A kommunizmus utolsó stádiuma - interjú az egykori lengyel demokratikus ellenzék vezéralakjával

Adam Michnik, az egykori lengyel demokratikus ellenzék vezéralakja, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője Európa múltjáról és jövőjéről beszélt.

- Ezt remélték 30 évvel ezelőtt?

- Nem, nem erre számítottunk. Viszont én már akkor is láttam, hogy az igazi veszély nem a kommunizmus, hanem a nacionalista, populista autoriter rendszerek. Féltem, mert láttam, mi történik más országokban: a Kaukázusban, a Balkánon, a széteső Csehszlovákiában, hogyan támadtak menekülttáborokra a régi NDK-ban. Mindig óva intettem ettől mindenkit. Már akkor írtam egy cikket, amiben arra figyelmeztettem, hogy a kommunizmus utolsó stádiuma a nacionalizmus.

- A magyar és a lengyel kormány ilyen nacionalista?

- Természetesen. Inkább populisták, mint konzervatívak. Ez egyértelmű, csak meg kell hallgatni mit mondanak. A különbség, hogy Orbán Viktor sokkal intelligensebb, ügyesebb politikus, mint Jaroslaw Kaczynski. De nem akarom összehasonlítani, hol rosszabb a helyzet. Az fontos különbség, hogy Magyarországon szinte nincs ellenzék. Lengyelországban még legalább próbálkoznak. Egyszer jobban megy, másszor rosszabbul: a legutóbbi választásokon például Kaczynskiék 45 százalékot kaptak, az ellenzék 38-at, ami csak 7 százalék különbség. Ha Magyarországon is csak ennyi lenne, akkor az összes itteni barátom pálinkától boldogan ünnepelne!

- Miért támogatja az emberek többsége mégis ezeket a nacionalista erőket?

- Mint már mondtam, Magyarországon ennek a legfőbb oka, hogy az ellenzék teljesen szétesett. Lengyelországban pedig a Jos és Igazságosságnak (PiS) többsége volt ugyan, de nem abszolút többség, és ez még az őszi választásokra is megváltozhat. Ha arra keressük a választ, honnan az erejük, akkor azt is kérdezhetnénk, Nagy-Britanniában miért a Brexit-pártiak, az Egyesült Államokban miért Donald Trump nyert, és hogy lehet, hogy Franciaországban Marine Le Pen pártja több szavazatot gyűjtött be, mint Emmanuel Macroné? Nincs rá egyetlen válaszom. Ez egyfajta globális identitászavara a polgároknak. Az emberek a stabilitást keresik, és a legerősebbnek mindig a nacionalizmus tűnik. Az az erő, ami megvéd minket attól, ami idegen. Lengyelországban például egyáltalán nincsenek muszlimok, ám a menekültválság idején az emberek 80 százaléka mégis rettegett a muszlimoktól. Úgy, hogy nagy részük még életében nem látott egyet sem. Most pedig kiderült, hogy a lengyel államra a legnagyobb veszélyt a homoszexuálisok jelentik! Nekem még soha életemben nem ártott egy sem. Kész paranoia!

- Történelmi léptékben is aggasztóak a folyamatok?

- Életemben elég sok könyvet olvastam már ahhoz, - köztük Marxot, Engelst, Lenint és Sztálint – hogy tudjam, az életben nincs semmiféle törvényszerűség. Ami lesz, az csakis tőlünk, emberektől függ. Lengyelországban a szavazók 50 százaléka el sem ment szavazni! Ha nem tudjuk rávenni az embereket, hogy legalább elmenjenek szavazni, akkor úgy tűnik, ebben a mocsárban akarnak élni.

- Főszerkesztőként hogy látja a sajtószabadság helyzetét?

- A magyar helyzettel kapcsolatban nem vagyok kompetens, azok alapján, amit a lengyel újságokban olvastam, elég tragikus a helyzet. Az biztos, hogy ha Lengyelországban megnyerik a választásokat, mindent megtesznek, hogy lefejezzék a médiát. Sokat tanulhattak Orbán Viktortól, de a fő lecke az volt, hogy a nép legnagyobb ellensége Soros György. Már Lengyelországban is hallani, hogy mindenütt Soros pénzei után kutatnak. A kormánypárt választói úgy gondolkodnak, hogy akik most vannak hatalmon, azok lopnak, de mindenki lop, és ők legalább osztoznak ezen. Akik korábban voltak pedig csak loptak és maguknak tartották meg. Ahogy mondani szokás, a lengyeleknél nem az a baj, hogy szarban vannak, hanem, hogy ott kezdenek berendezkedni.