Tarlós, az éjjeliőr

Publikálás dátuma
2019.07.14. 09:00

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
A kormány szép lassan megette Budapestet, és ehhez a jelenlegi városvezetés asszisztált - pedig lett volna hangja és lehetősége ellentmondani.
„Nem tudod, hogy mire vállalkoztál” – súgta nemrég kihívója, Karácsony Gergely fülébe Tarlós István a Fővárosi Közgyűlésben. Kétértelmű mondat. Lehet ritka emberi gesztus. Figyelmeztetés, hogy főpolgármesterként csak felőrlődni lehet, győzni aligha: egyszerre kell tudni nemet mondani a mohó, hatalom közeli lobbistáknak, és megőrizni a politikai hátországot. Miközben végül mindenért a főpolgármester viszi el a politikai balhét. Nem csoda, hogy a húsz éven regnáló Demszky Gábor 2010-ben komoly magánvagyon nélkül, ám annál meggyötörtebben távozott a várós éléről, és Tarlós Istvánnak is inkább a ráncai szaporodtak, mint a javai. Ugyanakkor a fülbesúgás lehet burkolt fenyegetés is. Amennyiben ősszel Karácsony Gergely győz (és a kerületekben is előtör az ellenzék), az új városvezetés komolyan összefeszül az Orbán-kormánnyal. Mindenesetre ellenzéki vélemények szerint egy részleges győzelem is jobb, mint hogy folytatódjon a Tarlós-korszak. Még akkor is, ha úgy jön ki a választási matek, hogy a Fővárosi Közgyűlésben marad a kormánytöbbség. Ugyanis több vélekedés szerint a népszavazások elől a hatalom rendre meghátrált (lásd: vasárnapi boltzár, fővárosi olimpia, a Római-part). Azaz egy, a közvetlen demokrácia eszközeivel tudatosan élő „aktivista” ellenzéki városvezetés lényegesen többet tud elérni a kormánnyal szemben, mint azt az amúgy is szűkre szabott jogi eszközök engedik.

Kiskirályság helyett kompromisszumkeresés

Jelenleg a főpolgármester – jogkörei alapján – sok minden, csak nem egy kiskirály. Tarlós sem az, a színfalak mögött folyamatos alkudozásra kényszerül a kormánypárt figuráival. Főszabály szerint Budapest első emberének majdnem minden döntéséhez meg kell nyernie a Fővárosi Közgyűlés többségét, ráadásul a testület határozatait legfeljebb blokkolni tudja, megmásítani nem. Önálló döntési jogköre viszonylag szerény, leginkább szimbolikus ügyekre korlátozódik (közterület elnevezése, városi díszpolgári cím adományozása, stb.). Ugyan két közgyűlés között egyes sürgős ügyekben hozhat pénzügyi döntéseket (de ilyenkor is csak az előzetesen elfogadott forrásokból köthet), ám utólag ezekről is számot kell adnia a közgyűlésnek. A főpolgármester fő fegyvere a 2014 óta korlátlanná terebélyesedett vétójog. Azaz, ha a közgyűlés neki nem tetsző döntést hoz, akkor azt korlátlan alkalommal visszadobhatja újratárgyalásra. Viszont a városvezető itt sem kerülheti meg a közgyűlést, mivel az is annyiszor utasíthatja el a főpolgármesteri javaslatot ahányszor akarja. Azaz a főpolgármester lényegében csak blokkolhatja a testületet. A főpolgármesteri hatalomgyakorlás másik fő csapásiránya, a kinevezési politika. A várost érintő szakmai előterjesztések, döntési javaslatok zöme a főpolgármester által pozícióba emelt intézményvezetők és főpolgármester-helyettesek kezén megy át. Csakhogy itt is érvényesül a közgyűlési kontroll: személyi és intézményi kérdésekre ugyan csak a város első embere tehet javaslatot, ám meg kell szereznie a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyását. A legkacifántosabb kérdés a Karácsony Gergely által belengetett „Tiborcz-adó” kapcsán merül fel-- és a főváros önálló adókivetési jogát érinti. 2011 után a parlament (Tarlós István kifejezett kérésére is) megszavazta a főváros részleges adókivetési jogát, ám felemás módon. Az építmény- és telekadót, kommunális adót és idegenforgalmi adót továbbra is a kerületek vethetnek ki (ezeket a főváros csak a saját igazgatású területein – ilyen például a Margit-sziget- vezetheti be). Egyedül a helyi iparűzési adót (hipa) állapíthatja meg Budapest, ám – ismét csak a kényszerházasság jegyében – erre előzetesen rá kell bólintania az érintett kerületek önkormányzatainak. Végül kifejezetten Tarlós Istvánra szabott friss jog, hogy a főpolgármester vétózhat a fővárost érintő nagyberuházásokról döntő Fővárosi Közfejlesztések Tanácsában (FKT). (Amit 2018 áprilisa után a Tarlós Istvánnal gyakran csörtéző, a Miniszterelnökséget vezető Lázár János lelépése után hoztak létre.) Igaz, itt eddig Tarlós István egyszer sem mondott nemet – ezért ellenzéki olvasatban az FKT létrehozása is csak annak ünnepélyes elismerése volt annak, hogy a kormány hatásköröket és forrásokat vont el a fővárostól. 

Fehér király retirál

Bár még a 2011-es önkormányzati törvény is igen szélesre szabta a kifejezetten fővárosi jog- és feladatköröket (lényegében idesorolt minden, Budapest egészét érintő településfejlesztési és -rendezési ügyet – azonban a pártállammá váló Orbán-rezsim a kétharmados törvénygyár segítségével, körmönfont szabályokkal (például ha egy beruházást nemzetgazdaságilag kiemelt státuszúvá nyilvánított) lényegben azt vett és vesz el a fővárostól amit akar. A fővárosi önkormányzatiságot azért mégsem merte átszabni a hatalom. (Dacára annak, hogy hírek szerint évek óta asztalfiókban pihennek a kész tervek, amelyek gittegyletekké és/vagy kádertemetőkké minősítenék vissza az önkormányzatokat.) A visszafogottság okáról szórnak a vélemények. Az egyik úgy hangzik: az Orbán-rezsim felmérte, hogy a fővárost nem bírná lenyomni egy nyílt konfrontációban. A másik verzió prózaibb: az önkormányzat Orbánnak elsősorban azért érdekes, hogy formálisan Budapest legyen az, aki egykor megpályázza a nagy orbáni álom, az olimpia megrendezését.
A kormányzati nyomulás elől rendre hátráló városvezetés magyarázata szerint azért ad oda mindent a kormánynak, mert itt törvényhozási kérdésekről van szó. (Azaz a kabinettől „teljesen független” kormánypártok így döntöttek.) És a főpolgármester feladatát egyfajta "éjjeliőr önkormányzatiságnak" fogja fel, ennek jegyében pedig kizárólag a városüzemeltetésre (és némely városfejlesztési kérdésre) koncentrál. Például az önkormányzati törvény alapján kifejezetten fővárosi feladat lenne a kiemelt kulturális örökség védelme, ehhez képest a tarlósi-városvezetés nem gondolt érdemben semmit a várnegyed átépítéséről, az UNESCO által sérelmezett Kopaszi-gáti MOL-torony felhúzásáról, a Liget átszabásáról, vagy arról, hogy a Hajógyári-sziget világörökségi jelölését lefújták. És akkor sem szólt egy szót sem, amikor kiderült, hogy az UNESCO veszélyeztetett listára teheti a főváros világörökségi pozícióját. Szintén fővárosi hatáskör az „országos szerepkörrel összefüggő kulturális szolgáltatás, különösen a (...) közművelődési tevékenység támogatása” is. Ám Tarlós Istvánt nem érdekelte, hogy a kormány kiebrudalta a CEU-t Budapestről, és a főpolgármester hallgatott, amikor kiderült: a nagy múltú Magyar Természettudományi Múzeum Debrecenbe költözik. Az ellenzék szerint ez is színjáték, de tény, hogy a főváros kezelésébe maradt területeken Tarlós István időnként szembe tudott menni a kormányzati nyomulással. Így sikerült kiszorítania a városi közbeszerzések környékéről a Rogán Antal nevéhez kötött ügyvédi irodát, illetve többször is visszadobta – Lázár Jánossal komoly vitákba bonyolódva – a hármas metró túlárazott közbeszerzéseit. Továbbá le tudta törni azt az ötletet, amit Szűcs Lajos fideszes képviselő kísérelt meg tavaly egyéni képviselő indítványként megszavaztatni, hogy gigantikus teniszstadion épüljön a kizárólag fővárosi hatáskörbe tartozó Margit-Szigeten. (A javaslat mögött sokan a főváros immunrendszerét tesztelő Orbánt sejtették.)

Feltételekkel vállalta

A jelek szerint Tarlós István újrázása esetén maradna a városcsonkoló tempó, így már most vannak hírek arról, hogy a fideszes törvénygyár elvonná a fővárostól a nagyberuházásokhoz tartozó közbeszerzéseket. Aminek a tarlósi városvezetés sem állna ellent, mivel így megszabadulna a kormánylobbisták nyaggatásától, illetve az ezzel kapcsolatos folyamatos korrupciós nyomástól. A jövőről sokat elmond, hogy Tarlós István is csak hosszas vívódás után vállalta az újraindulást, és csak úgy, hogy Orbánnal aláíratott egy 15 pontos választási megállapodást, amelyben javarészt olyan vállalások szerepelnek – például M3-as metró felújításához állami forrás biztosítása – amelyeknek normális esetben magától értetődő kötelezettségnek kellene lenniük. Az nyitott kérdés, hogy a politikai paktumokat notóriusan kijátszó Orbán mennyire tart tiszteletben egy általa szignált papírt – megváltozott politikai helyzetben.
Frissítve: 2019.07.14. 13:14

Köhög-e a bútorhuzat?

Publikálás dátuma
2019.07.07. 10:56

Fotó: Népszava
Bár nem formálódott körülötte új negyed, a Müpa önmagában is egy kultúrcsoda a Duna partján.
– Egy életműházat mindenki végigcsinál. Ennek van mágiája – magyarázta Zoboki Gábor építész. Ikonikussá vált alkotását, az akkor még Művészetek Palotájának nevezett komplexumot 2005. március 14-én adták. A 64 ezer négyzetméteres, több szintes épület három fő részből áll: a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem mellett a Fesztivál Színház helyiségei, a Duna felőli oldalon a Ludwig Múzeum kiállító- és előadótermei kaptak helyet. Tíz évvel később alkalmazkodva a közbeszédben elterjedt becenévhez, hivatalosan is Müpa-ra keresztelték át a komplexumot, amelyik 2006-ban elnyerte az építész szakma legrangosabb nemzetközi elismerését, a FIABCI (Nemzetközi Ingatlanszakmai Szövetség) Prix d’Excellence-díját – mégpedig „a nagyközönséget kiszolgáló épületek” kategóriájában. A Bartók Béla nemzeti Hangversenytermet Európa legjobb akusztikájú koncerttermei között tartják számon. Kulisszatitkai a nagyközönség számára is feltárulhatnak az épületbejárásokon. A 25 méter magas hangversenyterem doboz a dobozban. Szó esik akusztikai elemekről, dupla ajtókról, amelyek hangcsapdaként funkcionálnak, faborítású szerkezetről, az úgynevezett, kenopiról, azaz a vasbeton hangvető ernyőről. A 22 elefántnyi súlyú, vagyis nagyjából 44 tonnás szerkezet lejjebb engedésével egyes hangszerek vagy hangszercsoportok hangját tudják erősíteni. Az emeleti színes gipszkarton lengőfalak is akusztikai elemek, nyílásuk szöge fontos: bezárásukkal a zongorakoncertek intim hangzását, kinyitásukkal az orgonakoncertek hatalmas templomi utózengésélményét teremtik meg. A Müpa orgonája 2006-ban épült, a pécsi és a stuttgarti orgonaépítő-manufaktúra készítette. A londoni Royal Albert Hall-é után ez Európa második legnagyobbja. A koncertterem színpada bővíthető a nézőtér felé, 200, 250, 300 négyzetméteres lehet igény szerint. A három karzaton és a földszinten 1656 néző fér el. A napközben a székeken lévő ponyvák a próbák idején teremtenek olyan hangzást, mintha teli lenne a terem emberekkel. Igaz, a huzatok a köhögést nem tudják modellezni. A koncertek nagy részét a Müpa saját stúdiója rögzíti, az intézmény operatőreivel -- mesélte Fábián Zoltán gyártásvezető, stúdióvezető. A koncertteremben 8, 4 emberi és 4 robotkamera van. Ha egyszerre két teremben vesznek fel produkciót, akkor közvetítő kocsit is igénybe vesznek. A Bartók Rádiónak élőben is közvetítenek, saját hangmérnökökkel. Havi 5-10 rádiós felvétel készül, ezeket utómunka után adják át. – Felvétel idején hat ember ül a stúdióban, a rendező mellett ülő rendezőasszisztens partitúrát nézve diktálja, hogy mi következik, mikor melyik képet vágjuk be. A képmérnök tisztázza a fényben azt, amit az operatőrök odalent nem tudnak megoldani. A nézők sötétet szeretnének, a művészek sem szeretik, ha óriási fényben kell játszaniuk, nekünk viszont itt minél több világosság kellene – világít rá az ellenérdekeltségre a stúdió vezetője. A pesti Duna-part déli, kevésbé frekventált részén, a tíz évvel előbb elkészült Rákóczi híd mellett épült művészeti központ megnyitása után sokan úgy remélték, új városközpont alakul. A volt ferencvárosi malmok környékén irodaházak, dunai panorámás lakások épültek, a Müpa Budapest kulturális életének meghatározó, kultikus helyszínévé vált. Hiába, a remény egyelőre hiú ábránd maradt. Igaz, tizennégy év egy város történetében szinte észrevehetetlen pillanat.
Gyereknap a Müpában
Fotó: Szalmás Péter

Hangmonstrum számokban

Három emeletes és bejárható: 6804 síp, 92 regiszter, 5 manuál - ez a Müpa hangversenyterni zongorája.

Vendégségben Tóth Győzőnénél

Publikálás dátuma
2019.07.06. 21:02

Fotó: HIRSCHBER JUDIT / budafokteteny.hu
Múzeumnak mondják, de inkább afféle emlékház. Barlanglakásnak is mondják, de nincs köze se a noszvaji Pocem pincelakásaihoz, se a méregdrága török barlanghotelekhez.
A budafoki Veréb utcában lévő, egykor volt föld alatti lak tisztességes neve valójában mély-udvaros kőház. Azaz az emberek, akik valaha itt éltek, nem barlangba költöztek be, ahogy többek között a Gellérthegyen tették, hanem kvázi parasztházakat vájtak a helyi kőbányászat melléktermékeként létrejött gödrök falába. Budapest környékén a 19. század végéig szőlőművelés folyt, csak aztán jött a filoxéravész, és nullára pusztította a szőlőtermő területek több mint felét, kezdve a Várhegytől a Budai-hegyeken át az akkoriban még Promontornak nevezett Budafokig. A munka nélkül maradt embereknek új megélhetés után kellett nézniük, így a kipusztult szőlőföldek helyén kis családi bányák létesültek. A kitermelt kőkupacokat lehurcolták a közeli Dunához és felhajóztatták azokat Budapestre, ahol olyan épületek alapanyagául szolgáltak, mint például az MTA vagy az Országház. Pontosan nem tudni, mikor kezdtek a kitermelés helyén maradt gödrökbe, illetve azok falába „házakat építeni”, de az biztos, hogy ez a lakhatási forma 20. század fordulóján már a környék szomorú nevezetességeihez tartozott – és külföldön nyomornegyedként tartották számon. A főváros méltóságteljes épületeinek árnyékában akkoriban máshol is létesültek hasonló szállások – voltak ilyenek Kőbányán, a ferencvárosi kiserdőben, de még a Váci út mentén is. Csak Budafokon 300 család lakott ilyen sziklába vájt otthonban. Korabeli beszámolók meg is jegyzik, milyen különös, ahogy „rengeteg füstcsík száll fel a partról, de házat egyet sem látni.” S bár a nyomor egyik fokmérője volt a mély-udvaros ház, nem ez számított a legrosszabb lakhatási lehetőségnek. Igaz, beesett az eső az udvarra, a hó alól rendre ki kellett ásnia magát az embernek és fény szinte sosem sütött be, az ilyen lakások mégis népszerűbbek voltak, mint egy-egy rossz fekvésű szoba valami zsúfolt bérházban. A barlanglakások a bányászat megszűntével nem tűntek el azonnal, még a hatvanas években is éltek itt családok. Aztán később, a budafoki emlékházat leszámítva, minden ilyen gödröt feltöltöttek, a korra jellemző körültekintés nélkül, az Óbudai Gázgyár mérgező iszapjával. Még 2005-ben is ezt próbálták orvosolni a szakemberek. Tóth Győzőné egykor volt Veréb utcai barlanglakát pedig egyfajta mementóként megőrizték, ahol telefonos egyeztetés után bárki ma is vendégeskedhet egy kicsit.
Szerző
Témák
barlanglakások