Európa;

2019-06-17 08:54:25

Fórum a hegyen

A folyamatosságot Paul Lendvai képviselte a felszólalókat bemutató bölcs iróniájával, a szervezők egyik legfontosabb újítása a „nulladik napra” beiktatott vitasorozat volt a technológiai kihívásokról és az egészségügy jövőjéről, az osztrák publikum számára a legfőbb politikai igazodási pontot Brigitte Bierlein, az új kancellárasszony szavai nyújtották, a nemzetközi média figyelme pedig leginkább az uniós csatlakozás mellett szenvedélyesen érvelő Zoran Zaevre, Észak-Macedónia miniszterelnökére irányult, aki még országa névváltoztatását is képes volt keresztülvinni, hogy megkezdhessék az EU-csatlakozási tárgyalásokat. Ausztria festői Duna-völgyében, a Wachaunak nevezett térségben, Krems városkával átellenben, a hegyen magasodó göttweigi apátságban megtartották az idei, immár 24. Wachau Európa Fórumot.

A kánikula a hatalmas árnyékolók alatt is perzselő volt az apátsági teraszon, ahol a több száz fős záró ebéd színes forgatagában Zoran Zaev volt az egyedüli, aki rágyújtott az asztalnál. Észak-Macedónia kormányfője szerint az egyetlen lehetséges távlatot az európai intézményrendszerbe való teljes betagozódás jelenti. Tudja, hogy ehhez hazájának még sokat kell változnia – talán saját magának is, például hasznos lenne, ha felhagyna a dohányzással, ami Európában már nagyon nem „cool”.

A többi felszólalót hallgatva persze fölvetődik a kérdés, nem süllyedő hajóra akar-e felkapaszkodni Észak-Macedónia miniszterelnöke. A beszédek nem tartalmaztak sok eredetiséget, bár kétségtelenül valamivel több derűlátást tükröztek, mint ha egy hónappal ezelőtt, az európai parlamenti választások előtt tartották volna a fórumot. Pozitívum, hogy egy dologban érdekes módon ugyanazt mondta Lendvai és az olasz Antonio Tajani, az EP leköszönő elnöke, aki anno Silvio Berlusconi politikai emlőin nevelkedett: „bíráljuk az uniót, de elkötelezettek vagyunk amellett, hogy jobbá tegyük”. A rombolni akarók nem voltak ott a hegyen.

De hogy miként lehet jobbá tenni az uniót, ma még nem nagyon konkretizálódik. A wachaui vitákban az egyik leggyakrabban ismétlődő, kissé nyelvtörő szó a szubszidiaritás volt. Az az elv, hogy minden kérdést a probléma felmerüléséhez legközelebbi közegben, a legalacsonyabb szinten kell kezelni. Amit egy település is megoldhat, azt ne vigyék fel tartományi szintre, amit egy állam saját maga is el tud intézni, abba ne szóljon bele Brüsszel. Ez önmagában akár még zene is lehet a populisták füleinek, de az Európa-párti tétel úgy folytatódik, hogy vannak olyan kihívások, amelyek csak a kontinens összefogásával válaszolhatók meg. Johannes Hahn osztrák EU-biztos ezzel kapcsolatban kiemelte: Európa erős gazdasági tömböt képezhet, de az energia területén, valamint a közös kül- és biztonságpolitikában túlzottan erősek a külső függőségei. Tajani szerint közös európai stratégiára van szükség a migrációs és a kereskedelempolitikában egyaránt.

Európának vannak csodaszép gondolatai – most már csak a megfelelő emberekre lenne szükség ezek valóra váltásához.