Erős mondatok

Az már általánosban úgy volt, hogy amikor az ember elkezdett fölényes mosollyal válogatottan pocskondiázó jelzőket szórni valamely vetélytársára, abból a többiek pontosan tudhatták, hogy 1. piszok ideges, 2. erősen be van tojva. 
Tarlós István nagyon régen járt általánosba, mégis nehéz szabadulni ettől a játszótéri megfigyeléstől, amikor végigolvassuk az úgy fél nyomdai ívnyi nyílt levelét az ellenzéki előválasztás tárgyában, amelyet a Magyar Nemzet címlapsztoriként közölt le. Önkontroll nélküli hatalomvágy, presztízsügy, szamárság, bemászik a karmelitába, nem törvényes, svindli, nagyotmondás, listakészítés, népámítás, tülekedés, ismerethiány, felkészületlenség - ezeket a szavakat húztam alá az írás első kétharmadából. A regnáló főpolgármester szerint egyébként az előválasztás pimf dolog, nem érdekes, outsiderek unaloműzése. E higgadt bevezető után szerencsére rá is kanyarodik a konkrétumokra, és vitába száll a jelöltek néhány kiragadott mondatával, zárásképpen pedig önnön dicsőségét zengi.
Most képzeljük el, mi lenne, ha Tarlóst érdekelné ez az egész.
Egyébként meg azt gondolom, a főpolgármester nagyon is jól látja a helyzetet. Igaza van: "az egész dolog egy választásnak álcázott marketingtevékenység. Agitpropművelet, tömegmanipuláció". Az, drága Tarlós úr, mégpedig kimondva az, és nem kevesebb a célja, mint rávenni az embereket, hogy emeljék fel a fejüket, rázzák le magukról a reménytelenség érzését, amellyel ön és a főnökei (akiknek pártjába - olvassuk újfent - sosem lépett be, csak épp kiszolgálja őket vagy húsz éve) az erőszakosságuk révén fontak be mindnyájunkat.
És tekintve, hogy kedd délelőttig több mint ötvenezren mentek el, hogy válasszanak az ellenzéki jelöltek közül, ez a tömegmanipuláció bizony fényesen működik. Október végéig pedig még van négy hónap.
Szerző
N. Kósa Judit

A tisztesség nyomában

A hazai bíróságok enyhén szólva sem barátai a devizahiteladósoknak. De mielőtt az elfogultság vagy esetleg a demagógia vádja illetné ezt a megállapítást, a "hallgattassék meg a másik fél is" elvét követve nem akárkiknek a véleményével támasztjuk alá állításunkat. A Kúria polgári kollégiumának konzultációs testülete, amely az ilyen ügyekben eljáró, legtapasztaltabb bírákból áll, miután 150, felülvizsgálatra küldött ügyet megvizsgált, elgondolkodtató véleményt formált. A bíróságok azért utasították el tömegesen az adósok kérelmeit, mert tévesen értelmezték a jogot, vagyis joggyakorlatuk "belső ellentmondásokat" tartalmazott. 
Józan ésszel úgy vélhetnénk, ha már a legfelsőbb bírói fórum által felkért testület is ilyen súlyos véleményt fogalmaz meg, akkor az égvilágon semmi akadálya nincs annak, hogy a hibás gyakorlatnak vége legyen. Pillanatnyilag ennek sok jelét nem lehet ugyan felfedezni, de mint annyiszor - elsősorban a luxemburgi Európai Bíróság konkrét, kötelező érvényű, a magyar ügyeket érintő döntései nyomán - ismét pislákolni kezdett némi reménysugár. Bár a NER-t, s ennek nyomán a bíróságok többségének vezetőit általában hidegen hagyja, hogy mi történik a térségünkben, amellett azonban még ők sem mehetnek el csukott szemmel, hogy Romániában, Horvátországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Szerbiában és Csehországban az igazságszolgáltatás az adósok szempontjait is mérlegelte. Az eredmény pedig nem is lehetett más, mint hogy nagyrészt pert is nyertek az ottani ügyfelek a pénzintézetekkel szemben. (Ami figyelemre méltó, bár tudjuk, hogy ahány ház, annyi szokás, vagyis a hitelnyújtás feltételei az egyes országokban korántsem voltak egyformák, bukni viszont Magyarországon lehetett a legnagyobbat.)
A tét pedig óriási, az adósok jelenleg 300 milliárd forintnyi hitelt képtelenek visszafizetni, eddig ötvenezer ember vesztette el a lakását. Amióta a kilakoltatási moratórium megszűnt, vagyis a fűtési szezon végét követően, ismét visszatért az a gyakorlat, hogy negyedévente 1500 embert lakoltatnak ki. Jelenleg 280 ezer nyugdíjas járadékának egy részét tiltják le, különböző - tehát nem csak hiteles - tartozások címén.
Az elmúlt év végén mintegy ötezer hitelper volt folyamatban. A legtöbb azért, mert a bank tisztességtelenül hárította át az adósra az árfolyamváltozásból eredő, súlyos terheket. S láss csodát, a kúriai testület a napokban ismét megszólalt. A bíróságokat nyomatékosan - bár nem kötelező jelleggel - felszólította, hogy a perekben vizsgálják meg, megfelelően tájékoztatták-e az ügyfeleiket a pénzintézetek, s ha nem, akkor az adósok számára a jelenleginél jóval kedvezőbb elszámolást ajánlottak, esetleg jókora visszafizetéssel. 
Aki igazságát bizonyítani kívánja, annak bírósághoz kell fordulnia. Per nélkül nem megy!  Vajon a reklámok csábító trükkjei, "üzleti ajánlatnak nem minősítve", a szép otthon ígéretét felvillantva, mennyiben minősülnek majd tisztességtelennek? Erkölcsi értelemben bizonyára; a bírói gyakorlatban azonban aligha.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2019.06.25. 09:31

Csodaszarvas

Lássuk be, annyi mindennel foglalkozhatna Kásler miniszter, ami még sokkal drágább lenne, mint Levédia és Etelköz titkainak fürkészése. S ha arra gondolunk, hogy a derék tárcavezető hobbija lehetne akár a sarkkutatás vagy a Holdra-szállás is, igazán elégedetten dőlhetünk hátra: szaros évi 1,2 milliárdból, plusz egy-két múzeum ki lesz elégítve a miniszteri becsvágy. Több is veszett Vereckénél. 
Persze most csapkodnánk is a tarsolylemezünkkel, hogy itt van ez az orvosprofesszor, a minisztériuma felel a magyar egészségügyért, oktatásért, kultúráért, amely területeken ha belefognánk a bajok sorolásába, a lovunkkal együtt halnánk éhen, mire befejeznénk, már készülhetne is a tetszetős halomsír. És valóban, feltehető úgy is a kérdés, hogy vajon nem kéne-e azonnal lemondania egy tárcavezetőnek, amikor kiderül, hogy hótt komolyan száz embert készül felvenni 650 ezer forintos fizetéssel a Magyarságkutató Intézetbe, miközben a még nem emigrált utolsó traumatológusokkal huzakszik az éhbérük megemelésén, vagy az ugyancsak őhozzá tartozó nemzeti könyvtárban harmadannyi sincs a diplomás alkalmazottak bére.
De persze nálunk ilyen dilemma nincs, és ha Kásler még elég ideig tárcavezető marad, lesz itt Magyar Eredet Múzeuma meg Hun-Magyar Múzeum is, ne féljenek. S ha esetleg mégsem, baj akkor sincs, hiszen a Természettudományi Múzeum élére már kiszemeltek egy megbízható antropológust a Magyar Törzsi Gyűlésből: ő majd szépen levezényli a pár millió gyűjteményi egység Debrecenbe költöztetését, és nem fog annyit nyafogni, mint az eddigi zoológus. (Aki még hátrafelé nyilazni sem tud, fogadjunk.) 
Na jó, fordítsuk egy kicsit komolyra a szót. Tegye föl a kezét, aki úgy gondolja, hogy a sorozatos kétharmadokkal a magyarok közössége arra is felhatalmazta Orbán Viktor színtársulatát, hogy a "magyarságra" hivatkozva sorban tegyen tönkre nemzeti intézményeket, illetve a közös kulturális örökséget (lásd az UNESCO megjegyzéseit a budapesti világörökségi helyszín ügyében). Nincs jelentkező? Oké, akkor félre a sámándobokat, és tessék végre tisztességesen dolgozni.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2019.06.25. 09:32