Játékhangszereken előadott horrorzene - interjú Bear McCreary-vel

Játékhangszerekkel oldotta meg az új Gyerekjáték című horrorfilm zenéjét az Emmy-díjas Bear McCreary, aki telefonon nyilatkozott a Népszavának.

A Gyerekjáték az 1988-as klasszikus remake-je és a népes folytatásokkal rendelkező franchise rebootja. Ez befolyásolta a zeneszerzés során, vagy inkább elfelejtette a múltat?

Nem ez az első alkalom, hogy folytatáshoz vagy újragondoláshoz kell zenét szereznem, hiszen hasonló szituációban voltam a Godzilla, Battlestar Galactica, a Terminátor esetében is és mindig arra törekedtem, hogy valami originálisat alkossak, az eredetiek szellemében. A gyerekjáték esetében eljátszottam a gondolattal, hogy megidézem Joe Renzetti klasszikus soundtrackjét, de végül sehogy sem tudtam ezt megoldani, mert az új film annyira más és távolságtartó, hogy a nulláról indultam. Nem akartam tiszteletlen lenni, ezért Joe Renzetti eredetije áthangszerelve felkerül a soundtrack albumra.

A zeneszerző mikor csatlakozik egy-egy projekthez? Ha már kész a film, vagy akár már a forgatás előtt?

Nagyon változó és azt kell, hogy mondjam: ez sosem a zeneszerző döntése. A Godzilla 2 esetében már akkor a fedélzeten voltam, amikor még a színészek sem voltak szerződtetve és így az ösztöneimből indultam ki és két éven át dolgozhattam a zenén. A Gyerekjáték esetében későn, szinte az utolsó pillanatban szerződtettek, amikor már végeztek a forgatással, sőt már az utómunka nagy részével is. Tulajdonképpen inspirációként megnézhettem a kész képi anyagot. Mindkét helyzetnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A Gyerekjátéknál olyan kevés időm volt, hogy nem értem rá aggódni vagy dilemmába esni, tényleg csak arra volt időm, hogy gyorsan dolgozzak. Ez persze nem gátolt meg abban, hogy merész ötleteim legyenek: például, mivel a film középpontjában egy játék áll, hogy csak és kizárólag játékhangszereket alkalmaztam. Eleinte furcsán néztek rám a többiek, de amikor meghallgatták néhány megoldásomat, szuper lelkesek lettek. Nagyon büszke vagyok erre a soundtrackre, elképesztően menőnek érzem. Teszem hozzá: ha lett volna még fél évem pluszban, lehet, hogy nem lettem volna ilyen bátor, mert lett volna gondolkodni és biztonsági játékot játszani.

Az amerikai filmzeneszerzés egyik legnagyobb sztorija, amikor James Horner folyamatosan panaszkodott, hogy csúszik az Aliens - A bolygó neve: halál forgatása és kvázi last minute kellett zenét írnia. Viszont szuperül sikerült.

Igen, és ez mekkora sztori! Újságíró viszont eddig nem hozta nekem fel, így most önnek mesélem el ezt először. Amikor Frank Darabont és Gale Anne Hurd elhívott dolgozni a The Walking Dead című sorozatba, extázisban voltam, hiszen utóbbi producerként jegyzi a személyes kedvenceimet, köztük az Aliens-t. Így mindenképpen jó benyomást szerettem volna tenni. A The Walking Dead első hat részének zenéjére extrém kevés idő volt megírni és amikor elkészültem, de a rendezők nagyon sok minden helyett mást szerettek volna hallani. Egy nappal voltunk a határidő előtt és behisztiztem, hogy már megírtam, felvettem a zenét, lehetetlent kérnek. Nem sokkal később felhívott Gale Anne Hurd és azt mondta: amikor az Aliens-t forgatták és megmondták James Hornernek, hogy néhány jelenet nem működik és ő másnapra ott áll az új felvétellel, melyek a film csúcspontjai lettek. Szóval, nem érti mi a probléma velem? Amikor a filmtörténet egyik legsikeresebb producere kérdezte ezt, rájöttem, hogy mit is kell csinálnom. Másnap reggelre ott volt az új zene, és sokkal jobban sikerült, mint a korábbi verzió. Szóval, el kell ismernem: sokszor a legjobbat feszült körülmények között alkotjuk.

„A horror és a sci-fi mestere” - így szokták önt említeni. Nem zavarja ez a skatulyázás?

Bonyolultat kérdez. Egyrészt imádom a zsánerfilm készítést és gyerekkorom horrorjai és a sci-fijei miatt lettem zeneszerző és csak idősebb koromban kezdtem el értékelni a többi műfajt. Ennek szellemében teljesen helyénvaló, hogy a Battlestar Galactica lett az első nagy megmérettetés. Hangsúlyozom: ez a sorozat csak papíron volt sci-fi. Zeneszerzőként én csak és kizárólag a karakterek és a cselekmény drámaisága befolyásolt. Amúgy a horror és a sci-fi esetében a műfajiság a zeneszerzőnek segít, hogy erőteljesebb muzsikát írhasson. De mindennek az alapja a dráma.

Annak idején, 2004-ben érezte, hogy a Battlestar Galactica ekkorát fog szólni?

Őszintén? Arra senki sem számított, hogy az ENSZ 2009-ben ezt a sorozatot fogja elemezni és egy konferenciájának a tárgyává tenni, hogy beszélni tudjanak az emberi jogok, a terrorizmus és az erőszak mai problémáiról. Azt viszont tudtam, hogy ez a sorozat – és még néhány másik –

megváltoztatja majd a televíziózás fogalmát. Megérte feláldoznom rá a húszas éveimet: épp belefejeztem az egyetemet és ölembe hullott a popkulturális csodateremtés lehetősége.

Épp divatja van a híres zeneszeszekről készült romanticizált életmű-moziknak. Zeneszerzőként hogyan tekint ezekre?

Imádom őket! Nincs azzal semmi bajom, ha készül egy „kiszínezett” film Freddie Mercury-ról vagy Elton Johnról. Gyerekként engem például Milos Forman Amadeus-sza nyűgözött le. Igaz, nem annyira habkönnyű alkotás, mint a mostaniak, de attól függetlenül ez is romanticizálta egy zeneszerző életét.