Vita a német nagykoalíció folytatásáról

Publikálás dátuma
2019.06.03. 09:56
Andrea Nahles
Fotó: ODD ANDERSEN / AFP
Ideiglenesen triumvirátus irányítja a német szociáldemokratákat azután, hogy lemondott a pártelnökségről és a frakcióvezetői tisztségről Andrea Nahles, aki 13 hónapig vezette az SPD-t.
Új szelek fújnak a német SPD-nél. A pártot a következő időszakban Thorsten Schäfer-Gümbel, Manuela Schwesig és Malu Dreyer vezeti. A szűk pártvezetés ötlete volt, hogy ne egy személy kerüljön az SPD élére következő pártelnök megválasztásáig. Sok nyitott kérdés is maradt. A pártelnökség hétfő délelőtti ülése után sem vált világossá, hogy a decemberre tervezett kongresszust előrehozzák-e. Az év végi kongresszuson nemcsak a pártelnökö(ke)t választanák, e fórumon kellene értékelni a nagykoalíciós együttműködés eddigi tapasztalatait. Karl Lauterbach, az SPD frakcióvezető-helyettese nem tartja jó ötletnek, hogy jelentősen előrehozzák az ülést. Úgy vélte, arra kell koncentrálniuk, hogy véghez vigyék a legfontosabb egészségügyi-, illetve munkaerőpiaci reformokat. Elképzelhető, hogy bevezetik a társelnöki rendszert, s ketten irányítják majd az SPD-t. Ez a megoldás sikert aratott a Zöldeknél. A páros megoldást támogatja Szászország gazdasági minisztere, Martin Dulig. Michael Müller berlini polgármester a környezetvédők pozitív példájával érvelt emellett. Az is eldőlt, hogy a kölni szociáldemokrata képviselő, Rolf Mützenich ideiglenes jelleggel irányítja majd az SPD képviselőcsoportjának munkáját. Nahles még a lemondása előtt néhány nappal azt közölte, keddre hozza előre a frakcióvezetői tisztségről szóló szavazást. Ez azonban elmarad. Ami a triumvirátus tagjait illeti, mindhárman a párt legnépszerűbb személyiségei közé tartoznak, így Malu Dreyer rajnavidék-pfalzi miniszterelnök. Már az is komoly fegyvertény, hogy elvállalta a felkérést, mert korábban nemigen akarta elhagyni tartományát, most azonban úgy látja, nincs más megoldás, a 24. órába kerültek. Vasárnap drámai felhívásban összefogásra szólította fel az SPD tagjait. Manuela Schwesig Mecklenburg-Elő-Pomeránia miniszterlenöke. Két éve áll a tartományi kabinet élén, az előző, 2013-2017 közötti nagykoalícióban családügyi miniszterként szolgált. A vezetés egyetlen férfitagja Thorsten Schäfer-Gümbel, aki 2009 óta a hesseni SDP vezetője, 2013 óta pedig a párt alelnöke. Egyelőre tehát az is kérdés, egyetlen elnöke lesz-e a pártnak. Az viszont biztos, hogy Nahles jobbkezének számító Olaf Scholz alkancellár, német szövetségi pénzügyminiszter sem most, sem később nem irányítja majd az SPD-t. Mint mondta, ez időben is összeegyeztethetetlen lenne jelenlegi miniszteri tárcájával.
Scholz már Martin Schulz tavalyi lemondása után ideiglenesen irányította a pártot. Nem mutat érdeklődést a pártelnöki tisztség iránt Stephan Weil, alsó-szászországi miniszterelnök sem. Olaf Scholz és Ralf Stegner, az SPD alelnöke annak a véleményének adott hangot, hogy a pártelnök megválasztásába az SPD legszélesebb rétegeit is be kell vonni, vagyis a teljes tagság véleményét kikérhetik. Stegner a Rheinische Postnak ezzel kapcsolatban elmondta, ez attól is függ, hányan indulnak majd az elnöki tisztségért. A tisztújítás mellett a nagy talány az, folytatódjék-e a nagykoalíció. Kérdés, mit nyerne ezzel az SPD, hiszen egy esetleges előrehozott választáson történelmien gyenge eredményt érne el. Kétségtelen azonban, hogy a 2017-es parlamenti választás után ugyanis az európai parlamenti voksolásig majdnem öt százalékot zuhant az SPD népszerűsége, vagyis a kormányzati részvétel ártott a pártnak. Az uniópártok vezető politikusai, beleértve Angela Merkel kancellárt, Annegret Kramp-Karrenbauert, a CDU elnökét, valamint a CSU-t irányító Markus Södert, vasárnap egyértelműen a nagykoalíció mellett foglaltak állást. Ám a CDU-nál sem mindenki óhajtja ezt, Ingo Senftleben, a párt brandenburgi vezetője szerint az SPD jelenléte a kabinetben inkább tehertétel az uniópártok számára. Az SPD-nél most mind többen követelik a CDU-val és a CSU-val folytatott együttműködés felmondását. A párt balszárnyához sorolt képviselője, Hilde Mattheis úgy véli, a megújulásra kell koncentrálni. Ez pedig szerinte nem hozható összhangba a nagykoalíció fenntartásához szükséges kompromisszumkészséggel. A párt vezetéséhez közelállók ezzel szemben érezhetően inkább a kormányban maradásra szavaznának. Az SPD frakciójának külpolitikai kérdésekben illetékes szóvivője szerint az új választások csak az SPD gyenge közvélemény-kutatási adatait erősítenék meg, s csak megnehezítené a megújulás folyamatát. Lars Klingbeil, az SPD főtitkára szerint éppen összefogásra lenne szükség, s nem széthúzásra.
Témák
Németország SPD
Frissítve: 2019.06.03. 13:24

Kiutat keres, és kölcsönösen vádaskodik a jobbközép Franciaországban

Publikálás dátuma
2019.06.03. 09:00

Fotó: Nicolas Liponne / AFP/NurPhoto
A teljes megsemmisülés fenyegeti a tradicionális jobboldalt. Nagy szerepe van ebben Laurent Wauquiez pártelnöknek.
Horst Seehofer a mérsékelt jobboldal tanítómestere is lehetne. Legalábbis abból a szempontból, hogyan ne politizáljanak. A német szövetségi belügyminiszter az év elején azért kényszerült lemondani a német Keresztényszociális Unió (CSU) éléről, mert a pártot jobbra irányította, azt gondolván, hogy ezzel sikerül megnyernie mindazokat, akik a jobboldali radikális Alternatíva Németországért (AfD) pártra szavaznának. A stratégia nem vált be. Az AfD szavazói ugyanis nem voksoltak a CSU-ra, viszont elpártoltak a bajor párttól a középen állók és azok a bizonytalanok, akik elutasítják a szélsőségeket. Seehofer példájából a spanyol Néppárt sem tanult, a tömörülés – kiindulva a jobboldali radikális Vox sikeréből – szintén a radikalizmussal próbált híveket toborozni, de az áprilisi választás megmutatta, mennyire elhibázott volt ez a taktika: a pártra mindössze 16,7 százalék szavazott, 69 parlamenti helyet vesztett. Pablo Casado pártelnök ezért hirtelen ismét a centrum felé közelített, de a választók nem tartották hitelesnek az újabb fordulatot, így ismét megbüntették a PP-t az EP-választáson: a szocialisták 12 százalékpontot vertek a Néppártra. Franciaországban sem vált be Seehofer ördögi terve. Az egykor sokkal szebb napokat látott Republikánusok (számos más nevük volt a múltban) 8,48 százalékot szereztek az EP-voksoláson, amely több mint 12 százalékpontos visszaesés 2014-hez képest. Jacques Chirac, illetve Nicolas Sarkozy egykori pártját a teljes enyészet fenyegeti. Különösen drámai, hogy a francia belpolitikát egykor magabiztosan uraló politikai erőt nem csak a voksoláson élen végzett Nemzeti Tömörülés (RN), Marine Le Pen pártja és Emmanuel Macron köztársasági elnök listája előzte meg, hanem a zöldek is. Ez utóbbi párt öt százalékpontot vert a Republikánusokra. A jobbközép párt elnökét, Laurent Wauquiezt már korábban figyelmeztették arra, nagyon veszélyes az a stratégia, amit követ, mert kétélű fegyver, ha jobbra kormányozza a tömörülést, és folyvást a bevándorlásellenességgel kampányol. Bár a cél az, hogy kifogja a szelet Marine Le Pen pártjának vitorlájából, a vége az lehet, hogy épp a Republikánusokat falja fel a Nemzeti Tömörülés. S a jelek szerint épp ez a - mérsékelt jobboldal szempontjából legalábbis – horrorforgatókönyv valósulhat meg. A Republikánusok különösen nehéz helyzetbe kerültek azután, hogy Marine Le Pen elmozdult a jobbszélről, s tett egy lépést a centrum felé. Ezzel sok olyan jobboldali szavazó számára is elfogadottabbá vált a RN, aki elutasította az apja, Jean-Marie Le Pen által képviselt antiszemita irányvonalat. Marine Le Pen az iszlámellenességet helyezte középpontba, de ezt valamivel visszafogottabban tette, mint Hollandiában Geert Wilders. A Republikánusoknál hasonló döbbenet uralkodik, mint amikor a másik tradicionális párt, a francia szocialisták kerültek hasonlóan súlyos válságba. (E pártnál most talán annak is örültek, hogy bekerültek az EP-be.) Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Le kell-e váltani a pártelnököt? Egyáltalán Wauquiez tehet-e mindenről, vagy már Sarkozy idején megindult az erjedés? Amikor Laurent Wauquiezt 2017 decemberében megválasztották a párt élére, sokan azt remélték, hogy ismét sikerekre vezeti majd a politikai erőt. A lelkesedés nagy volt a Republikánusoknál, függetlenül attól, hogy kiderült, egyes saját maga által megadott életrajzi adatok nem igazán feleltek meg a valóságnak. Ám más megnyilatkozásairól is kiderült, hogy – finoman fogalmazva – összemosta a valóságot a képzelettel. Egy ízben például azt mondta, hogy Párizsban és környékén a húst száz százalékig az iszlám állatvágási szabályok szerint készítik elő, a Le Monde némi oknyomozás után megállapította, a valós szám 21 százalék. Ezekből azonban senki sem akart messzemenő következtetéseket levonni, nem látszott összefüggés Wauquiez lódításai és a pártelnökségre való rátermettsége között. Az iszlámellenességgel próbált híveket toborozni, talán Sarkozy példája lebegett a szeme előtt, aki 2009-ben egyértelmű jobbraátot hajtott végre. A volt elnöknek be is jött ez a húzása, mert a Nemzeti Front sok jobboldali szavazó számára még nem jelentett igazi alternatívát. Wauquiez pártelnökké választásakor még a jobboldali Le Figaro is óvatos volt, figyelmeztetett arra, nem elég a párt tagságának rokonszenvét elnyerni, a választókat is meg kell nyernie magának, ők azonban nem biztos, hogy úgy viselkednek, gondolkodnak, mint a párt tagjai. Megválasztását követően totális támadást intézett Macron elnökkel szemben, diktatúrának nevezte Franciaországot, amivel óriási feltűnést és felháborodást keltett. Mindemellett nem éppen emelkedett stílusban beszélt a párt korábbi nagyjairól, így Alain Juppéről.
Hiába a Republikánusok elnökének nagy igyekezete, a közvélemény-kutatások szerint nem sikerült új lendületet adni a pártnak. Sőt, a mostani EP-választás előtt még felül is mérték, a közvélemény-kutatók mintegy 13 százalékot jósoltak ennek a politikai erőnek, ebből lett nyolc és fél. Akadnak a pártban azonban, akiknek "nem nyolc", mi legyen a további stratégia. Bár a siralmas vasárnapi szereplés után Wauquiez nem mondott le, mind több republikánus képviselő látja úgy, nem mehetnek a dolgok tovább a régi kerékvágásban. Párizs és környéke hat polgármestere tiltakozott a jelenlegi irányvonal ellen. A fiatalabb tagok is támadásba lendültek – írja a Le Figaro. Szakértők úgy látják, Wauquiez olyan nehéz helyzetbe vezényelte a pártot, ahonnan nagyon nehéz visszajönni. A tradicionális francia tömörüléseket a teljes enyészet fenyegeti.

Távozik Wauquiez

Laurent Wauquiez vasárnap este jelentette be, hogy távozik a francia jobbközép Köztársaságiak elnöki tisztségéből. „A győzelmek közösek, a vereségek magányosak. Vállalnom kell a felelősséget, hátralépek. Távozom a Köztársaságiak elnöki tisztségéből” – mondta Wauqiez. „A jobboldalnak újjá kell épülnie, és én nem akarok ennek akadálya lenni, semmi áron sem” – tette hozzá.

Frissítve: 2019.06.03. 13:31

Lemondott a francia jobbközép párt vezetője

Publikálás dátuma
2019.06.03. 07:23

Fotó: ERIC PIERMONT / AFP
Alig 8,5 százalékra esett vissza a támogatottságuk.
Távozik a francia jobbközép Köztársaságiak (LR) elnöki tisztségéből Laurent Wauquiez. Az ellenzéki politikus ezt vasárnap este jelentette be a TF1 kereskedelmi televízió híradójának vendégeként, egy héttel azután, hogy pártja
, az Európai Néppárthoz tartozó LR alig 8,5 százalékos támogatottsággal a negyedik helyen végzett az európai parlamenti választásokon.

„A győzelmek közösek, a vereségek magányosak. Vállalnom kell a felelősséget, hátralépek. Távozom a Köztársaságiak elnöki tisztségéből” – mondta Wauqiez. „A jobboldalnak újjá kell épülnie, és én nem akarok ennek akadálya lenni, semmi áron sem” –tette hozzá. Az LR a 2002-ben, Jacques Chirac akkori államfő jobboldali tábora által alapított UMP örököse - ez a párt segítette győzelemre Nicolas Sarkozy elnökjelöltet, és adta a kormánypártot 2012-ig. Francois Hollande szocialista elnök mandátuma alatt az LR a legerősebb francia ellenzéki párt volt, de a 2017-es választások óta mély válságon megy keresztül.
A párt jelöltje, Francois Fillon volt miniszterelnök 2017-ben a harmadik helyen végzett az elnökválasztáson és először fordult elő, hogy a hagyományos jobboldal jelöltje nem került be a második fordulóba.

A választásokat követően a pártból többen is csatlakoztak Emmanuel Macron táborához, többek között Édouard Philippe miniszterelnök és Bruno Le Maire gazdasági miniszter. A 44 éves Wauquiez-t, - aki Sarkozy elnöksége idején miniszterként dolgozott - 2017 decemberében kényelmes, csaknem 75 százalékos többséggel választották meg a párt elnökének, de azóta
folyamatosan bírálták a párton belül a Marine Le Pen vezette szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés politikájához közelítő irányvonala, valamint az egyszemélyi irányítás miatt.

Az LR európai listavezetőjének  Wauquiez egy 33 éves filozófiatanárt, Francois-Xavier Bellamyt kérte fel, amiért szintén számos bírálat érte.   „Nem tudtuk hallatni a hangunkat" - ismerte el az EP-választásról Wauquiez, sajnálatát fejezve ki amiatt, hogy a kampányt az államfő végül 22 százalékot szerző Köztársaság Lendületben (LREM) pártja és a 23 százalékkal az élen végző Nemzeti Tömörülés közötti rivalizálás határozta meg. A választási vereséget követően Wauquiez hétfő este rendkívüli pártvezetői ülést hívott össze, ahol jelezte: az LR új programját a tagság részvételével szervezett közgyűléseken ősszel kívánja megalkotni. 
Ezt a döntést a párt többi vezetője azonban nem támogatta, és nyilvánosan lemondásra szólították fel őt.

Gérard Larcher, a szenátus jobboldali elnöke jelezte, hogy kezdeményezéseket tesz egy olyan program megalkotására, amely összefogná a jobboldalt és a centrumot. A pártvezetői szerepet átmenetileg Jean Leonetti, az LR egyik alelnöke veszi át.
Szerző
Témák
Franciaország