Meglepetés nincs

A gazdasági életet csak élénkíteni és fékezni lehet. Alakítani nem - vélekedett a hazai közgazdászok doyenje, Kopátsy Sándor. Nézetével lehet egyetérteni vagy akár tagadni is, de nincs az az állami költségvetést készítő, aki ne az alakítás víziójától vezéreltetve vetné össze a bevételek és a kiadások számsorait.

A magyarországi éves büdzsék 2010 óta egy kaptafára készülnek, aminek természetesen vannak előnyei: a gazdaság szereplőit ritkán érik olyan meglepetések, mint tavaly, amikor a NER harcot indított a béren kívüli juttatások ellen. De ezt sem a gazdasági kényszer, netán a bölcs belátás hatására cselekedték, hanem nyilvánvaló bosszúból, hiszen az Európai Unió rosszallását fejezte ki a korábban külföldi vállalkozások által működtetett étkezési jegypiac államivá tétele miatt. Egy jól működő rendszert számoltak fel csak azért, hogy véletlenül se Brüsszelnek legyen igaza. Leegyszerűsítve, ami nem kapcsolódik valamiképpen az állami akarathoz, a piackorlátozó rendhez, az halálra ítéltetett.

Amikor Varga Mihály pénzügyminiszter a 2020. évi költségvetési törvényjavaslat nemzeti színű szalaggal átkötött adathordozóját átadta a Parlamentben a házelnöknek, nem kevés önfényezéssel felvázolta, milyen csodás jövő vár honunk polgáraira. S eljutott egy ponthoz, ahol akarva-akaratlan ki kellett mondania: "ha a piac is úgy akarja." Ez a pont pedig az infláció volt, amit az állam képes ugyan álló eszközökkel befolyásolni, alakítani, de tartósan eltéríteni aligha. A pénzügyminiszter talán nem is tudta, de ezzel is Kopátsy igazát bizonyította.

Ami a a 100. életévéhez közeledő közgazdászt minden bizonnyal örömmel töltötte el - az viszont már kevésbé, hogy milyen álságos a NER nyugdíjaspolitikája. Azt az időskorúak lemondó beletörődéssel, de tudomásul veszik, hogy járadékuk jövőre mindössze 2,8 százalékkal emelkedik, miközben a bérek az elkövetkező években legalább 7,5-9,5 százalékkal mennek feljebb. Varga Mihály bejelentését viszont zokon vették, hogy míg a családtámogatónak címkézett költségvetésben 2018-ban 41 milliárd forintot fordítottak a nyugdíjrendszer támogatására, az idei büdzsében 25 milliárdot irányzott elő a kormány, 2020-ra pedig 20,4 milliárdot terveztek. De óvodafejlesztésre is kevesebb jut; a nagy vesztes azonban a felsőoktatás, amelynek alaposan lefaragtak a jövő évi pénzéből.

Ember legyen a talpán, aki meg tudja tippelni, hogy kik Orbánék kedvencei, születési helyre és életkorra való tekintet nélkül. Mi - és ezzel sem okozunk meglepetést - a sportolókra fogadnánk, látva, hogy kicsiny nemzet mer nagyot álmodni: adókedvezményekkel szeretnének Magyarországra csábítani a nemzetközi sportszervezeteket, ha már nem sikerült az egykor megálmodott pénzügyi központtá válnunk.

A világ legmagasabb, 27 százalékos áfájától viszont egyhamar nem szabadulunk meg, s konok módon a kormány nem emeli a 11 éve változatlan összegű családi pótlék összegét, sőt a vele egykorú 28 500 forintos minimál öregségi nyugdíjét sem. Így néz ki egy családbarát költségvetés. Aligha érdemes dicsekedni vele.