Szelestey Lajos;
külföldi sajtó;
2019-06-14 07:52:30
Szabad szemmel – Orbán elrabolja Magyarország jövőjét
Nemzetközi sajtószemle, 2019. június 14.
Orbán Viktor elrabolja Magyarország jövőjét, miután sajnálatos módon ma is zajos tetszést kelt felbujtó beszédeivel. Erre figyelmeztet vendégkommentárjában a bécsi Wiesenthal Holokauszt Intézet vezetője. Rásky Béla, aki 56-os szülők gyermekeként már kint született és történész, megjegyzi: vita tárgya, miként lett a képzett, törekvő és harcos fiatalból mára a hatalom bűvöletében élő, pénzsóvár, bosszúszomjas, egomán és gonosz autokrata. Vagy ezek a tulajdonságai már akkor is megvoltak, amikor felszólalt Nagy Imre és társainak újratemetésén? És a romboló provokátor már eleve benne rejlett? Mint írja, nem lehet szabadulni attól az érzéstől, hogy a miniszterelnök hatalmas kísérletet folytat népével és az unióval: meddig lehet felizgatni és megalázni egy társadalmat.
Tudását nem arra használta, hogy kivezesse az országot a zsákutcából, lehorgonyozza azt a demokratikus Nyugaton. Inkább visszaélt azzal, hogy visszaállítsa a tekintélyelvű, feudális beütésű, a felsőbbségnek engedelmeskedő rezsimet. Azzal a különbséggel, hogy most nem az arisztokrácia tartja fojtófogásban a magyarokat, hanem az új oligarchia, amely azonban ugyanazokat a sajátosságokat, illetve szociális érzéketlenséget mutatja fel, mint a Horthy-rendszer uralkodó osztálya. De működik.
A társadalomtudósoknak kell megtalálniuk a választ, hogy a sok millió fanatikus miért vesz részt ebben az ámokfutásban. Hogy egy ország miért tűri el az egészségügy, az oktatás, a közszolgáltatások jelenlegi állapotát. Hogy miként lehetséges egy olyan választási rendszer, amelyben az ellenzéknek szinte semmi esélye sincs, miközben több mint félmillióan már a határon túlra távoztak. Elűztek egy egyetemet, a nemszeretem értelmiségiek ellen hajtóvadászat folyik. Hogy miért nem lázadnak fel az emberek, amikor a sajtó agymosást hajt végre, folyamatosan átírják a történelmet, Nagy Imre szobrát lebontják, semmilyen segítséget nem adnak a menekülteknek, viszont pogromhangulatot keltenek a migránsok ellen.
Hogy miért lopnak el szégyentelenül mindent, ami nincs odabetonozva, ahhoz nem kell tényfeltáró újságírás: elég egy pillantás a hivatalos közlönybe és látni, hogy Orbán klikkje magának szerzi meg az uniós támogatásokkal megvalósuló közmegbízásokat. Csakis a kormányfő és talpnyalóinak bűne, hogy megsemmisül az amúgy is gyenge civil társadalom, és járomba hajtják az akadémiai intézményeket, valamint a közmédiát. A tragédia része, hogy az EU nem találta meg az ellenszert. A brüsszeli elitet is felelősség terheli a magyar demokrácia szétveréséért. Orbán politikai rendszere egy egész országot foszt meg a jövőjétől, újabb 30 év ment veszendőbe.
A cseh miniszterelnök úgy nyilatkozott a V4-ek vezetőinek budapesti egyeztetése után, hogy a csoportnak nincs saját jelöltje sem a Bizottság, sem az Európai Tanács élére. Babis szerint a négyek célja az, hogy a legjobb jelöltet találják meg Juncker utódjaként. Azt elismerte, hogy a tanácskozáson felmerült a távozó szlovák biztos, Sevcovic neve, de csak röviden. Igazából arról volt szó, maradjon-e csúcsjelölti rendszer. A magyar, a szlovák, a cseh és lengyel vezetők azért gyűltek össze, hogy megvitassák, miként tudnák hallatni hangjukat az unió irányvonalának meghatározásában, miután eddig javarészt az számított, mit akarnak a németek és a franciák. Havasi Bertalan azt hozta nyilvánosságra közleményben az ülés után, hogy a négyek közös álláspontot kívánnak képviselni mind személyi, mind politikai kérdésekben a jövő heti EU-csúcson.
A lengyel kormányfő szóvivője annyit árult el a budapesti regionális csúcsot követően, hogy a 4 állam megállapodott: közösen voksolnak az unió vezető tisztségeinek betöltéséről, így arról, hogy ki legyen a Bizottság, az Európai Tanács, a Központi Bank az Európai Parlament és a Külügyi Szolgálat vezetője. Ám mint mondta, Strasbourgban a választások folytán új erőviszonyok formálódnak, ezért lehet, hogy a jövő héten még nem lesz döntés a posztokról. A hírügynökség is idézi Havasi Bertalant, aki a házigazda Orbán Viktor nevében azt közölte: a visegrádiak olyan jelölteket támogatnak, akinek van megfelelő tapasztalata és tiszteletben tartja Közép-Európát.
A jó választási eredmény ellenére a jelek szerint felsültek az euroszkeptikus és nacionalista erők, amelyek közös frakciót akartak létrehozni Strasbourgban. Így nem lesz lényeges befolyásuk az Európai Parlamentben, miután nem csatlakozott hozzájuk sem a Fidesz, sem a PiS, sem a Brexit Párt. Le Pen és Salvini ugyan megerősítette összefogását, ám az orosz viszony, illetve személyes ellentétek miatt több fontos pártot nem tudtak megnyerni a célnak, mármint hogy belülről verjék szét az uniót. Mivel csupán egy tucatnyi hasonszőrű tömörülés állt be mögéjük, hiába szerették volna, ha ők alkotják a második legerősebb csoportot, a mandátumok számát tekintve csak 5-ek. Ezzel szemben az Európa-barát tábor megszerezte a kétharmadot.
Le Pen azonban így is azt ígérte, hogy nyomás alatt tartják a hagyományos pártcsaládokat, és azt is mondta, hogy a már nincsenek elszigetelve azok, akik a nemzetet védik. A Liga képviselője arról beszélt, hogy leginkább az európai szuperállamot igyekeznek megakadályozni. Ám nem valószínű, hogy meg tudnák hiúsítani a jogszabályok elfogadását, mert ahhoz egyszerűen nincsenek elegen.
Le Pen kifejtette, hogy az euroszkeptikus erők nem akarják az EU végét, viszont ajtajuk továbbra is nyitva van a többi közt a Fidesz és a Brexit Párt előtt. A jelentés megjegyzi: átnevezték ugyan magukat az európai szélsőjobbos és populista pártok, de közülük sok ugyanazokkal az arcokkal és ugyanazzal a politikával próbálkozik, mint idáig. „Az Identitás és Demokrácia” névre keresztelt csoport azt ígéri, hogy visszaveszi a nemzeti jogok egy részét Brüsszeltől, fokozza a biztonságot és megakadályozza a migránsok belépését.
A francia pártvezér kijelentette a tegnapi alakuló tanácskozáson, hogy lejárt az idő, amikor az emberek háta mögött lehetett titokban manőverezni. A frakciónak egyébként 9 tagállamból 73 helye lesz Strasbourgban, azaz megkétszerezte eddigi eredményét, ám ez is csak a mandátumok mintegy 10 %-ának felel meg. Azaz nincs szó blokkoló kisebbségről. Ugyanakkor erősen kérdéses, hogy a csoport képes lesz-e összetartani, hiszen tagjai nacionalisták és érdekeik igencsak szerteágaznak. A szélsőjobbos AfD képviselője azt bizonygatta, hogy az identitás összeköti őket.
A Nemzetközi Valutaalap elnök asszonya arra figyelmeztetett, hogy a közép- és délkelet-európai autógyárakat súlyos következmények fenyegetik az USA által kilátásba helyezett gépkocsi vámok miatt. Ezek az üzemek ugyan nem sok kocsit szállítanak a tengerentúlra, ám termékeik beépülnek azokba a járművekbe, amelyeket az érintett konszernek Nyugaton szerelnek össze. Ezért Lagarde különösen fontosnak tartja a párbeszédet, mert el kell hárítani a kereskedelmi viszály veszélyét. Csak éppen ez nem lesz túl könnyű, mert az amerikaiak leginkább akkor lennének hajlandóak elállni tervüktől, ha Európa cserében csökkenti az agrárvámokat, illetve –támogatásokat. Ezt azonban az EU elutasítja, ám Washingtonban tudják, hogy az uniót az autókon keresztül jól meg lehet zsarolni. Ha nem sikerül valamit tenni, akkor azt hamar megérzik a földrész keleti felének gazdaságai is – hangsúlyozta Lagarde.
Trump, Farage és a többi populista keresztes hadjáratot hirdetett a korrupció mocsarának kiszárítására, ám valójában dagonyázik abban. Ez a helyzet Izraelben, Ausztriában, Nagy-Britanniában, Oroszországban és Csehországban is. Sőt, egyre inkább úgy tűnik, hogy képtelenek ellenőrzésük alatt tartani a helyzetet. Pedig, ahogy a szakértő, Cas Mudde megfogalmazta: jelszavuk az, hogy ők az egyszerű embereket képviselik a korrupt elittel szemben. A radikális jobboldal a korrupció, a bevándorlás és a biztonság szentháromságát tűzte zászlajára. A nagy pártok politikusai csak lassan jöttek rá, hogy kicsinyes pénzéhségük megbuktathatja őket.
Ám azt is bőven meg lehetett jósolni, hogy sok keresztes vitéz a végén boldogan pancsikál a sárban. Sokukat elbűvöli a gazdagok életmódja. Ez az oka, hogy az amerikai elnöknek már két korábbi munkatársa is börtönben van. Az effajta megszégyenülést azonban politikai üldöztetésre vezetik vissza és sok hívük hisz is nekik. Ám változik a kép, mert a populisták egyre gyakrabban a vetélytársaknak engedik át a korrupció ügyét. Ráadásul már a migráció sem annyira égető kérdés, ahhoz valami nagy terrorakció kellene, hogy visszakerüljön a figyelem középpontjába. Ellenben a fiatalokat roppant mód foglalkoztatja a környezetvédelem, ám abban a demagógok nem túl jók. A korrupció továbbra is napirenden marad, de úgy, hogy felbukkannak olyan politikusok, akik szegénységi fogadalmat tesznek. Ilyen maga a pápa is. Ha a populisták versenyre akarnak kelni velük, akkor fel kell adniuk a fényűző életet.
Egy friss tanulmány arra figyelmeztet, hogy a keleti uniós tagokból a következő években akár 35 millió ember is kivándorolhat Nyugatra. Munkaerőt errefelé már most is csak nehezen lehet találni, amit igazol, hogy a győri Audi munkatársai a sztrájkkal kétszer 10 %-os béremelést tudtak kicsikarni. Így egyre több ösztönzőre van szükség, hogy az emberek ne menjenek külföldre, mert ha ez így megy tovább, akkor küszöbön áll az exodus. Románia pl. 2060-ra elveszítheti lakásságának csaknem az egyharmadát, de nem jobbak a kilátások a litvánoknál, a bolgároknál, de még a görögöknél sem.
Az elemzés szerint a legfőbb mozgatórugó a jövedelmekben, illetve az életszínvonalban jelentkező szakadék. Ráadásul öngerjesztő spirál indul be: a tömeges emigráció folytán lassul a növekedés, egyre több lesz az idős ember, ám ez csak arra ösztönzi a fiatalabbakat, hogy ők is elhagyják az országot. És már most sem igen látják, hogy miért kellene maradniuk. Így azután várhatóan csak nő fejlettségbeli különbség a kontinens két fele között. Miközben a munkaerőhiány miatt a Nyugat csábítja a keleti szakembereket.
A vezércikk sürgeti, hogy az unió váltsa be ígéretét és mielőbb kezdje meg a csatlakozási tárgyalásokat Észak-Macedóniával. Még akkor is, ha a bővítés mostanság kiment a divatból. Magyarország és Lengyelország ugyan az igazságszolgáltatás függetlenségét támadja és lecsap a sajtóra, így fura volna azzal érvelni, hogy a tagsági kilátások révén a demokrácia teret hódíthat az egykori diktatúrákban. A Nyugat-Balkán meg különösen nehéz terep ebből a szempontból. De ez nem terelheti el a figyelmet arról, mekkora fejlődést ért el a korábbi Macedónia. A tekintélyuralom bukása után nekilátott a korrupció felszámolásának és a bírósági rendszer reformjának. Nincs feszültség a szláv többség és az albán kisebbség között. De főként rendezte képtelen névvitáját Görögországgal.
Ám az EU most évekre ki akarja tolni a felvételi párbeszédet, ami egyenesen veszélyes, mert a késlekedés súlyos következményekkel járhat a szkopjei kormány számára. A lakosság már az eddigiek alapján is borúlátó és a kudarc első jelére menesztheti a hatalmat. Azon kívül új vezetés kerülhet hatalomra Athénban és az felrúghatja az egyezséget. Arról nem beszélve, hogy a régióban más államok is azt mondhatják: az unióban nem lehet megbízni, hiszen, lám, semmibe veszi a saját szavát. Ezt a regionális terveket dédelgető oroszok, kínaiak, törökök boldogan aláírják. Ezzel szemben a dialógus megkezdése megerősíti az Európa-hívő reformerek helyzetét az egész Nyugat-Balkánon. Ha Brüsszel visszautasítja Észak-Macedóniát, az durva volna és öngóllal érne fel.