Mint hasas pasát az odaliszkok

Mese a gyrosról.

A Kelet az Kelet, akkor is, ha éppen egy zuglói templommal szemben szoronkodik egy bádogbodéban. Aminek esetében a „kis piszkos” jelzős szerkezet nem kedveskedő formula, hanem elsődleges jelentés. Ráadásul a nyárson – ilyen gyroshús-sütő alkalmatosságon – csirkehús pirul. A csirke majdnem növény, igazi húsevő kerüli. Ha teheti. De nem teheti. Mint hasas pasát az odaliszkok, úgy táncolják körbe az illatok.

Romantikus regényekben ilyenkor kezd áradni a mirha, a jázmin, és a kardamom, mert a Kelet úgy tapadt meg az európai kultúrtörténetben, mint a szerájok és a háremek világa. Itt földhöz ragadtabb illatokról lesz szó, nem mandulaszemű lányok bőre párállja, legfeljebb az említett csirkéé.

Először a csendes zsírban pancsoló hagyma ér az orrhoz, de mielőtt eltelítené, elfújja a citrom üde frissessége. És igen, hazudtam az előbb (de csak kicsit!), színre lép némi kardamom is. Ízét nehéz meghatározni, leginkább olyan, mint a gyömbér, csak leheletnyivel édesebb és füstösebb. A Kelet egyik alapfűszerének – hisz kardamom kerül húsra, kávéba, édességbe egyaránt – nyomában ott nyomakszik az a csípős szósz, ami már inhalálás útján is tisztítja az orrot.

Blöffölhetnék a komponenseiről, de pontos összetételéről fogalmam sincs. Az viszont bizonyosság, hogy itt nem az Erős Pista-típusú gazemberséggel öntik nyakon a gyrost (így próbálva a magyar ínyhez idomítani), és nem is az eggyel adkevátabb kínai csiliszószok fokozzák az ízt.

Mindenesetre célszerű nyomatékkal és tagoltan ejteni, szükség esetén ismételni a „pici csípős” kifejezést. Az anyag ugyanis a szájba jutva feltépi az ízlelőbimbókat (és bedurrantja a verejtékmirigyeket), így biztosítva, hogy a bódé megközelítéskor csak szagolt ízek minden árnyalata érvényesüljön. Most jöhetne egy kifejtő rész arról, milyen kombó a pirult a csirkehús, a res vöröskáposzta, meg a magasztalt szósz, de minek.

Aki beleharapna a Keletbe, szálljon fel a 7-es buszra. Vagy bármire, ami elviszi a Bosnyák térre.