Orbán Viktor;főpolgármester;Fővárosi Negyed;

2019-07-14 09:00:00

Tarlós, az éjjeliőr

A kormány szép lassan megette Budapestet, és ehhez a jelenlegi városvezetés asszisztált - pedig lett volna hangja és lehetősége ellentmondani.

„Nem tudod, hogy mire vállalkoztál” – súgta nemrég kihívója, Karácsony Gergely fülébe Tarlós István a Fővárosi Közgyűlésben. Kétértelmű mondat.

Lehet ritka emberi gesztus. Figyelmeztetés, hogy főpolgármesterként csak felőrlődni lehet, győzni aligha: egyszerre kell tudni nemet mondani a mohó, hatalom közeli lobbistáknak, és megőrizni a politikai hátországot. Miközben végül mindenért a főpolgármester viszi el a politikai balhét. Nem csoda, hogy a húsz éven regnáló Demszky Gábor 2010-ben komoly magánvagyon nélkül, ám annál meggyötörtebben távozott a várós éléről, és Tarlós Istvánnak is inkább a ráncai szaporodtak, mint a javai.

Ugyanakkor a fülbesúgás lehet burkolt fenyegetés is. Amennyiben ősszel Karácsony Gergely győz (és a kerületekben is előtör az ellenzék), az új városvezetés komolyan összefeszül az Orbán-kormánnyal. Mindenesetre ellenzéki vélemények szerint egy részleges győzelem is jobb, mint hogy folytatódjon a Tarlós-korszak. Még akkor is, ha úgy jön ki a választási matek, hogy a Fővárosi Közgyűlésben marad a kormánytöbbség. Ugyanis több vélekedés szerint a népszavazások elől a hatalom rendre meghátrált (lásd: vasárnapi boltzár, fővárosi olimpia, a Római-part). Azaz egy, a közvetlen demokrácia eszközeivel tudatosan élő „aktivista” ellenzéki városvezetés lényegesen többet tud elérni a kormánnyal szemben, mint azt az amúgy is szűkre szabott jogi eszközök engedik.

Kiskirályság helyett kompromisszumkeresés

Jelenleg a főpolgármester – jogkörei alapján – sok minden, csak nem egy kiskirály. Tarlós sem az, a színfalak mögött folyamatos alkudozásra kényszerül a kormánypárt figuráival. Főszabály szerint Budapest első emberének majdnem minden döntéséhez meg kell nyernie a Fővárosi Közgyűlés többségét, ráadásul a testület határozatait legfeljebb blokkolni tudja, megmásítani nem.

Önálló döntési jogköre viszonylag szerény, leginkább szimbolikus ügyekre korlátozódik (közterület elnevezése, városi díszpolgári cím adományozása, stb.). Ugyan két közgyűlés között egyes sürgős ügyekben hozhat pénzügyi döntéseket (de ilyenkor is csak az előzetesen elfogadott forrásokból köthet), ám utólag ezekről is számot kell adnia a közgyűlésnek.

A főpolgármester fő fegyvere a 2014 óta korlátlanná terebélyesedett vétójog. Azaz, ha a közgyűlés neki nem tetsző döntést hoz, akkor azt korlátlan alkalommal visszadobhatja újratárgyalásra. Viszont a városvezető itt sem kerülheti meg a közgyűlést, mivel az is annyiszor utasíthatja el a főpolgármesteri javaslatot ahányszor akarja. Azaz a főpolgármester lényegében csak blokkolhatja a testületet.

A főpolgármesteri hatalomgyakorlás másik fő csapásiránya, a kinevezési politika. A várost érintő szakmai előterjesztések, döntési javaslatok zöme a főpolgármester által pozícióba emelt intézményvezetők és főpolgármester-helyettesek kezén megy át. Csakhogy itt is érvényesül a közgyűlési kontroll: személyi és intézményi kérdésekre ugyan csak a város első embere tehet javaslatot, ám meg kell szereznie a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyását.

A legkacifántosabb kérdés a Karácsony Gergely által belengetett „Tiborcz-adó” kapcsán merül fel-- és a főváros önálló adókivetési jogát érinti. 2011 után a parlament (Tarlós István kifejezett kérésére is) megszavazta a főváros részleges adókivetési jogát, ám felemás módon. Az építmény- és telekadót, kommunális adót és idegenforgalmi adót továbbra is a kerületek vethetnek ki (ezeket a főváros csak a saját igazgatású területein – ilyen például a Margit-sziget- vezetheti be). Egyedül a helyi iparűzési adót (hipa) állapíthatja meg Budapest, ám – ismét csak a kényszerházasság jegyében – erre előzetesen rá kell bólintania az érintett kerületek önkormányzatainak.

Végül kifejezetten Tarlós Istvánra szabott friss jog, hogy a főpolgármester vétózhat a fővárost érintő nagyberuházásokról döntő Fővárosi Közfejlesztések Tanácsában (FKT). (Amit 2018 áprilisa után a Tarlós Istvánnal gyakran csörtéző, a Miniszterelnökséget vezető Lázár János lelépése után hoztak létre.) Igaz, itt eddig Tarlós István egyszer sem mondott nemet – ezért ellenzéki olvasatban az FKT létrehozása is csak annak ünnepélyes elismerése volt annak, hogy a kormány hatásköröket és forrásokat vont el a fővárostól. 

Fehér király retirál

Bár még a 2011-es önkormányzati törvény is igen szélesre szabta a kifejezetten fővárosi jog- és feladatköröket (lényegében idesorolt minden, Budapest egészét érintő településfejlesztési és -rendezési ügyet – azonban a pártállammá váló Orbán-rezsim a kétharmados törvénygyár segítségével, körmönfont szabályokkal (például ha egy beruházást nemzetgazdaságilag kiemelt státuszúvá nyilvánított) lényegben azt vett és vesz el a fővárostól amit akar.

A fővárosi önkormányzatiságot azért mégsem merte átszabni a hatalom. (Dacára annak, hogy hírek szerint évek óta asztalfiókban pihennek a kész tervek, amelyek gittegyletekké és/vagy kádertemetőkké minősítenék vissza az önkormányzatokat.) A visszafogottság okáról szórnak a vélemények. Az egyik úgy hangzik: az Orbán-rezsim felmérte, hogy a fővárost nem bírná lenyomni egy nyílt konfrontációban. A másik verzió prózaibb: az önkormányzat Orbánnak elsősorban azért érdekes, hogy formálisan Budapest legyen az, aki egykor megpályázza a nagy orbáni álom, az olimpia megrendezését.

A kormányzati nyomulás elől rendre hátráló városvezetés magyarázata szerint azért ad oda mindent a kormánynak, mert itt törvényhozási kérdésekről van szó. (Azaz a kabinettől „teljesen független” kormánypártok így döntöttek.) És a főpolgármester feladatát egyfajta "éjjeliőr önkormányzatiságnak" fogja fel, ennek jegyében pedig kizárólag a városüzemeltetésre (és némely városfejlesztési kérdésre) koncentrál.

Például az önkormányzati törvény alapján kifejezetten fővárosi feladat lenne a kiemelt kulturális örökség védelme, ehhez képest a tarlósi-városvezetés nem gondolt érdemben semmit a várnegyed átépítéséről, az UNESCO által sérelmezett Kopaszi-gáti MOL-torony felhúzásáról, a Liget átszabásáról, vagy arról, hogy a Hajógyári-sziget világörökségi jelölését lefújták. És akkor sem szólt egy szót sem, amikor kiderült, hogy az UNESCO veszélyeztetett listára teheti a főváros világörökségi pozícióját.

Szintén fővárosi hatáskör az „országos szerepkörrel összefüggő kulturális szolgáltatás, különösen a (...) közművelődési tevékenység támogatása” is. Ám Tarlós Istvánt nem érdekelte, hogy a kormány kiebrudalta a CEU-t Budapestről, és a főpolgármester hallgatott, amikor kiderült: a nagy múltú Magyar Természettudományi Múzeum Debrecenbe költözik.

Az ellenzék szerint ez is színjáték, de tény, hogy a főváros kezelésébe maradt területeken Tarlós István időnként szembe tudott menni a kormányzati nyomulással. Így sikerült kiszorítania a városi közbeszerzések környékéről a Rogán Antal nevéhez kötött ügyvédi irodát, illetve többször is visszadobta – Lázár Jánossal komoly vitákba bonyolódva – a hármas metró túlárazott közbeszerzéseit. Továbbá le tudta törni azt az ötletet, amit Szűcs Lajos fideszes képviselő kísérelt meg tavaly egyéni képviselő indítványként megszavaztatni, hogy gigantikus teniszstadion épüljön a kizárólag fővárosi hatáskörbe tartozó Margit-Szigeten. (A javaslat mögött sokan a főváros immunrendszerét tesztelő Orbánt sejtették.)

Feltételekkel vállalta

A jelek szerint Tarlós István újrázása esetén maradna a városcsonkoló tempó, így már most vannak hírek arról, hogy a fideszes törvénygyár elvonná a fővárostól a nagyberuházásokhoz tartozó közbeszerzéseket. Aminek a tarlósi városvezetés sem állna ellent, mivel így megszabadulna a kormánylobbisták nyaggatásától, illetve az ezzel kapcsolatos folyamatos korrupciós nyomástól.

A jövőről sokat elmond, hogy Tarlós István is csak hosszas vívódás után vállalta az újraindulást, és csak úgy, hogy Orbánnal aláíratott egy 15 pontos választási megállapodást, amelyben javarészt olyan vállalások szerepelnek – például M3-as metró felújításához állami forrás biztosítása – amelyeknek normális esetben magától értetődő kötelezettségnek kellene lenniük. Az nyitott kérdés, hogy a politikai paktumokat notóriusan kijátszó Orbán mennyire tart tiszteletben egy általa szignált papírt – megváltozott politikai helyzetben.