Nagy B. György;
előválasztás;
2019-06-20 09:28:07
Gyurcsány Ferenc Budapest királya lehetett volna. Ehhez állnia kellett volna adott szavát, és végig Karácsony Gergelyt kellett volna támogatnia, hogy ő aztán végül megnyerje a főpolgármester-választást. Gyurcsány Ferenc azonban biztosra akart menni. Az EP-választás újraépítette és megerősítette legitimációját, ezért úgy döntött: először inkább az ellenzék királya lesz. És majd Kálmán Olga segíti trónra.
Ha a frissen politikussá lett tévés személyiség behúzza az előválasztást, akkor Gyurcsány látszata az, hogy a DK és jelöltjei ellenében nincs esélye sem a Momentumnak, sem az MSZP-nek, illetve a favoritjaiknak sem. Nincs azzal baj, ha a jelen állás szerint legerősebb egyértelművé teszi, hogy ő a legerősebb. A gond azzal van, ha egyben azt is üzeni: nem egy együttműködő rendszerben akar a legerősebb lenni – csak egy neki alárendelt rendszer láttán érzi jól magát. Ezért jogos a kérdés: ha Kálmán Olga győz az előválasztáson, ki hiszi el, hogy nem rendezi át a kerületi sorokat? Ezzel a bizonytalansággal nem könnyű együttműködésre épülő kampányt csinálni. Pedig június 27-én reggel valakinek végre be kell tartania a szavát, és be kell állnia az előválasztás győztese mögé – különben az ellenzék megint megalázó vereséget szenved.
Nem vitás, a számok a DK-nak fütyülnek. Most. Botorság lenne veszni hagyni a lélektani versenyelőnyt. És hiba lenne ennek érdekében lenullázni a szövetséges pártok versenyelőnyét. A Momentum legfontosabb fegyverténye például az, hogy a párt a Fidesz ellenében jött létre, nem (csak) az ellenzéki szavazóbázist akarja újraosztani. Az EP-választás megmutatta, hogy egyedül a Momentum volt képes kiábrándult jobboldaliakat és bizonytalanokat megszólítani. A szocialisták meggyengültek, de több polgármesterük a 2010-es Fidesz-tarolás közepette is megtartotta és azóta is őrzi a posztját. Az ő mozgósítóképességüket (a kerületek vezetői a bizonytalanokat és a kevésbé elkötelezett szavazókat is meg tudják szólítani) pedig tévedés lenne lebecsülni, különösen egy önkormányzati kampány esetén, ahol hagyományosan alacsonyabb a részvétel, mint egy parlamenti meccs esetében.
Ha a politikai közösségek nem képesek kihozni magukból a maximumot, akkor annyi a főpolgármester-váltásnak. Tarlós István lecseréléséhez egy feszítő ellentmondást kell feloldani. A főpolgármester-választást az nyeri, aki több bizonytalant és laza pártkötődéssel bírót tud megmozdítani. Az előválasztáson ellenben az fut be, akinek érdekében intenzívebben mozgósítanak a pártok. A megoldás az előválasztás „kinyitása”. Ehhez programokról kellene beszélni.
A legfontosabb különbség az, hogy Karácsony Gergely főként saját bevételből és uniós forrásokból finanszírozná Budapest élhetővé tételét, Kálmán Olga viszont sok olyasmit ígér, ami inkább a kormány hatásköre. Márpedig a program bizonyos szempontból fontosabb, mint Tarlós kiseprűzése. Az igazán kemény meló – ellenszélben is élhetőbbé tenni Budapestet – csak azután kezdődik, miután az ellenzék átvette a fővárost.