Amerikai hátraarc Szíriában

Ahhoz képest, hogy Donald Trump tavaly még azt ígérte, kivonja csapatait az országból, az utóbbi időben komoly erősítés érkezett a térségbe.

Múlt év decemberében óriási vihart kavart, hogy Donald Trump bejelentette, kivonja az amerikai csapatokat Szíriából. Határidőt már akkor sem szabott és konkrétumokkal sem szolgált, ami teljes bizonytalansághoz és homályos találgatásokhoz vezetett. Pletykáltak áprilisi, majd júniusi dátumról, teljes és részleges kivonulásról. Június már a nyakunkon van, ám az amerikaiak még mindig a helyükön vannak, semmivel sem tisztább a kép. Hogy a szándék azért még megvan mutatja: múlt héten a Kongresszus több száz tagja levélben arra kérte az elnököt, ne hagyja el Szíriát.

Az igaz, hogy az országban a háború a végéhez közeledik. Recseg-ropog a múlt év szeptemberében kötött orosz-török tűzszüneti megállapodás is, amely egy demilitarizált övezet felállításával garantálta a nyugalmat az utolsó lázadók uralta tartományban, Idlíbben. Néhány hete újra szólnak a fegyverek, az orosz támogatást élvező szír kormányerők tűz alá vették a területet, helyi szervezetek adatai szerint az elmúlt hónapban 229 civil veszítette életét a bombázásokban és 727-en megsebesültek, valamint majd 300 ezer embernek kellett menekülnie. Damaszkusz azt állítja, a tartományt uraló terroristákat támadja, akik élő pajzsként használják a civileket, s nem is teljesen alaptalanul: Idlíbben ma már lényegében az egykor al-Kaidához köthető szélsőséges terrorszervezet, a Hadzsat Tahrír as-Sám az úr. Megegyezés ide vagy oda, Bassár al-Aszad elnöknek hosszabb távon nincs oka lemondania a tartományról, így ha a nagyhatalmak másképp nem akarják, előbb-utóbb alighanem a lázadók utolsó menedékét is bekebelezi. Márpedig úgy néz ki, már nem érdekük: „Képes ez a tanács valami konkrét lépésre, mikor az iskolák és kórházak bombázása háborús taktika lett, mellyel már senki sem törődik?” - fakadt ki az ENSZ Biztonsági Tanácsán minap Ursula Mueller, a világszervezet humanitárius koordinátora is.

Az Egyesült Államok a szíriai kurdok támogatása mellett alighanem az Irán miatt növekvő feszültség miatt halogatja csapatai kivonását, hiszen a perzsa állam a szír elnök egyik fő szövetségese, katonailag is jelen van az országban. Sőt, az amerikaiak nem hogy csökkentenék a jelenlétet, de olyannyira aggódnak, hogy még erősítést is küldenek a térségbe: az elmúlt hetekben előbb Patriot légvédelmi rendszereket, majd az USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozót és B-52-es stratégiai bombázókat vezényeltek a Közel-Keletre, a minap pedig további 1500 katona érkezéséről szóltak hírek. „A lényeg az elrettentés. Ez nem a háborúról szól. A Közel-Keleten a feladatunk a hajózás szabadságának biztosítása, a terrorizmus elleni harc Szíriában és Irakban, az al-Kaida legyőzése Jemenben, és Izrael és Jordánia biztonságának garantálása” - igyekezett lehűteni a kedélyeket Patrick Shanahan amerikai védelmi miniszter.

A nyílt háború kirobbanása valószínűtlen, ám a történések semmiképpen nem a stabilitás és nyugalom felé mutatnak. Közben a szemben álló felek is furcsa kötélhúzást játszanak. Miközben például Trump hétfőn még arról beszélt, hogy szerinte nagyon is elképzelhető egy megegyezés Iránnal, szerdán héja természetéről ismert nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton már olajat öntve a tűzre azzal vádolta a perzsa államot, hogy szinte biztosan ők felelősek az Egyesült Arab Emírségek partjainál olajszállító hajók ellen elkövetett szabotázsakciókért és más támadásokért. Hasonló módon Hasszan Róháni iráni elnök tegnap már némileg békülékenyebb hangnemben arról beszélt, hogy készek tárgyalni Washingtonnal, amennyiben feloldják a szankciókat, miközben a Forradalmi Gárda harcias hangnemben fitogtatta az ország katonai erejét.