Erős mondatok

Az már általánosban úgy volt, hogy amikor az ember elkezdett fölényes mosollyal válogatottan pocskondiázó jelzőket szórni valamely vetélytársára, abból a többiek pontosan tudhatták, hogy

1. piszok ideges,

2. erősen be van tojva.

Tarlós István nagyon régen járt általánosba, mégis nehéz szabadulni ettől a játszótéri megfigyeléstől, amikor végigolvassuk az úgy fél nyomdai ívnyi nyílt levelét az ellenzéki előválasztás tárgyában, amelyet a Magyar Nemzet címlapsztoriként közölt le. Önkontroll nélküli hatalomvágy, presztízsügy, szamárság, bemászik a karmelitába, nem törvényes, svindli, nagyotmondás, listakészítés, népámítás, tülekedés, ismerethiány, felkészületlenség - ezeket a szavakat húztam alá az írás első kétharmadából.

A regnáló főpolgármester szerint egyébként az előválasztás pimf dolog, nem érdekes, outsiderek unaloműzése. E higgadt bevezető után szerencsére rá is kanyarodik a konkrétumokra, és vitába száll a jelöltek néhány kiragadott mondatával, zárásképpen pedig önnön dicsőségét zengi.

Most képzeljük el, mi lenne, ha Tarlóst érdekelné ez az egész.

Egyébként meg azt gondolom, a főpolgármester nagyon is jól látja a helyzetet. Igaza van: "az egész dolog egy választásnak álcázott marketingtevékenység. Agitpropművelet, tömegmanipuláció". Az, drága Tarlós úr, mégpedig kimondva az, és nem kevesebb a célja, mint rávenni az embereket, hogy emeljék fel a fejüket, rázzák le magukról a reménytelenség érzését, amellyel ön és a főnökei (akiknek pártjába - olvassuk újfent - sosem lépett be, csak épp kiszolgálja őket vagy húsz éve) az erőszakosságuk révén fontak be mindnyájunkat.

És tekintve, hogy kedd délelőttig több mint ötvenezren mentek el, hogy válasszanak az ellenzéki jelöltek közül, ez a tömegmanipuláció bizony fényesen működik. Október végéig pedig még van négy hónap.