MTA;

2019-07-03 07:30:00

Mindig is támadták, de eddig túlélt az MTA

Az Akadémiát gyakorlatilag a kezdetektől sokszor érte az a vád – amely ami most a kutatóhálózat elcsatolásánál is gyakran felvetődött –, hogy tagjai, akiknek jelentős része valóban közéleti szereplő is volt, politizálnak.

Széchenyi István 1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlés alsótáblájának ülésén jelentette be, hogy egy évi jövedelmét egy magyar tudományos szervezet megalakítására áldozza. Nagyvonalú és meglepetésszerű felajánlása mellé sokan felsorakoztak a nemesség köréből, az adományoknak köszönhetően 1827. november 30-án kezdte meg a munkáját a Magyar Tudós Társaság, amelynek első jelentős eredménye a magyar helyesírás egységesítése, a nyelvtani szabályok rögzítése volt. A társaság 1840-ben vette fel a Magyar tudományos Akadémia nevet.

Az Akadémiát gyakorlatilag a kezdetektől sokszor érte az a vád – amely ami most a kutatóhálózat elcsatolásánál is gyakran felvetődött –, hogy tagjai, akiknek jelentős része valóban közéleti szereplő is volt, politizálnak. Az 1848-49-es forradalom leverése utáni időszakban az MTA autonómiáját és mozgásterét jelentősen csorbították, de a szoros felügyelet ellenére a kiegyezésig mégis képes volt anyagilag megerősödni, és egyre nagyobb hangsúly jutott az alkalmazott- és természettudományokra továbbá a külföldi tudományos eredmények meghonosítására. A kiegyezés utáni stabil, viszonylag békés időszaknak a Tanácsköztársaság vetett véget, amelynek vezetése gyanakvással viseltetett a konzervatív, nemzeti MTA iránt, ezért egy 1919. április 14-ei rendeletben egyszerűen felfüggesztette működését. Ez viszont a proletárdiktatúra bukása miatt végül nem történt meg.

A világháborúk évtizedeiben az MTA-t főleg az anyagi bizonytalanság és belső viták feszítették a reformokat sürgető, főleg természettudományokat művelő tudósok és a megmerevedett XIX. századi struktúra képviselői között, de az Akadémia még ebből is jól jött ki. 1946-ban az elnökké választott Kodály Zoltán mellé Szent-Györgyi Albertet helyezték másodelnökként, ekkortól a természettudományok egyensúlyba kerültek a humán tudományokkal. A Magyar Kommunista Párt viszont paranoiásan félt az MTA-tól, ami szerintük a „reakció fellegvára” volt, ezért a finanszírozás drasztikus csökkentésével fenyegette a tudósokat. Nem sokkal később a megszüntetésének lehetősége is felvetődött. 1948-ban megalapították a Magyar Tudományos Tanácsot, amelynek célja valójában az Akadémia elsorvasztása, a tudományos kutatások tervszerű irányítása és a szovjet programokba való bekapcsolása volt. Az MTA-t ekkor a szovjetek mentették meg – Moszkvában közölték az MTT-t vezető Gerő Ernővel, hogy hallani sem akarnak a megszüntetésről. A megmaradás ára a politikai tisztogatás volt, több akadémikusnak koncepciós perben született ítélet miatt szűnt meg a tagsága, sokan külföldre távoztak, másokat egyszerűen kizártak. Ekkortól az Akadémia szovjet típusú működésre állt át, feladata lett sok más mellett a tudomány tervszerű irányítása. Az ideológiai okokból kizárt tagokat 1989-ben rehabilitálták. Az MTA kutatóhálózata az elmúlt 70 évben folyamatosan bővült, az ott dolgozó több ezer kutató a rendszerváltás előtti évtizedekben is viszonylag szabadon dolgozhatott.