Katie Melua: a hang, amit újra hallani szeretnénk

Publikálás dátuma
2019.07.14. 18:54

Fotó: Peetphoto
Másodszor volt 2014 után a VeszprémFest vendége Katie Melua grúz származású brit énekesnő. Várjuk harmadszorra is.
Négy zenésztárssal érkezett Katie Melua és ennél nincs is többre szüksége. Olyan – nem ellentmondás – brutálisan varázslatos egyéniség áll ugyanis a színpadon személyében, aki valószínűleg puszta hangjával és egy szál gitárjával, amelyen szinte végig maga is játszott, is csordultig töltené az aréna légterét. És még akkor is úgy állnánk fel a másfél óra után, hogy hiányérzetünk van. Na, nem az elhangzottak miatt, hanem amiatt, hogy nem hallgathattuk még tovább hangját, nem hallhattuk még több dalát.
Nagyon nehéz úgy valamilyennek – nagyon különbözőnek, és egyben sokkal-sokkal jobbnak – lenni, mint a többiek ebben a műfajban (is), hogy közben ne váljon valaki harsánnyá. Katie Melua a „lány a szomszédból” stílus egyszerűségével hat, de ez nem tűnik megcsináltnak. Nyilván tudatos elhatározás, hogy ilyen visszafogott hangon, ilyen nyugodt hangvétellel beszél, üdvözölni a közönséget, konferálja fel a számokat, de viselkedésnek méltósága azt a zeneileg megalapozott mélységet tükrözi, ami legjobb dalaiból árad. Amelyekben semmi esélyük sincs túlzottan egyszerű dallamfordulatoknak, és az is jellemző, hogy a harmóniák is sokszor indulnak váratlan irányba. Katie hangja, egyszerűen gyönyörű, sajátos egyéni ízzel, emellett nagy mélységi és magassági különbségek áthidalására képes, érzékenyen alakítja énekelni valójához színeit. Miközben mindez úgy jelenik meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Pedig nem. Van itt minden: szvinges, dzsesszes, bluesos, keményrockos hangvételű, vagy egyszerűen csak besorolhatatlan stílusú, meluás, érzelmes dal, és két olyan is, melyeket valóban csak saját gitározásával kísér – bizony így kell, egyedül egy szál gitárral ott lenni a nagy színpadon. És mindennek egyáltalán nem tesz rosszat, hogy a kíséretet ezeknek kivételével csak négy hangszeres, egy klasszikus felállású rockzenekar szolgáltatja. A szólógitáros Melua öccse, volt még egy basszusos, meg egy mindenféle billentyűkön játszó zenész és egy dobos. Szerencsére így elmaradnak – a gyakran giccsesnek ható hollywoodias hangvételű vonóskíséretek. Egyszerűen nincs rá szükség, a hangja magában hordoz mindent, amit Katie Melua el szeretne nekünk mondani. És ami még ezen túl lényeges; az énekesnőnek meg van mindehhez az a kisugárzása, amit csak élőben lehet megtapasztalni. 
A Melua család akkor települt át az Egyesült Királyságba, amikor ő nyolcéves volt, és úgy tűnik, mindent megtanult, ami az angol pop-rock zenében a legjobb, és amihez immár tizenhat éve ő is tevékenyen hozzájárul, mint az egyik legsikeresebb szerző-előadó. (Nem tenném ki a jelzőt, hogy női, mert bár valóban megejtően nőies jelenség volt hosszú, kék estélyi ruhájában, nem egyszerűen csak nőiségével hatott.) Sikereiben nagy segítségére volt a hőskorban, a hatvanas években nevelődött Mike Batt, aki sok dalának zeneszerzője, producere volt. Vele együttműködésben készült hat lemez 2003 óta, azután elváltak útjaik, a hetedikhez, a Grúziában készülthöz már nincs köze. Ezeknek anyagát ölelte fel a koncert, amit a Veszprémi Aréna szép számú közönsége nagy tetszéssel fogadott. 

INFÓ

Katie Melua ének, gitár; Zuab Melua gitár; Tim Harries basszusgitár; Mark Edwards billentyűsök; Joe Yoshida dob VeszprémFest, Veszprémi Aréna, 2019. július 13.

Szerző
Frissítve: 2019.07.14. 20:30

Lassan gyűlik az adomány a Notre-Dame újjáépítésére

Publikálás dátuma
2019.07.14. 18:51

Fotó: Maud Dupuy / AFP / Hans Lucas
A francia közrádió, az RFI beszámolója szerint Párizs katolikus érseke, Michel Aupetit bejelentette: az április 15-én tűzkárt szenvedett Notre-Dame-székesegyház újjáépítési alapjába a felajánlásoknak eddig mintegy az 5 százaléka folyt be.
Május közepén Fanck Riester francia kulturális miniszter úgy számolta, mintegy 850 millió euró felajánlást tettek a katedrális helyrehozatalára, de az újjáépítési alap mindössze 38 millió eurót kapott. Párizsi érseke,  Michel Aupetit azonban bizakodó: úgy nyilatkozott, ilyen nagy összegű pénzadomány mindig hosszabb idő alatt gyűlik össze. Az újjáépítési alapért négy szervezet, a Nemzeti Emlékművek Központja, a Notre-Dame Alapítvány, az Örökség Alapítvány és a Francia Alapítvány felelős.

A Vatican News beszámolója szerint a Szentszék állandó megfigyelője Bakuban az UNESCO Világörökség Bizottságának ülésén finoman bírálta azokat „a fantáziadús terveket”, amelyek a sajtóban megjelentek a katedrális újjáépítéséről. Francesco Follo érsek az épület identitásáról mint istentiszteleti helyszínről beszélt. Számos neves építész ugyanakkor továbbra is kétségbe vonja, hogy öt év alatt újjáépíthető volna a székesegyház Emmanuel Macron francia elnök ígérete szerint.
Szerző
Témák
Notre Dame

Amerikai infúzió

Publikálás dátuma
2019.07.14. 16:49

Dion DiMucci a jövő héten (július 18-án) ünnepli a nyolcvanadik születésnapját. Óriási mázli, hogy megéri ezt a kort, mert még nem volt húsz, amikor a kaszás a közvetlen közelében járt. Dion együtt turnézott Buddy Hollyval, Ritchie Valensszel, Big Bopperrel, s muzsikustársai az iowai Clear Lake-ben úgy döntöttek: repülőt bérelnek, azzal mennek tovább. Ő azonban sokallta a légi út rá eső 36 dolláros költségét, ezért azt mondta, a maga részéről marad a busznál. A többiek 1959. február 3-án szörnyet haltak, miután a gépük lezuhant, a katasztrófát (ha lelkileg nem is) megúszó énekes pedig ekképpen emlékezett vissza a rettenetes napra: „Apám mesélte, hogy meghallgatta a rádió híreit, és úgy érezte, mintha szívműtétet hajtanának végre rajta érzéstelenítés nélkül.” A papa egyébként a vaudeville lelkes képviselője volt, s kétféleképpen is elősegítette fia egész Amerikát megmozgató pályafutását. Egyrészt gyakran vitatkozott Dion kalapgyárban dolgozó édesanyjával. „Amikor balhézni kezdtek – idézte évtizedekkel később a gyerek –, a szobámba mentem, és gyakoroltam a gitáron. Minél inkább elmérgesedett a hangulat, annál jobb gitáros lettem.” Másrészt a „daddy” rengeteg Hank Williams-nótát ismert, így Dion, mire tizenöt lett, már vagy negyven számot játszott a gerincoszlop-rendellenességgel született, harminc évet sem élt, a country Top Tenbe így is harmincöt dallal bevonuló szerző-előadótól. Egy hónappal Clear Lake után Dion számát is az első tízben, egészen pontosan ötödikként jegyezték a tengerentúlon, ám az A Teenager in Love-val kapcsolatban a szenzációt nem ez, hanem az keltette, hogy 1959-ben három változata volt a legjobb húsz között Nagy-Britanniában. A feldolgozók közül Marty Wilde a második, Craig Douglas a tizenharmadik helyig jutott, Dion pedig, akit az ötvenes években két esztendeig New Yorkban élő kis Fenyő Miklós sokszor látott a Belmont Streeten bazseválni (onnan lett a Dion & the Belmonts), utcazenészből egyenesen világsztárrá vált. Hatvanegyben már listavezető volt a Runaround Sue-val, és bekerült a Twist Around the Clock című, a plakátokon a tvisztkirály Chubby Checkerrel hirdetett „lábtörléses, csikktaposós” filmbe, amely 250 ezer dolláros ráfordítással készült és hatmilliós hasznot hozott. Abban az évben jelent meg Dion talán leghíresebb dala, a The Wanderer, amelyet az Államokban a második, az Egyesült Királyságban a tizedik helyen jegyeztek, ám a brit listán 1984-ben a hetedik helyre ugrott, miután adaptálta a Status Quo. Nem biztos, hogy Dion boldog volt az utóbbi előmeneteltől, mert a hatvanas évek brit invázióját következetesen „brit infúziónak” nevezte, és sosem lehetett tudni, gúnyolódik-e vagy a gyógyító hatásról értekezik. Az biztos, hogy a Status Quo tagjain kívül is sokan mondták, hogy jöjj vissza, vándor, mert a The Wanderert műsorára tűzte – többek között – Richard Anthony, a Beach Boys, Dave Edmunds, Gary Glitter, Bruce Springsteen, Donna Summer.
Amikor az eredetit bemutatták, a rock and roll-őrületnél szolidabb programmal nyitott a Budai Ifjúsági Park (amely akkor zárt be, amikor a Status Quo elővette a The Wanderert). Hatvanegyben idehaza olyan slágereket játszottak, mint a Valaki kell nekem is (Hollós Ilonával), a Gézengúz (Toldy Máriával, ezt az Ullmann–S. Nagy szerzeményt dolgozta fel az 1962-es Ki mit tud?-on Gergely Ágnes és Koncz Zsuzsa), a Nem szabad elsietni sohasem (Kovács Erzsivel), a Nekem a Balaton a Riviéra (a bombázó Felföldi Anikóval, valamint Németh Lehellel), valamint a Hol jársz? című szám (a brazil, francia, olasz, portugál koprodukcióban készült, Cannes-ban Arany Pálma-nyertes Fekete Orfeusz című film betétdala Breitner János tolmácsolásában). A The Wandererről az idő tájt csak a „rádióamatőrök” tudtak idehaza. Ám nem az volt Dion legnagyobb dobása. Hanem az, hogy 1968. április elsején fogadalmat tett: örökre lemond az italról és a kábítószerről. S hiszik vagy sem, azóta is büszkén emlegetheti: ígéretét betartotta.
Szerző