Háború és bűnhődés - pszichothrillerből opera

Az Armelen öt alkotás szerepel ez évben. Mozart két remekműve, a Figaro házassága és a Don Giovanni mellett egy Janáček dalain alapuló produkció, Horváth Csaba és Dargay Marcell El valahová című műve és egy kortárs izlandi darab a program, amelynek bemutatója kedden zajlott.

Az Armel Operafesztivál első napján előadott mű története a dán filmrendező, Susanne Bier 2004-es, eredetileg szintén csak Testvérek című, hozzánk is elkerült filmjéből – amely a vonatkozó oldalakon magas pontszámokat kapott - már ismerős lehet a mozikedvelőknek. A 2017-ben Dániában, majd egy évvel később Izlandban is bemutatott opera szövegkönyve ennek alapján készült.

Míg azonban a film szereplői pontosan elhelyezhetők korban és térben, az operában az események balladisztikus hangvételű elmesélésével találkozunk, melynek során a kórus szerepeltetésével a görög tragédiák is megidéződnek. Egy közelről nem meghatározható – a nevek alapján tán Amerika – országban járunk, ahol a fiatal férfiakat, köztük a feddhetetlen jellemű Michaelt besorozzák katonának, majd egy szintén meg nem határozott helyszínre küldik őket harcolni. Michael eltűnik, halottnak hiszik, családjának az Ezredes átadja a kitüntetést. Sarah, a felesége egy éjszaka összejön férje testvérével, a börtönviselt, alkoholista Jamie-vel, akivel nem tudni testileg milyen mélységű, de érzelmileg megalapozottnak tűnő kapcsolatuk mindvégig folytatódik, akkor is, amikor Michael váratlanul hazatér.

Kiszabadult, egy faluban tartották fogva, ahonnan valahogy elmenekülhetett, azonban, mentálisan súlyosan sérült, és démonait láthatólag nem tudja leküzdeni. Eleinte, az első fél óra alapján, a díszletek, a jelmezek, a történet alapján arra gyanakodnánk, parabolát látunk, amely egyszerűen csak a háború embertelenségét hivatott ábrázolni, de láthatjuk, a hátországban maradt családtagok viszont nem feltétlenül feddhetetlen jellemek, egy odavetett félmondatból az is kiderül, talán a fiúk apja is bevonulhatott volna Michael helyett, akit egyébként szeretett és becsült, míg Jamie-t csak semmirekellő börtöntölteléknek tartotta.

A nagy kérdés azonban egyre inkább az, mi okozta Michael lelki sérülését, és ahogy haladunk előre, egyre nyilvánvalóbb, nagyon súlyos tett emléke terheli. Sok háborús könyv, fim szól arról katonák milyen, morálisan szinte védhetetlen cselekedetekre kényszerülnek, amire egyetlen mentségük, hogy egy önmagában is erkölcsileg feldolgozhatatlan helyzetben, háborús körülmények között kell dönteniük, akár pillanatok alatt. Mint ebben az operában a legutolsó pillanatokban – dramaturgiailag kissé talán a kelleténél hosszabbra nyújtott eseménysorok után – kiderül, amit már addig is sejttettek velünk, Micaelnek meg kellett ölnie, puszta kézzel agyon kellett vernie rabtársát, barátját, Petert, szabadulása érdekében. Azon, hogy ezt megtegye vagy sem, volt ideje gondolkodni, lett volna esélye a helyeset, bár számára – ezek szerint – elfogadhatatlant, a halált választania. A mindenképpen védhetetlent választotta, a librettó a hátországi események elmesélése révén így válik többé szimpla háborús példabeszédnél.

Mint látható, a történet önmagában is erős, de a nemzetközi hírű zeneszerző, karmester, Daníel Bjarnason zenéje tovább súlyosbítja azt. Kiművelt mesterségbeli tudásról tesz tanúbizonyságot az 1979-ben született izlandi komponista, mesterien kezeli a zenekart, nem hagyatkozik egyszerűen csak nyomasztó harmóniákra, hangszínekre, árnyaltan alkalmazkodik a zenéje a szituációkoz, emlékezetes marad például egy kvartett. A székesfehérváriak kitűnően, odaadóan játszottak a karmester keze alatt. A kórus komoly szerepet kapott, hallhatóan tudásuk legjavát adva szerepeltek az egyszerű térben. Hátulról és két oldalról lépcsősor vezetett a színpad közepére, itt történt minden, abba a mélységbe, amelyben a fiúkat fogva tartották, végül mindenki eljutott. Péter felesége is, Michael szülei is, és tízéves kislánya, Nadia is. A rendezés nem uralkodott a zene felett, csak a legszükségesebb mozgások történnek. Az énekes szereplők alkatilag, hangilag is kitűnően megfeleltek karaktereiknek, a pszichothrillernek titulált filmből egyetemes tanulságokat hordozó, bár nyomasztó, nehezen befogadható zenés színházi alkotás született, ennek ellenére a siker megérdemelt és nagy volt.