Heti abszurd: Inkább itthon

Publikálás dátuma
2019.06.10. 09:52
Illusztráció
Fotó: Népszava
„Annyi szép és érdekes látnivaló van Magyarországon” – mondta a pénzügyminiszter, amikor a Figyelő arról kérdezte, mit javasol a nyaralni vágyó magyaroknak, akik a forint árfolyam-ingadozásai miatt nyaranta lószart se kapnak a pénzükért. „Izgalmas egy külföldi kirándulás, de egyáltalán nem baj, ha honfitársaink itthon töltik a szabadságukat, itthon pihennek és költenek” – tette hozzá Varga Mihály. Már amilyen igaza van. Az ember fogja magát, nekiindul a nagyvilágnak, és mindenféle fertőzött tengerpartokon fürdik, agyoncsípik a medúzák, no-go zónákban kávézik, kitöri a lábát és ellopják a pénztárcáját. Miközben itthon jó. Van itthon medúza? Nincs. No-go zóna? Az sincs, kérdezzék csak Lázár Jánost, a legközelebbihez is Bécsig kellene menni. Még mit nem! És lopnak itthon pénztárcát? Na, ugye. Mondjuk lábat nem érdemes itthon törni, az most nem aktuális. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy bedől a sürgősségi ellátás. Persze nem feltétlenül, de ha néhány orvos szabadságra utazna, mások meg betegek lennének, akkor igen. A fő gond az, hogy az orvosoknak még mindig nem elég alacsony a fizetésük, és közülük többen terveznek hosszabb nyaralást. Némelyikük a határon túlra. A Honvédkórház sürgősségijén például műszakonként tízezer forintot is keresnek, ami csak 20 ezerrel kevesebb, mint amennyit egy tisztességes villanyszerelő kap ugyanannyi munkáért. Nem csoda, hogy a pénzügyminiszter is azt mondja: maradjanak inkább itthon. (Arról nem beszélve, hogy így még véletlenül se fut össze az ember a miniszterelnökkel, aki előszeretettel nyaral Horvátországban.) Bár Varga Mihály ezt expressis verbis nem mondta ki, de szinte biztos, hogy a hajléktalanoknak sem javasolja a külföldi nyaralást. Annyi szép hajléktalanszálló van idehaza, minek mennének külföldre? Különösen most, amikor az Alkotmánybíróság is kimondta: ott a helyük. Mármint a szállón. Ha akarják, ha nem. Amúgy jobb is, ha nem hagyják el a szállót, mert az Alaptörvény – leánykori nevén Alkotmány – legutolsó módosítása szerint az egész országban tilos az életvitelszerű közterületi tartózkodás, és turisztikai szakember legyen a talpán, aki egy közterületen tartózkodó hajléktalanról megállapítja, hogy életvitelt folytat vagy nyaral. A bírák, akik megtámadták a törvényt az Alkotmánybíróságon azt állították, hogy az ellentétes a jogállamiság elvével (ezek szerint még van olyan, mármint elve) és sérti az emberi méltósághoz való jogot. Az Ab ezzel szemben azt mondta ki, hogy a „támadott tényállás nem egy állapotot (a hajléktalanlétet) szankcionálja, hanem az együttműködési kötelezettség megsértéséhez fűz jogkövetkezményt”. Ez röviden annyit jelent, hogy mindenkinek kuss legyen, akinek meg nem tetszik, az mehet isten hírével. Persze nem nyaralni, mert azt inkább itthon.
Szerző
Témák
Heti abszurd

Tíz idegenlégióssal lett bajnok az Istenhegy FC, de ez nagyon jól van így

Publikálás dátuma
2019.06.09. 18:19

Fotó: Tóth Gergő
Bár a lapok nem foglalkoztak vele nagy terjedelemben, az Istenhegy FC – tíz idegenlégióssal a soraiban – idén megnyerte a bajnokságot. Japán kapusuk 25 meccsen csak 24 gólt kapott (higgyék el, ez nagyon jó arány), a csapatszellemről pedig Pete Roscoe, egy szakállas, köpcös liverpooli srác gondoskodik. Igaz, hogy a csapat nevét ki-ki a maga dialektusában ejti, de amíg itt vannak, életüket és vérüket áldozzák érte.
Ahogy az ember ácsorog a józsefvárosi Siketek-pálya öltözője előtt, óhatatlanul is Rejtő Jenő sorai jutnak az eszébe a Három testőr Afrikában című örökbecsűből: „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.” Pedig mindössze arról van szó, hogy barátságos meccset játszik a Budapesten dolgozó japánok csapata, a Magic Magyars a BLASZ IV. újdonsült bajnokával, az Istenheggyel. A Suzukit, Densót, Sonyt és a több tucat japán céget erősítő urak frissen vasalt, meggypiros, nemzetiszínű mezükben komótosan készülnek: nyújtanak, rövid sprintekkel melegítenek és megvitatják a taktikát. 

Istenhegy bajnokai

Az istenhegyiek sokkal magyarosabban hangolódnak a meccsre. A megbeszélt időpontra csak kilencen érkeznek, a többiek heves telefonálásban vannak. „Még tart az ünneplés, sokat kivett belőlünk az arany” – magyarázza egyikük, ügyesen dekázgatva egy labdával. A kezdőkörben egy japán srác húzogat, hátán a felirat: „Polgár T”. Tényleg így hívják? – kérdezem Andrást, aki a kisfiával passzolgat a felezővonalnál. „Á, az Ken, csak a Polgár Tibi meze van rajta. Az övé mosásban van.” Ken, valójában Tanigawa Kentaro csak egyike az Istenhegy FC külföldi játékosainak. Összesen tízen vannak a 25 fős keretből: főleg japánok és britek, de van egy nigériai és egy koreai is. „A Facebookon olvastam, hogy játékost keres az Istenhegy” – meséli Pete Roscoe, aki akkor már három éve élt Budapesten. A jónevű Budapest Rangersben játszott, de a csapat éppen feloszlani készült. „Állandóan jöttek-mentek a csapattagok, volt, akit áthelyeztek, mások csak egyszerűen továbbálltak, szóval kellett egy új csapat” – emlékszik vissza. A külsőre Budapesten szórakozó, kapatos angol dokkmunkásra emlékeztető 32 éves liverpooli pénzügyi tanácsadó már nyolc éve él nálunk. Félig orosz, félig magyar felesége néhány hét múlva ad életet első gyermeküknek, úgyhogy egyelőre hosszabb távra terveznek Magyarországon. Pete világ­életében focizott, legszebb sikereit a brit hadseregben érte el. Végigfocizták a világot, több nagy stadionban megfordultak, ahol az angol katonák barátságos meccset játszottak a helyi erőkkel. Hogy pontosan mit csinált a seregben, arról nem szívesen beszél, „top secret” – mondja és kacsint –, de annyi világos, hogy Afganisztánban és Irakban is szolgált. „Nézzél rám, nem vagyok egy kifejezett Ronaldo, de amíg bírom, addig csinálom – mondja, és meséli, hogy előző nap is játszott egy kilencvenperceset, és most is végig fogja játszani. – Ez az életem, nem tudnék foci nélkül élni.”
Miwa és Pete
Fotó: Tóth Gergő
A kapus Miwa Hisanobu 23 éves, orvosegyetemre jár, és a legkevesebb gólt kapta a ligában. Pete-tel együtt fociztak a Rangersben, onnan csábította át őt is az Istenhegy. Miwa már a középiskolában kapus volt, neki is ­hiányzott volna, ha Budapesten nem talál csapatot. Az egyetemen és a pályán is otthon van, néha egy kicsit jobban is, mint Magyarországon. „Furcsák a magyarok – mondja –, általában rendesek, kedvesek, de azért elég sokszor éreztetik velem, hogy én csak egy külföldi vagyok. Leginkább kínainak néznek, de nem különösebben foglalkoznak a különbséggel: kínai, japán, mindegy. Nem magyar.” De a pályán nincs ilyen. Ott két dolog fontos: a tudás és hogy az ember hajtson, ameddig bírja. És ezekben Miwa nagyon jó.

Jók: Somos

Már elmúlt kilenc, és még hiányzik a balhátvéd. A többiek láthatóan nem idegeskednek, a bajnokság már megvan, ezt a meccset meg tízen is lenyomják, ha nagyon muszáj. De aztán befut a sporttárs, aki civilben Somos András, az ismert újságíró, az ATV műsorvezetője. „Bocsi, fiúk, elaludtam” – mondja, és máris húzza a stoplist. András igazi legenda, csaknem húsz éve az Istenhegy igazolt játékosa. Bár ő maga szerényen megjegyzi, hogy sehol nincs a félelmetes Czerok–Palotai duótól, akik egyszer ketten ötven gólig jutottak a bajnokságban. Játékintelligenciája vitathatatlan, bár – ahogy mondja – mára megkopott sebességét jó helyezkedéssel pótolja. Ez a „kissé pocakos, de ügyes” eufemisztikus fordítása. Amióta az eszét tudja, focizik: játszott a BVSC-ben, a Budafokban és a Atletico Tunyában, olyan nagy csapatok ellen, mint a Vasas vagy az MTK. Valószínűleg csak a körülmények szerencsétlen összejátszása miatt nem a pályán elért sikerei ­miatt emlékeznek rá. Bár lehet, hogy a Kormányőr II csatárai kevesebb Fórumot néznek, mint ahányszor megpróbálták már elvinni a labdát Somi mellett, de tény, hogy ő maga arra a legbüszkébb, hogy egyszer a Népsportban is írtak róla. Igaz, egy ifimeccs után, és csak annyit, hogy jók: Somos, de ne legyünk telhetetlenek, nála nagyobb játékosoknak még ennyi se jutott.
Időközben két csere is kerül, és elkezdődhet a meccs. A japánok minden labdáért keményen megküzdenek, és egészen a félidő végéig egyenlő ellenfélnek bizonyulnak. Aztán jön Szabó Tamás, és betalál. 1-0 az Istenhegynek. Tamás a csapat ügyeletes gólvágója, idén harmincötig jutott, és ő lett a liga gólkirálya. „Ha Tamásnak menni fog, a III-ban is ott lehetünk a közepén” – mondja Somos András, utalva a két liga közti minőségi különbségre. A fociban kevésbé jártasak kedvéért: az Istenhegy FC igazi amatőr csapat, amely hétről hétre kemény csatákat vív a Kormányőr SE II-vel, a Lánchíd FC-vel, a Róna FC-vel vagy a Ferencvárosi Vasutassal. A játékosok fizetést nem kapnak, viszont minden meccsen fizetnek a pályabérlésért és a bíróknak. Aki járt már megye II-ben vagy BLASZ III-ban, az tudja csak, hogy az igazi kemény, férfias csaták itt zajlanak, nem a Fradi- vagy a Honvéd-pályán.

Nem beszél, focizik

„Szomi, Szomi, pass to me!” Barclay Robert Benjamin, a csapat másik angolja két japán között próbál kibújni, és már kéri is a labdát Andrástól. Benji sajnos a következő szezonban hazamegy, nagyon fog hiányozni – mondja Somos András a szünetben, miközben ki-ki a maga térfelén próbál erőt gyűjteni a következő háromnegyed órához. A második félidőben aztán – ahogy mondani szokták – kiütközött a két csapat közti különbség. A mágikus magyarok fáradni látszanak, minek következtében Szabó Tamás még kétszer betalál a kapuba. Időközben a cserék is beállhatnak, ha már rászánták a szombat délelőttjüket egy barátságos meccsre. Az örökké jókedvű és fáradhatatlan Pete helyet cserél a kapuban Miwával, hadd fusson a japán srác is egy kicsit. Ő mindenesetre vetődik egy hatalmasat, aztán rosszul fut ki és kap egy potyagólt, de a lényegen ez már nem változtat, nyer az Istenhegy. Kézfogások, barátságos ölelések, pihegő nemzetközi brigádok. Pete-tel, Miwával és Somos úrral ülünk a Siketek-pálya büféjében. Fociról beszélgetünk, mi másról. A liverpooli szerint este simán lemossák a Tottenhamet (a Bajnokok Ligája-döntőről beszélünk, és természetesen igaza lett), amit több más szakmai érv mellett arra alapoz, hogy a Liverpool FC pályájának irányítószáma L40TH, vagyis Liverpool 4, Tottenham Hotspur 0. Két pohár ásványvíz között kérdezem tőlük, beszélik-e a nyelvet, mármint a magyart? „Volt egy magyar barátnőm, tőle tanultam egyet s mást” – mondja a japán orvostanhallgató, és hogy bizonyítson, tökéletes kiejtéssel hozzáteszi: „Hojrá Istenhegi!” „A meccsek előtt az a csatakiáltásunk, hogy Isten, Isten – mondja Somos András, és oldalba böki a britet. – Hogy mondod ezt, Pete?” „Istvan, Istvan” – vigyorog Pete, és búcsúzóul elmeséli, hogyan gyűlt meg a baja a magyar nyelvvel már az első héten. Régi csapatában hallotta, hogy amikor a sporttársak a bíróhoz szólnak, előzékenyen hozzáteszik, hogy „bazmég”. Ez náluk is így van – gondolta –, az edző megszólítása „coach”, a bíróé „referee”, itt meg ez. A következő meccseken három sárga lapot kapott, aztán kiállították. A csapattársai hangosan röhögtek, ő meg nem értette. Azóta nem hajlandó megszólalni magyarul. Focizni bármikor, de beszélni, azt nem. Legfeljebb ennyit: „Istvan, Istvan, Istenhegy is the best!”
Szerző
Témák
foci amatőr riport

Előny a parlagfűnél

Publikálás dátuma
2019.06.09. 13:56

Fotó: Népszava
Kínzó tüsszögés, szemviszketés, orrfolyás, kiütések, asztma – a parlagfű pollenje millióknak okoz tüneteket, amit olykor gyógyszerrel is nehéz kordában tartani. Ahhoz, hogy a lehető legkisebb legyen a pollentermelés, még a virágzás előtt kellene lekaszálni vagy gyomirtóval eltüntetni a növényt, erre azonban már nagyon kevés idő maradt. Ráadásul egyelőre azt sem tudni, pontosan hol vannak a fertőzött területek.
A Parlagfűpollen No Egyesület (PPNE) 100 ezer hektár feltérképezését és a mentesítés nyomon követését vállalta. Ennél persze minden felmérés szerint jóval nagyobb az érintett terület, de az ő kapacitásuk legfeljebb erre elég – mondja Kelen Andrásné, az egyesület elnöke. Bíznak benne, hogy a földhivatalok a korábbi éveknél lényegesen nagyobb terület felmérését fogják elvégezni, és a növényvédelmi hatóság is rövidebb határidővel intézkedik majd. 

Következmények nélkül

„Az ideális állapot az volna, ha a földhasználók maguk tartanák parlagfűmentesen a földeket, és nem várnának arra, hogy felszólítás után kelljen intézkedniük. Nagyon szomorú, hogy tavaly mindössze 60 millió forint bírságot kellett kifizetniük a földtulajdonosoknak. Ez szinte semmi ahhoz képest, hogy az egész ország tele van parlagfűvel, és emiatt az emberek kénytelenek 45-50 milliárd forintot költeni gyógyszerekre. Tudomásul kell venni, hogy amikor a parlagfű megnő és virágozni kezd, onnan kezdve szinte semmit sem tehetünk, főleg a haszonnövénnyel bevetett földeken. A pollen hamar tüneteket okoz az arra érzékenyeknek, és várhatóan másfél-két millióan szenvednek tőle” – fogalmaz a civil szervezet vezetője. Úgy véli, megvan a nyitottság a probléma rendezésére a hivatalos szerveknél, például az Agrárminisztériumnál, de nem ártana, ha aktívabbak lennének. „Rá kell kényszeríteni a földtulajdonosokat, hogy igenis végezzék el időben a mentesítést, és ha ez csak büntetéssel érhető el, akkor élni kell a lehetőséggel, mert senkinek nincs joga a mások egészségével játszani. A legtöbben azért nem tesznek eleget törvényi kötelezettségüknek, mert ritkán van közvetlen következménye, ha a terület parlagfüves, az irtás pedig macerás és költséges folyamat. Ha én gazda volnék, nem biztos, hogy mindent megtennék a földem parlagfűmentesen tartására, mert minimális az esély arra, hogy megbüntessenek” – állítja Kelen Andrásné, aki szerint évek óta nagyon kevés a felderített parlagfüves terület. Egy másik civil szervezet, az Országos Polgárőr Szövetség tagjai a héten Baranya megyében, Pécs környékét járták, és számos helyen találtak parlagfüvet. Minden esetben jelezték az önkormányzatnak, ahol utána tudnak nézni, hogy pontosan kik a földtulajdonosok, akik az értesítés után néhány napot kapnak arra, hogy rendbe tegyék a földjüket. Erről már Fuksa Ágnes, a szövetség környezetvédelmi alelnöke beszél. Ők tavaly is fáradhatatlanul igyekeztek felvenni a harcot a gyomnövénnyel. Az Agrárminisztérium által támogatott, „Polgárőrök a Parlagfűmentes Településekért” program keretében országosan is részt vettek a parlagfű elleni védekezésben, de minden területet ők sem tudnak ellenőrizni, nincs rá kapacitásuk. „Az elhagyott területeken, például egy nem művelt szőlőhegyen könnyen előfordul, hogy elburjánzik a parlagfű, ez okozza a legtöbb problémát. Ilyenkor az önkormányzat küld felszólító levelet a tulajdonosoknak, de az is előfordult már, hogy 50 ezer forintnál is magasabb bírságot szabtak ki és kényszerkaszálást végeztek” – mondja Fuksa Ágnes. Szerinte néhány éve rosszabb volt a helyzet, de a növény szinte kiirthatatlan, így most is bőven találnak fertőzött területeket. A parlagfű akár már néhány nappal a kapálás után is újra kihajthat ugyanis, ezért folyamatos irtást igényel.

Ausztriát is mi fertőzzük

Az irtásnak országosan a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a felelőse, Fuksa Ágnes azonban nem tud arról, hogy lennének friss adataik arról, hol van parlagfű, és hol kellene ellenőrizniük. A tavaly bejelentett területekről a Nébih honlapján elérhető egy parlagfű-információs térkép, de friss adatok egyelőre nincsenek. Létezik az úgynevezett Parlagfű Bejelentő Rendszer is, az ide érkező bejelentéseket a rendszer térképre teszi, legalábbis a Nébih szerint, a térképen azonban a cikk megjelenésekor nem volt semmi. 
A hivataltól megtudtuk: tavaly „külterületen 3659 hektáron került sor közérdekű védekezés elrendelésére”. A problémát gyakran az elhagyott ingatlanok, tisztázatlan tulajdonviszonyú területek, illetve az elhunyt tulajdonosok területei okozzák, hiszen ezeken nincs, aki elvégezze a védekezést. Fuksa Ágnes szerint szinte bármely nagyváros külterületén előfordulhat a növény. „Szervezünk tájékoztató kampányokat, oktatást, még parlagfűirtásnapot is, hogy az emberek tisztában legyenek a következményekkel és azzal, miért fontos a gyom eltüntetése” – mondja. A gyomnövény kezelése – különös módon – csak nálunk ilyen nehézkes, a nyugati határ túloldalán, Ausztriában nem okoz akkora problémát. Ott sokkal előrébb járnak a védekezésben, ezért hatékonyabban végzik az irtást. A pollenterhelés jelentős részét valójában épp Magyarországról kapják. A növény leginkább a határ mentén fordul elő, a magok könnyen terjednek a járművek kerekeire tapadva. „Ausztriában a miénknél régebben működik a környezetvédelem, sokkal gondozottabbak a területek, emiatt sem tud olyan mértékben elszaporodni a növény. Ezzel szemben Magyarországon csak az utóbbi években kapott nagyobb sajtóvisszhangot az ügy, ahogy nőtt a betegek száma” – mondja Fuksa Ágnes. Egyébként nemcsak Ausztriában, Svájcban is kiemelt figyelmet fordítanak a parlagfű eltüntetésére. Ott az utak mentén felbukkanó parlagfüvet kézzel húzzák ki, és húsz példány feletti előfordulás esetén a gazdák kötelesek jelentést tenni a növényvédelmi hatóságnak. Ők pedig azonnal intézkednek a mentesítésről – írja a tegyaparlagfuellen.hu internetes információs portál. Orvosi szempontból köbméterenként 30 darab az a parlagfűpollen-koncentráció, ami még elfogadott, nem okoz tüneteket. Ehhez képest a legtöbb helyen 600–1000 darab/köbméter az érték. Jó hír, hogy idén már július 1-je előtt is intéz­kedhet a hatóság, ha parlagfüvet talál, eddig csak ezt követően volt joga eljárni.

Ne együnk parlagfüvet!

Ahogy sok másról, így arról sincs pontos statisztika, hogy mennyien szenvednek az allergiás tünetektől. Ennek egyik oka, hogy a legtöbb allergia elleni gyógyszert nem támogatja a társadalombiztosító, így sokan nem mennek el az orvoshoz. „Ők azokkal a gyógyszerekkel kezelik magukat, amit a szomszéd, a kolléga, vagy jobb esetben a gyógyszerész ajánl. Sokan csak 5-10 év után jelentkeznek szakorvosnál” – mondja Altmayer Anita allergológus szakorvos. Ezzel viszont az a gond, hogy a pollenallergia a légutakon lefelé haladó betegség, és bár sokan azt hiszik, ha megerősítik az immunrendszerüket, elmúlik, de ez valójában nincs így. Sőt, ha nem kezelik megfelelően, akkor a kezdeti orr­fújás, szemviszketés, tüsszögés után asztma is kialakulhat. „Gyakori, hogy a betegek a hagyományos orrsprayjel kezdik kezelni magukat, amihez azonban 5-7 nap után annyira hozzászokik a szerveztük, hogy akár évekig nem tudnak leállni vele. Az allergiásoknak speciális orrcseppre van szükségük, amit csak szakorvosok, allergológusok írhatnak fel” – mondja.
Illusztráció/Thinkstock
Az allergia megjelenésében szerepet játszhat a genetikai hajlam, a környezeti faktorok, az életmód, és a dohányzás. Az állapot az immunrendszer túlműködése a környezeti allergénekre. Így pusztán arra várni, hogy ha megerősödik a szervezet, akkor majd elmúlik, valójában időpazarlás, ezalatt pedig rosszabbodhatnak is a tünetek. Sokan úgy gondolják, hogy ha esznek vagy teát készítenek abból a növényből, amire allergiások, idővel majd hozzászokik a szervezetük. Ez azonban komoly károkat is okozhat. Két éve a Szegedi Tudományegyetem kutatói arra is felhívták a figyelmet, hogy megenni is veszélyes. A gyomnövény elfogyasztása károsíthatja ugyanis a szervezetet, mivel olyan vegyületeket is tartalmaz, amelyek sejtmérgező hatását már kimutatták. „A parlagfű evése önmagában valóban nagyon helytelen, hiszen – ahogy arra már utaltunk – mindenféle egyéb mérgezőanyagok is vannak benne. A feltevés azonban, amely szerint az allergén kis dózisban fogyasztva csökkentheti a tüneteket, nem teljesen helytelen. A pollenallergia legmodernebb terápiája az úgynevezett immunterápia, ami nem a tüneteket nyomja el, hanem a kiváltó okokat szünteti meg, úgynevezett oki terápia” – fejti ki Altmayer Anita.
A kezelés során az allergént kis mennyiségben juttatják a szervezetbe, így az immunrendszer mechanizmusait befolyásolják. A cél, hogy hozzászoktassák a szervezetet a tüneteket okozó allergénhez. „A parlagfűből kivont bizonyos fehérjemolekulákat oldatokba rakják, és a betegek ezt mindennap a nyelv alá csepegtetik. Ez a legmagasabb szintű allergia elleni terápia, aminek már az első év után látványos eredményei lehetnek. Ha pedig 3-5 évig alkalmazzák, akár 15 évre is tünetmentessé teheti a beteget” – mondja Altmayer Anita. A kezelés azonban drága, és sajnos nem támogatja a társadalombiztosító, így sokan az olcsóbb allergiagyógyszert választják. Akkor is, ha ez csak a tüneteket enyhíti. A parlagfű, fekete üröm, házi poratka, fűfélék okozzák a legtöbb tünetet. A világon mindenütt emelkedik azok száma, akik érzékenyen reagálnak ezek valamelyikére. Az ő érdekükben kiemelten fontos volna, hogy a lehető legtöbb gyomnövénytől szabaduljunk meg, mielőtt belefulladnánk az asztmába.
Szerző
Frissítve: 2019.06.09. 14:03