Orbán szerint az sem kritizálhatja Magyarországot büntetlenül, akinek igaza van

Publikálás dátuma
2019.06.14. 09:03
Orbán egy 2016-os Kossuth Rádiós interjú közben
Fotó: Anadolu Agency / Hungarian Prime Ministry Press O
A jogállamiság vizsgálata lókupeckedés a miniszterelnök szerint, a politikában pedig csak az erő számít.
Még akkor sem szabadna egy uniós országot kritizáló, "támadó" valakinek az EU vezetői közé kerülnie, ha igaza volt - fejtegette Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth Rádióban. Csakhamar kiderült, legfőképpen Manfred Weberre, az EPP frakcióvezetőjére gondolt a kormányfő, akivel komoly konfliktusa adódott nemrég a pártcsalád fekete bárányának, a Fidesznek.
Orbán erre azután tért rá, hogy a V4 országok összefogásáról beszélt. A visegrádi országok többek közt arról egyeztek meg csütörtökön, hogy saját jelöltet keresnek az Európai Bizottság élére, és más ügyekben is együtt lépnek majd fel. A miniszterelnök erről azt mondta: nem gondolja, hogy elképzeléseiket méltányolni fogják az EU-ban, de akkor is érvényesítik őket. Majd kifejtette:
a politika az erőről szól.

Kivéve persze, ha a magyar kormánnyal szemben alkalmaznak erőt, mert az Orbán reményei szerint az ilyen brüsszeli politikusok állásába kerül. A magyar jogállamiság vizsgálatát is minősítette az ettől minden bizonnyal kellemetlenül feszengő kormányfő: lóvásári fognézegetéshez hasonlította azt.
Ezután a gazdaság és más dolgok megvédéséről is értekezett a miniszterelnök, majd hosszan részletezte, hogy a Hableány tragédiájának áldozatai magyar vendégek voltak, és ez rázhatta meg igazán Magyarországot. Arról nem beszélt, hogy az ország történetének legsúlyosabb hajóbalesete nyomán tesznek-e a jövőben bármilyen lépést az ellen, hogy a budapesti belvárosba édesgetett szállodahajók máskor ne tarolhassák le kisebb, helyi társaikat.
Szerző
Témák
Orbán Viktor

Az MTA főtitkára attól fél, hogy hamarosan tömegesen külföldre mennek a kutatók

Publikálás dátuma
2019.06.14. 08:04

Fotó: Népszava
Már nemigen bízik abban, hogy megtarthatják a kutatóintézeteket.
A Tudományos Akadémia főtitkára attól fél, hogy hamarosan tömegesen mennek külföldre a magyar kutatók, miután veszélybe került az intézmény függetlensége – írja a Der Standard.  A cikk szerint Török Ádám már nemigen bízik abban, hogy megtarthatják a kutatóintézeteket. A tiltakozások idáig nem sokat segítettek, bár a főtitkár hangsúlyozza a külföldi szolidaritás fontosságát. A Bizottság azt üzente, hogy ha Magyarország több pénzt akar a kutatásra és fejlesztésre, akkor ebből a szempontból nem éppen célra vezető az akadémiai kutatók intézek elvétele, mert az állami hálózatok normális körülmények között nemigen kaphatnak pénzt Brüsszelből. A főtitkár ugyanakkor tart attól, hogy beindul az agyelszívás, mert már így sok szakember elhagyta az országot, sokan pedig követni kívánják őket. A hangulat feszült. A Manfred Webernek küldött levélről, amelyet több mint 1300 kutató írt alá, Török úgy véli, hogy az magánkezdeményezés. Az MTA azonban nem akar mindenáron politikusokkal tárgyalni, mert az ilyesmi idáig nem vezetett jó eredményre.
Eközben a Guardian is arról ír, hogy a magyar kormány ezúttal a tudományt vette célba központosítási törekvéseivel és példátlan módon ellenőrizni kívánja a tudományt is. Ám hazai és külföldi tudósok szerint egy ilyen lépést különleges támadás volna a tudomány szabadsága ellen. A cikk szerint a bevándorlásellenes Orbán Viktor azon van, hogy kiterjessze hatalmát a társadalom jelentős részére, ideértve a független sajtót, a civil szervezeteket, továbbá a történelmi kutatómunkát. Így a CEU már arra kényszerült, hogy tevékenysége egy részét Bécsbe helyezze át. Most pedig úgy tűnik, hogy az MTA kerül a célkeresztbe, éspedig anyagi okokra hivatkozva. Ám az Akadémia munkatársai úgy vélik, itt inkább arról van szó, hogy megbüntessék az intézményt, amiért annak társadalomtudósai bírálták a kabinetet. A lap kiemeli: Lovász László azt mondja, a kormányzati tényezők félreértik a társadalomtudományok szerepét és igenis van helye a kritikának, ha a tényekre épülő elemzések azt mutatják, hogy elhibázott a hivatalos politika. Az elnök szerint tanácsos volna odafigyelni a feltárt hiányosságokra, mert itt nem arról van szó, hogy bárki meg akarná buktatni az állami vezetést. Ezzel együtt a természettudományok is a rövidebbet húznák az átalakítás folytán, mert egyre nehezebb volna olyan kutatásokat végezni, amelyek kívül esnek a kormány érdeklődési körén. Az Európai Akadémiák Szövetségének elnöke úgy látja, hogy amire Magyarország készül, arra nincs precedens egy uniós tagállamban. Ráadásul követői akadhatnak másutt is, ha ott is megindulnak a populista irányítás felé.
Szerző
Témák
MTA

Hajléktalanok, cigányfalvak, szegény gyerekek - sürgős beavatkozás kell

Publikálás dátuma
2019.06.14. 08:00

Fotó: Tóth Gergő
Az eredményes szociálpolitikához jó diagnózisra van szükség – hangsúlyozza Vecsei Miklós társadalmi felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke.
Az MSZP kormányzása idején hajléktalanügyi miniszteri biztos volt. Emlékszik még rá, miért mondott le?
Éppen elkészültünk a szerintem jól sikerült stratégiánkkal, amikor kijött egy törvénymódosítás, ami az utcai szociális munka megfelelő formájának tekintette, ha sátrakban látnak el hajléktalanokat. Ez szembement mindennel, amit képviseltem, nem adhattam hozzá a nevemet.

És az nem megy szembe mindennel, hogy az Alkotmánybíróság törvényesnek minősítette a hajléktalanok kriminalizálását, az ellenük hozott büntetőjogi szankciókat? Az alaptörvényben, amire a döntés hivatkozik, bizonyára másfajta megfogalmazás szerepelne, ha rajtam múlt volna. Értelmezésemben azonban a lényeg mégiscsak az, hogy az alaptörvény szerint elsősorban az állam feladata megteremteni a méltó lakhatás feltételeit. Tiltás és büntetés csak azt követően jöhet, ha a lehetőségek rendelkezésre állnak.

Pont az a baj, hogy nem állnak rendelkezésre. Súlyos vitáim vannak azokkal, akik szerint az utcáról mindenkit kapásból lakásba kellene költöztetni. Egész egyszerűen nincs, és belátható idén belül nem is lesz ilyen szinten a magyarországi lakáspolitika. Nincs megegyezés abban sem, hogy az államnak milyen minőségű szolgáltatásokat kell nyújtania.

A Fideszen kívül mindenki elhibázott – drága és kontraproduktív – ötletnek tartotta, hogy a kormány lakóparkot építsen devizahiteleseknek Ócsán. A „máltaiak” mégis beszálltak a projektbe. Miért nem tiltakoztak inkább?
Minket az elején nem vontak be, csak akkor kerestek meg, amikor már elkészültek a házak. A felkérés arra szólt, hogy végezzünk szociális munkát a beköltözött családok körében. Ennek örömmel eleget tettünk. Ma sem döntenénk másként.

Miniszterelnöki biztosként jó sokáig a fideszes Farkas Flórián volt az elődje. Ténykedése botrányba fulladt. Milyen örökséget vesz át tőle? Farkas Flórián működését nem ismerem részletesen. Néhányszor találkoztam vele, kimondottan jókat beszélgettünk, nincsenek rossz személyes élményeim. A rendszerváltás óta eltelt évtizedek romapolitikájáról nyilván lennének kritikus megállapításaim. De nekem legelőször is az a dolgom, hogy az elmúlt tizenöt év terepmunkájának tapasztalatait felhasználva – beépítve mindazt a tudást, amit a hasonló tevékenységet végző civil és egyházi szervezetek felhalmoztak – kidolgozzak egy stratégiát. A fogantatástól a foglalkoztatásig címet viselő, még nem nyilvános koncepció a kormány előtt van.

Feltételezem, Orbán Viktor kormányfővel is tárgyalt. Milyen feltételekkel vállalta a felkérést?
Az eredményes szociálpolitikához jó diagnózis kell. Ahogyan az orvos is előbb megvizsgálja a beteget, és csak utána dönt a kezelésről, a településeken is előbb a problémákat kell megismerni. Nincsenek univerzális megoldások, mindenhol alkalmazható módszerek. Az egyik programunk helyszínén például nagyon magas volt az iskolai hiányzások száma. Kiderült, hogy a gyerekek sokszor a kerítések nélküli portákról kijáró, az utcákat falkában ellepő kutyák miatt nem mernek otthonról elindulni. Csaknem kétszáz kóbor kutyát szállíttattunk menhelyre, a hiányzások száma visszaesett. Ehhez azonban jelen kell lenni a mindennapokban, az ilyen megoldásokat távolról, íróasztal mellől nem lehet kitalálni. Ezt értjük szociális diagnózis alatt. Ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk az igényekhez, felülről vezérelt, merev pályázati rendszer helyett rugalmasan felhasználható helyi pénzügyi kereteket kell létrehozni.

Az államigazgatásban nem szokták szeretni a rugalmasságot.
Remélem, mindenkit sikerül meggyőzni arról, hogy ennek csak így van értelme. A felzárkózás ügye az Emmi-től átkerült a belügyi tárcához. Engem is meglepett, hogy Pintér Sándor belügyminiszter mennyire elkötelezett a téma iránt. Háromszáz olyan „cigányfalunak” számító települést tartunk nyilván, ahol sürgős beavatkozás szükséges. Első körben harminc faluban indítjuk el a programunkat. Négy-öt település alkot majd egy „csokrot”, ahol helyismerettel rendelkező szakemberek egymást is kontrollálva döntenek majd arról, mire költik a rendelkezésükre álló pénzt. A döntéseket a helybéliekkel együtt, „közös együttlétek” során kell kiérlelni. Hosszú lenne elmagyarázni a részleteket, de higgye el, alaposan átgondoltuk, és az elmúlt tizenöt év alatt több helyszínen is kipróbáltuk ezt a modellt. Működik.

Piszkos anyagiak: mennyibe kerül mindez?
A jelek szerint lesz elegendő pénz, de addig, amíg a kormány nem hagyja jóvá az előterjesztést, nem mondhatok konkrét összeget. A stratégiánkból sem szeretném valamelyik fejezetet kiemelni, az összes elemet meg kell valósítani ahhoz, hogy egy településen fejlődést érjünk el. Persze, gyors áttörést senki ne várjon. Húsz-harminc évig tartó időszakban kell gondolkodni.

Sokszor hallottuk már, hogy „komplex programok” indulnak a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására.
Azzal nem tudok mit kezdeni, hogy ki és mit ígért az elmúlt harminc évben. Nekünk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak is akadtak olyan programjaink, amelyek nem úgy alakultak, ahogyan elterveztük. Többször megtapasztaltuk, milyen az, amikor közel kerülünk a kudarchoz. Az egyik faluban még aláírásgyűjtés is indult ellenünk. Más valószínűleg elfutott volna, de mi átlendültünk a holtpontokon, végigcsináltuk.

Korábban azt mondta, hogy a miniszteri biztosnak annyi hatalma van, amennyit a minisztere ad neki. Önnek most – már miniszterelnöki biztosként – mennyi hatalma van?
A legfontosabbnak azt tartom, hogy elnyerjük a társadalom támogatását. Különben semmit nem tud tenni se kormány, se civil szervezet. Fennkölt szakmai vitákat folytathatunk integrációról és szegregációról, ha egyszer a társadalomban az a vélemény uralkodik, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”. Keveset beszélünk róla, de a születés utáni első ezer nap sok tekintetben meghatározó egy ember életében. Talán megfelelő alap lehet, ha elfogadtatjuk, hogy minden gyereknek, bárhová szülessen is, joga van méltó körülmények között nevelkedni. A gyereket akkor sem szabad büntetni, ha a szülők nem eléggé együttműködők. A sajtó közreműködésében is bízom. Jó lenne, ha ellenségeskedés helyett partneri viszonyt tudnánk kialakítani, és a botrányokon kívül a kisebb-nagyobb sikereknek is híre menne.

Kérem, próbáljon meggyőzni, hogy az a Fidesz-kormány, amely intézkedéseivel rendre a tehetősebb rétegeket támogatja a szegények kárára, komolyan gondolja a társadalmi felzárkózást.
Ha nem gondolnám, hogy komolyan gondolja, akkor bele se kezdtem volna.

Vecsei Miklós

1964-ben született a ma már Komáromhoz tartozó Szőnyben. Egerben pedagógusi, a Pázmány Péter Hittudományi Főiskolán teológiai, North-London Universityn szociálpolitikai diplomát szerzett. 1989 óta tagja a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, a szervezet alelnöke. 2002-ben hajléktalanügyi miniszteri biztos lett, posztjáról 2007-ben lemondott. A közelmúltban kinevezték társadalmi felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztossá.

Szerző