is tanácstalanul nézi Kelet-Európát, ahol nyomás alá került a jogállam, a demokrácia és a sokszínűség. Olyan témákat nem is említve, mint a kínai kihívás, vagy a politikai iszlám terjedése, valamint az amerikai védőernyő meggyengülése. Az új EP azonban aligha segít e tekintetben, inkább a gittet rágja majd. Ezért az emberek hiába fordultak Európa felé, csalódásuk alighanem be van programozva.
A konzervatív újság úgy értékeli, hogy fordulópontot jelenthet a vasárnapi választás Európában. Új hatalmi viszonyok alakulnak ki, új szereplők lépnek színre, vagyis hatalmas esély kínálkozik – ha a helyes tanulságokat vonjuk le az eredményből. Hogy ilyen érdeklődés nyilvánult meg a szavazás iránt, az nem véletlen: félő volt, hogy új erőre kap a nacionalizmus és a populizmus. Azon felül a földrésznek új iránytűre van szüksége és most itt a lehetőség, hogy új pályára állítsák az EU-t. Félreértés ne legyen: az uniót nem fenyegeti a vég, viszont fennáll a kockázat, hogy egyre drágábban mind gyengébb eredményeket produkál. Gazdaságilag szétválik Kelet és Nyugat, Észak és Dél, továbbá lanyhul az összetartozás érzése az európaiakban.
A megszívlelendő leckébe beletartozik, hogy elmaradt a jobbra tolódás. A nacionalizmus kísértete nem terjed tovább, viszont megszilárdították, sőt megerősítették helyüket a populisták, többek közt a magyaroknál, lengyeleknél, cseheknél és olaszoknál. Ebből az következik, hogy ezek a kormányok még az eddiginél jobban próbálják majd befolyásolni, illetve akadályozni a döntéseket az Európai Tanácsban. További következmény, hogy Macron osztja majd az észt a liberálisoknál, az FDP nem sokat tud tenni ellene. Továbbá súlyos a kaotikus Brexit veszélye. Johnson és Farage a legrosszabb lidércnyomás az EU tárgyalói számára. Azon kívül várhatóan megélénkül a rivalizálás az EP és a Európai Tanács között. Fontos az is, hogy Strasbourgban csupán néhány lényeges tervre kellene összpontosítani, mert várhatóan kiéleződik az ellentét a nemzeti kormányokkal.
A szélsőjobbos pártok erősödtek a választás eredményeként, de csak mérsékelten, viszont immár az obstrukció helyett együttműködést várnak tőlük. Az EU ellenségei egyébként is nagyobb veszélyt jelentenek az Európai tervre nézve a hazai erőpróbák nyomán, mint ahogy az mostani kontinentális sikerükből következne. Mindenesetre az unió hívei ezúttal fellélegeztek, mert nem állt fejre a világ. A nacionalisták, populisták nem törték át a gátakat, nem kell aggódni az integráció jövőjéért. A szélsőjobbosok egy pár országban kifejezetten jól teljesítettek. A franciáknál, olaszoknál, lengyeleknél, a magyaroknál és ne feledkezzünk meg Nagy-Britanniáról sem. Ezzel szemben ott van az AfD és az FPÖ gyenge teljesítménye, de nem dicsekedhetnek dán, spanyol és holland társaik sem. .
Úgy tűnik, bevált Macron stratégiája, hogy ezúttal hitet kellett tenni a az EU mellett. De ezzel párhuzamosan tartósan befészkelték magukat a szélsőjobbos pártok Európában. Nemzeti keretekben ez már évek óta igaz. Ám most már kontinentális keretekben össze akarnak fogni, de nagy kérdés, hogy Orbán betársul-e Salvinihez. Az új frakció kristályosodási pont lehet az unió össze kemény ellenfele számára.
A vezércikk úgy foglalja össze a választás lényegét, hogy Európa egységesen szállt szembe a nacionalistákkal. Ám a szélsőjobb sikere arra figyelmeztet, hogy a demokratikus pártoknak egyesült erővel kell cselekedniük, mert ugyan a populisták sikere nem akkora, amekkorától sokan féltek, de mindenképpen zavaró. A jobboldali radikálisok, a történelemre és a jövőre egyaránt fittyet hányó világképükkel, embergyűlölő és korrumpálható felfogásukkal ugyan nem teszik tönkre a földrészt, de károkat okoznak neki. Egyetlen tagállam sem képes a nagy kérdéseket egymaga kezelni. Aki mást mond, az vagy bolond, vagy rosszindulatú kókler. Mint a legtöbb szélsőséges tisztakezű.
Abból profitálnak, hogy nagy pártok nem tudták kellőképpen meggyőzni a választókat. Ezúttal az szerepelt jól, aki pontosan meghatározta, mit is akar. De még ha Európa nem is teljesíti, amit ígér, Németországban akkor sem lehet általános EU-csömörről beszélni. A kontinens azonban hibát követett el, mivel nem fékezte meg időben a demokrácia magyar és lengyel ellenségeit. Csak nézte, amint az Orbánok és Kaczynskik felszalámizzák a jogállamot és szétverik a szólásszabadságot. A földrész nem védte meg az értékeit, de ennek véget kell vetni. Pénzzel és jó szóval nem lehet boldogulni sem a Liga, sem az FPÖ, sem a Brexit-párt, sem az AfD esetében. Hiszen azok be akarják kebelezni az uniót, hogy belülről semmisítsék meg. Az ellenoldalon egységre van szükség. Máskülönben az Európa-gyűlölők megmutatják erejüket.
Európa azonban csak a sokszínűségben lehet egységes. Össze kell fogni, hogy megálljt parancsoljanak a nacionalistáknak. Kifelé bevált, hogy csakis a kirekesztés segít a szélsőjobb ellen, ám a demokrácia mégis csődöt mondott. A jobboldali nacionalisták kisajátították maguknak az ellentmondás jogát. Európa sokak számára a reményt jelenti, továbbá szükségszerűség mindannyiunknak.
A populisták csak az ellenségképben egyeznek meg, legyen az az EU, a migráció vagy éppen az elit, ám ez kevés ahhoz, hogy közös frakciót alakítsanak. Először is, hogy ki melyik pártcsaládhoz csatlakozik Strasbourgban, az nagy függ attól, miként alakulnak odahaza az erőviszonyok. Mert pl. az szinte kizárt, hogy az olaszok részéről az 5 Csillag bármiben közösködjön a Ligával az EP-ben. Hiszen ugyanazokat a szavazókat akarják meghódítani. Ennélfogva a nacionalistáknak legalább két frakciójuk lesz az új Parlamentben. További tényező az egységfront ellen, hogy az EU-ban a populizmus többféle árnyalata van jelen. A fő választó vonalat az orosz viszony jelenti közöttük.
Azon kívül a PiS most igyekszik magához csábítani Orbán Viktort. A harmadik ok az összefogás ellen, hogy a Salvini-féle tábor minden csak nem stabil. A legfőbb egységbontó a vezér maga. Vagyis ezek az erők külön-külön masíroznak Strasbourgban, ily módon nem képesek uralni a napirendet, de arra igen, hogy magukra vonják a figyelmet és obstruáljanak.
Egyelőre teljesen bizonytalan, mit akar csinálni Orbán Viktor, tehát hogy elhagyja-e a Néppártot és rátér-e Salvini útjára. Ha ezt választja, akkor az EPP előnye még kisebb volna a szociáldemokratákkal szemben, így viszont javulnának Timmermans esélyei, hogy tető alá hozza a baloldali-zöld-liberális szövetséget, és a Bizottság elnöke lehessen. Macron támogatná. A kereszténydemokratáknak viszont nincs más lehetőségük, mert Weber kizárta, hogy összebútorozzon a szélsőjobbal. Hosszú, kemény tárgyalásoknak nézünk elébe.
A választás után Orbán Viktornak össze kell számlálnia, hány szövetségese is van. A kampányban a jelszó ugyanaz volt, mint ami tavaly kétharmadhoz juttatta az ország erős emberét: állítsuk meg a migrációt! A hatalmas sajtófölénynek köszönhetően az üzenet egy az egyben eljutott az emberekhez. De azért az előrejelzések nagyobb győzelemről szóltak. A Fidesz 15 mandátumban reménykedett. Orbán ugyanakkor nem beszélt arról, mi lesz az EPP-tagsággal. Hegedűs István, a magyar Európa-társaság elnöke úgy véli, a románc véget ért. A kormányfő elvesztette Joseph Daul és Manfred Weber pártfogását.
Európa olyan haldokló, amely köszöni szépen, jól érzi magát. A populizmus felemelkedése korlátok között marad, ugyanakkor stabilak az europártiak – mutat rá a vezércikk. A földrészen új gondolat merült fel: az Európai Unió, ő nyert a választáson. Ellenállt minden válságnak, sőt megerősödött a legitimitása. A közös ügyek újból érdeklik az embereket, mert tudják, hogy a pl. a környezetvédelmet, a migrációt nem lehet, csakis együttműködéssel megoldani. Az euroszkeptikusok feljöttek, de érzékelik: társadalmuk többsége az EU mellett van. Ezért már nem reklámozzák a kilépést. Velük szemben az unióbarát erők a szavazópolgárok kétharmadát képviselik. Vagyis a nacionalista ellenzék nem számít semmit a szervezet működése szempontjából. Nem kap fontos tisztséget, ám eközben a lehető legnagyobb mértékben megosztott.
Az unió kisebbségi és szétagolt ellenzékkel néz szembe. Ráadásul most kibővül az irányító koalíció és a liberálisok von Haus aus az európai összefogás hívei. Előretörtek a változások támogatói. Ennek pedig meg kell könnyítenie, hogy szorosabb legyen az együttműködés a környezetvédelem érdekében.