Egyenlő elismerésért harcolnak

A férfiakkal megegyező erkölcsi és anyagi elismerést akarnak a női labdarúgók, követeléseiket egyre több helyen veszik komolyan, a FIFA egyelőre ellenáll.

A sportolók fizetését tanulmányozó és elemző „Global Sports Salary Survey” szerint egy válogatott női futballista a századát keresi férfi kollégájának. Az Európai Labdarúgó-szövetség a Bajnokok Ligájából származó bevételeinek 0,2 százalékát fordítja a női labdarúgásra.

Neymar, a PSG brazil szuperklasszisa évente 32 millió eurót kap, ez az összeg megegyezik azzal, amennyit a világ öt legjobban fizető női élvonalbeli bajnokságában – amerikai, német, francia, spanyol, norvég – az összes pályára lépő, közel 1100 játékos együtt vehet fel.

Egyre többen tiltakoznak a jelenlegi helyzet ellen: az amerikai női válogatott tagjai március 8-án, a nemzetközi nőnapon perelték be hazájuk labdarúgó-szövetségét, követelve, hogy a válogatott szereplést ugyanolyan összeggel honorálja a sportági szervezet, mint a férfiaknál. Beadványukban azzal érveltek, hogy ők háromszoros világbajnokok, sokkal eredményesebbek a férfiaknál, ezért az a minimális elvárásuk, hogy a javadalmazásban ne legyen különbség. A dánok tavaly az egyik világbajnoki selejtezőre nem álltak ki, így tiltakozva a megkülönböztetés ellen. A mérkőzés három pontját az ellenfél kapta meg, az északiaknak a végelszámolásnál három pont hiányzott a világbajnoki részvételhez.

Németországban a női válogatott tagjai fejenként 75 ezer eurót kapnának a vb megnyeréséért, ez az összeg a férfiaknak tavaly Oroszországban a negyeddöntő eléréséért járt volna, a világbajnoki cím 320 ezret hozott volna a konyhára.

Németországban 2003-ban a női válogatott első világbajnoki aranyérméért minden játékos egy-egy porcelán étkészletet kapott ajándékba.

„Azóta már javult a helyzet, de még mindig nem igazságos és nem is elfogadható – mondta Lisa Schmitz, a német válogatott kapusa a Die Weltnek adott interjúban. – Nem érzem úgy, hogy a német szövetség változtatni kíván a jelenlegi helyzeten. Általában az az érv, hogy a férfiak meccseit többen nézik. Azt gondolom, annyival vannak többen a férfiak mérkőzésein, amennyivel nagyobb hírverést kapnak a meccseik.”

A július 7-ig tartó franciaországi világbajnokságon az ausztrálok próbálták bojkottra felszólítani a résztvevőket, amíg a nemzetközi szövetség (FIFA) nem biztosítja ugyanazokat a pénzdíjakat, mint a férfiak tornáján. Tavaly a férfiak vb-jén összesen 400 millió euró pénzdíjat osztottak szét, a női tornán 35 millió eurón osztoznak majd a résztvevők.

A FIFA gyorsan reagált az ausztrálok próbálkozására, és bejelentette: nemcsak a vb-ről, hanem a tagjai közül is kizárja azokat az országokat, amelyek egy mérkőzésen nem állnak ki. Ezek után senki sem csatlakozott ehhez az akcióhoz és az ausztrálok is pályára léptek, amikor kellett.

Egyetlen ország van jelenleg a világon, ahol megvalósult az egyenlőség, a férfi játékosok ugyanannyit kapnak, mint a nők a szereplésért a nemzeti együttesben: Norvégiában 2017 októbere óta nincs különbség a prémiumok között. Érdekes módon mégis a norvégoknál hiányzik a világ legjobban kereső női játékosa, Ada Hegerberg. A 23 éves futballista éves fizetése klubjánál, az Olympique Lyonnál 400 ezer euró, ez kevesebb Neymar heti bérénél, ilyen összeget fizetnek férfiaknak a német labdarúgó bajnokság másodosztályában a középmezőnyben, illetve átlagban az NB I élcsapatainál (igaz utóbbiaknál állami forrásból). Hegerberg 2017-ben lemondta a válogatottságot.

„Nem tudom elfogadni a hátrányos megkülönböztetést – indokolta döntését. – A változásnak nem a futballban kell elkezdődni. Ha a társadalomban egyenlő jogokkal és elismertséggel rendelkeznének a nők, ugyanolyan esélyük lenne az álláskeresésnél, ugyanazért a munkáért ugyanannyi pénzt kapnának, akkor a futballban sem lehetnének ekkora különbségek.”

A férfi fociba csak önteni lehet a pénzt

A napokban szűkszavú közlemény jelent meg az MTK Hungária női labdarúgócsapatának közösségi oldalán. Ebben a klub tudatja, hogy fő szponzora, a Stadler Trains Magyarország (Európa legnagyobb motorvonat gyártójának hazai leányvállalata – a szerk.) kiszáll a támogatók közül, és a kék-fehér lányok és asszonyok jövőben más mezszponzorral, valamint a „nagycsapat”, az MTK Budapest tulajdonosának, Zakor Sándornak támogatásával és irányításával folytatják szereplésüket a bajnokságban. Magyarul: Dunai Zoltán, a cég ügyvezetője és fő tulajdonosa, aki nagyjából egyedüliként a saját és cége pénzét tette eddig a magyar női fociba, otthagyja a klubot, amelyikkel hat bajnoki címet nyert.

Saját döntése volt, hogy kiszáll, vagy „szóltak”, hogy ideje volna odébbállni?

Változik a szerepem a Stadlerben, az anyacég tulajdonosi szerkezete átalakul, tőzsdére lépünk, ez pedig együtt jár azzal, hogy egy kicsit hátrébb lépek.

Vagyis ha már nem ön az első számú vezető, akkor ugrik az MTK pénze is?

A pénz nagy része igen. Amit a sajátomból tettem bele, azt továbbra is vállalom.

A szerepvállalása mennyire volt személyes ügy?

Főleg az volt. A Stadler Trains Magyarországnak volt egy kerete, amelyből a társadalmi felelősség jegyében minden évben meghatározott összeget költhetett kultúrára és sportra. Mivel a cégünknek Szolnokon van a legnagyobb gyára, az ottani színház és a kiváló szolnoki kosárcsapat kapta a pénz nagyobb részét. Viszont ott volt az emberi tényező, vagyis én, aki 1976 óta megveszekedett drukker vagyok. Egy tavaszi, Hamburg elleni KEK-meccsen köteleztem el magam egy életre a klubbal, amelynek elnökségében egy időben édesapám is benne volt (Dunai Imre, egykori ipari miniszter – a szerk.).

Akkor miért a női és miért nem a férfi foci?

Sokáig gondolkodtam, melyik lehetne az a sportág, amelyikbe egyáltalán érdemes lehet pénzt tenni. És mivel ez sok tekintetben érzelmi kérdés volt, maradtam a focinál. A férfi labdarúgásba Magyarországon legfeljebb önteni lehet a pénzt, olyan, mint egy lukas vödör. Ráadásul az az összeg, amely a rendelkezésünkre állt, nemigen látszott volna meg egy felnőtt férfi csapat költségvetésében.

Mekkora pénzről beszélünk?

30-35 millió forintról.

Ez mire elég?

Néhány éve magyar szinten még satabil háttérre és szinte biztos bajnoki címre. A lányok általában munka vagy tanulás mellett fociznak, és ha kapnak is pénzt, az messze nem annyi, mint amennyit akár egy másodosztályú férfi csapat játékosa. Mostanra ez a helyzet változni látszik: néhány NB1-es női csapat „elhúzott” a többiek mellett, és az MTK-nál jóval jobb feltételeket tud teremteni.

Az érzelmi részen kívül mit kaphat egy szponzor ezért a pénzért egy női csapatnál?

Ha az ember mezszponzor, akkor azt kell néznie elsősorban, hol és hányan fogják látni a nevét, és az hogyan hat az üzletre. A cégem és én 2011-ben kezdtük támogatni az MTK-t . Azóta nyertünk hat bajnoki címet, vagyis ennyiszer indulhattunk a BL-ben. A BL-meccseket közvetíti a tévé, az összefoglalók fent vannak az interneten, egyre több a médiamegjelenés. Tény, hogy aki egy meccsnap után belenéz a Nemzeti Sportba, nem fog még egy motorvonatot venni, de egy olyan cégnek, amelyik 2005 óta nem veszített el egyetlen közbeszerzést sem, annak az imidzsét igenis javítani kell. Ne az jusson az emberek eszébe róla, hogy na, mindig ezek nyerik a közbeszerzést, hanem hogy 500 munkahelyet teremtettek, és az ő feliratuk van a bajnokcsapaton. Öt éve Montenegróban játszottunk BL-selejtezőt, mellesleg meg is nyertük. A montenegrói vasút vezetője másnap felhív, hogy hát Zoltán, látom a sportlap címlapján a logódat. Ezek a te lányaid? Naná, hogy ilyenkor dagad az ember melle a büszkeségtől.

Néhány héttel ezelőtt Budapesten rendezték a női BL-döntőt. Elnézve a Lyon vagy a Barcelona játékát, vagy azt, hogy hány szurkoló kísérte el a csapatát a Groupama Arénába, feltűnt, hogy mekkora a lemaradásunk ebben a sportágban is. Ez csak pénz kérdése volna?

Pénz és szemléletmód kérdése. Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és egy sor más helyen már rájöttek, mekkora üzlet a női foci, és ennek megfelelően kezelik. Nálunk ennek az útnak még csak az elején járunk, de az, hogy például a Fradinál vagy Miskolcon egyre nagyobb támogatást kapnak a lányok azt mutatja, hogy nálunk is elindult valami. - Kövesdi Péter