A halott egyértelműen finom

Cseh földön nincs kocsma utopenec nélkül, és a boltok polcain is ott feszít, hiszen Bohémia szülöttei otthonukban sem szünetelteik a sörfogyasztást.

A vízi hulla decenensen puffadt. Amikor a villa belehatolt, leheletnyi szisszenéssel fogadta magába. A kés pengéje már nem csalt elő hangot. A vendég vékony húskarikát kanyarított, és nyámmogva konstatálta a nyelvgyöknél csöppet csípős, savanykás ízt. A vízi hulla egyértelműen finom volt. És követelőző. Sört! – kurjantott a szájból. Sört! – rikoltotta a torokból. Sört! – ordított a gyomor mélyéből. Ahol egyfajta gigászi szivaccsá lényegült, és csak szívta, szívta magába a komlólevet. A vízi hulla nem volt válogatós. Jó volt neki a pilseni, a félbarna, a szűretlen búza. Egy számított, hogy sok legyen. Hisz lényege a lebegés volt.

A vízi hulla a lebegésben született. Ideáltipikus esetben egy tejfehér bőrű cseh kocsmárosné maga elé kerített egy öblös befőttes üveget, és olyasmit dobált bele, amit nálunk szafaládéként írnak le. Hogy behasította-e a húsrudakat vagy sem, az kizárólag pedánsságán múlt, de általában be. Aztán vizet forralt, benne ecettel, borssal, babérlevéllel, és némi cukorral. Csak pötyögtette, nehogy illanjanak az ízesítők. Amíg hűlt a páclé, az üveg alján hagymaágyat készített, ráfektette a szafaládé-szerűségeket, és így rétegezte mindaddig, míg majdnem az edény szájáig ért a belbecs. Aztán nyakon öntötte az egészet a langyos lével, lezárta, és kitette a pult szélére egy hétre érni. (Közvetlenül a másik, javában megbontott üveg mellé.)

Szóval így születik az egyik legklasszabb sörkorcsolya, az utopenec. (A cseh szó jelentése: vízi hulla.) Amit nem a maga pőreségében fogyaszt a kocsmaközönség. Barnás, némiképp szívós héjú kovászos kenyérrel, és pikáns (néhol kifejezetten csípős) cseh csalamádé-szerűséggel. És itt kap szerepet az említett kocsmárosnéi bemetszés – ebbe a vágásba lehet gyömöszölni a savanyúságot, hogy minden harapást színesítsen. (Akad egyébként, aki nem bízza a véletlenre a csalamádés ízbeütést, és kapásból a hagyma közé vegyíti a savanyúságot, nem sajnálva belőle a cseresznyepaprikákat sem.)

Cseh földön nincs kocsma utopenec nélkül, és a boltok polcain is ott feszít, hiszen Bohémia szülöttei otthonukban sem szünetelteik a sörfogyasztást. Már csak azért sem, mert olcsó, ugyanis a cseh jogszabályok szerint a sör nem minősül alkoholos italnak, így többek között jövedéki adó sem terheli. Ezért van az, hogy a budapesti cseh sörözőkben tisztes árért adnak bitang jó komlólevet. Utopenec persze nincs minden ilyen műintézményben, de a Hrabalról elnevezett Rákóczi úti, vagy a megvakíttatott Jaromír hercegről elnevezett sörkertben a Városligetnél akad. És érdemes megkóstolni, mert nem lehet mindig morva verebet és köményes pacallevest enni.