A jövő embere: a vega gyalogló

A klímaváltozásról szóló nyomasztó hírek hatására az ember hajlamos azt gondolni: egyéni szinten már nincs mit tenni. Pedig a változás kulcsa a kritikus tömeg elérése, a negatív folyamatok megállításához a kisebb-nagyobb áldozathozatalokon keresztül visz az út.

Nagyon nehéz pontosan meghatározni, hogy az egyes ember ténylegesen mennyivel járul hozzá a klímaváltozás mérsékléséhez, illetve a fenntarthatósághoz, és az is tény, hogy mára már olyan méreteket öltött környezetünk esztelen kizsákmányolása, hogy az egyéni felelősség önmagában már nem elegendő a változáshoz. A kritikus tömeg hatása ugyanakkor nélkülözhetetlen az egyre romló tendencia megfordításához – mondja Mayer Kinga, a hulladékmentes mindennapokat népszerűsítő környezetvédő aktivista. És ha valaki esetleg még mindig „egy fecske úgysem csinál nyarat” alapon nem gyűjti szelektíven a hulladékot, gondoljon arra, hogy minden személyes vállalásával a kritikus tömeget erősíti. Íme néhány, a túléléshez fontos és hasznos ötlet.

Repülj kevesebbet!

Svédországban a közelmúltban jött létre a klímaváltozás ellen harcoló Flygskam (Repülés szégyene) nevű mozgalom, amelynek tagjai egyre inkább az alternatív közlekedési módozatokat választják, a Chalmers Műszaki Egyetem kutatói pedig megalkottak egy olyan kalkulátort, amellyel a fogyasztók könnyen kiszámolhatják a különféle közlekedési módozatok szénlábnyomát. A travelandclimate honlapon az útvonalat és a közlekedők számát megadva lehet kiszámolni a különféle közlekedési módok környezeti hatását. Például, ha két ember Budapestről Szarajevóba utazik, akkor vonattal vagy busszal 37 kilogrammnyi a szén-dioxid-kibocsátás, személygépkocsival 88, repülővel pedig 133 kilogramm. Ennek a tizede is sok lenne egyénre bontva utazásonként!

E-hulladék

Évente csaknem 50 millió tonna elektronikai hulladék keletkezik a világban, és csak körülbelül 15 százalékát hasznosítják újra, a többi szemétlerakókon végzi. Mindeközben számos ritka, az elektronikai eszközökben használt fémből már hiány mutatkozik. Itt is megoldás lehet az újrahasznosítás: az Environmental Protection Agency számításai szerint 1 millió mobiltelefon szétbontásával 18 kg aranyat, 200 kg ezüstöt, 7 kg palládiumot és 7500 kg rezet lehetne kinyerni. Jelenleg azonban úgy állunk, hogy e-hulladék formájában annyi réz tárolódik a szeméttelepeken, ami a bányászott mennyiség harmadának felel meg. Évente több mint 50 millió tonna elektromos hulladék termelődik, melynek mindössze 11,4 százalékát gyűjtik szelektíven, és annak is csupán egy csekély hányada hasznosul újra. Éves szinten nagyjából 100 millió mobiltelefontól válunk meg. Egy okostelefon súlya nagyjából 15 gramm, könnyedén kiszámítható, hogy mennyi szeméttől kíméljük meg a világot, ha nem a kukába dobjuk.

Gyalog járj, tovább élsz!

Az Ant Forest applikáció a felhasználók mindennapi tevékenységét nyomon követve, a környezetbarát megoldásokat, a többi között az online fizetést vagy a környezetkímélő közlekedési eszközök használatát úgynevezett virtuális zöldenergiává konvertálja. Tízezer lépés megtétele után a felhasználók például csaknem 200 gramm, míg internetes jegyvásárlás esetén nagyjából 10 gramm virtuális zöldenergiát kaphatnak. Ezen felül pontoznak olyan környezettudatos döntéseket is, mint például, ha valaki nem kér eldobható evőeszközt az interneten rendelt étel mellé. Az összegyűjtött virtuális zöldenergia szintén környezetbarát célra használható fel: egy bizonyos mennyiség elérésekor a felhasználó nevében egy fát ültetnek el Kína sivatagos területein. A program rangsort készít, így versenyzésre ösztönöz. Eddig több mint 400 millió ember – vagyis a világ népességének öt százaléka – csatlakozott a kezdeményezéshez, és több mint 55,5 millió fát ültettek a pontgyűjtésük nyomán. Aki például a hétköznapokon gyalog közlekedik, és a lépésszámlálót nemcsak arra használja, hogy büszke posztokat tegyen ki a közösségi oldalakra, hanem a lépteit zöldenergiává konvertálja, egy év alatt, napi tízezer fölötti lépésszámmal, nagyjából 10 fa ültetéséhez járul hozzá.

Kevesebb húst!

A kevesebb húsfogyasztással az élelmiszerek előállításához szükséges vízfelhasználás is csökkenthető. Aki csak hétköznap egyszer és hétvégén eszik húst, 11–35 százalékkal csökkentheti az élelmiszerek miatti vízfelhasználást. Aki a húst elhagyja, és helyette halat eszik, az állati zsírok helyett pedig növényi olajat használ, az 33-35 százalékkal mérsékli a vízfogyasztást. Aki egyáltalán nem eszik húst és vegetáriánus étrendet követ, az 35–55 százalékkal csökkentheti a „vízlábnyomot”.

Lekapcsolt lámpa = kisebb vízlábnyom

A vízlábnyom fogalmát annak mérésére vezették be, hogy egy-egy termék előállítása mennyi vizet igényel. Európában a felhasznált vízmennyiség 44 százalékát az energiatermelés emészti fel, 24 százalékát a mezőgazdaság, 21 százalékát a lakossági vízellátás, 11 százalékát pedig az ipar. Egyetlen 60 wattos égő 12 órányi világításához 60 liter vízre van szükség.

A csokoládé a legszomjasabb

Míg egy kiló gabona előállításához 500–4000 liter vízre van szükség, 1 kg hús 5000–15 000 liter vizet emészt fel, addig egy kiló csokoládé elkészítéséhez 17 196 liternyi vízre van szükség. Hogy lássuk az arányokat: tojás 196 liter vízből, paradicsom 214 literből, krumpli pedig 287 literből jut el az asztalunkig. Az adatok összessége különösen annak a fényében látszik pazarlásnak, hogy a világon előállított élelmiszer fele még azelőtt a kukába kerül, hogy egyáltalán eljutott volna a fogyasztóhoz. Ironikus, hogy a palackos ásványvíz több vízbe kerül, mint amennyi benne van, ugyanis egy palack elkészítésekor körülbelül 7 liter víz fogy, és akkor még nem beszéltünk a PET-palackok globális szennyező hatásáról.

Papírt, szelektíven!

A papíriparban gyakran környezetbarát megoldásként tekintenek arra a lehetőségre, hogy nem a régi erdőket vágják ki, hanem újakat telepítenek. Ez sem igazán jó módszer azonban, mert ezek az újonnan létesült monokultúrák gyakran kiszorítják az őshonos növény- és állatfajokat, emellett hatalmas mennyiségű növényvédő szerre és műtrágyára van szükség a fenntartásukhoz. Az újrahasznosítás ebben az esetben is kézenfekvő megoldás, mellyel nemcsak a fák egy része menekül meg, hanem újrahasznosítható lenne a hulladék egy része is, mely a becslések szerint a szemét 35-40 százalékát teszi ki.

Italoskartonok a kukákban

Magyarországon 420 millió italoskarton végzi a lerakókon, újrahasznosítás nélkül. Ha mindenki szelektíven gyűjtené, azzal a 3400 tonnányi italoskarton-hulladék 6000 tonnára lenne növelhető, amivel évi 38 000 felnőtt fát lehetne megmenteni.