A vesztesek voksa

Ha hihetünk a magyar hírforrásoknak (és a képviselői közléseknek), a Fidesz 13, a DK 4 és a Momentum 2 szavazata jelentős mértékben segítette von der Leyen asszonyt a kis különbséggel elért győzelemben. Ujhelyi István (MSZP) és Gyöngyösi Márton (Jobbik) azonban a voksoláskor egy platformra került: mindketten kontrázni próbálták az Európai Tanács által javasolt néppárti jelölt megválasztását. Hála a józan többségnek, a német politikus asszony elgáncsolására irányuló kísérletük elbukott.

A május 26-i uniós parlamenti választáson a Fidesz diadalmaskodott, de Weber, illetve Timmermans kigolyózása után már nem tehettek mást a magyar kormánypárt EU parlamenti képviselői, mint hogy Ursula von der Leyent támogassák voksaikkal. A váratlanul sikeresen előretörő DK (16,05 százalék - 557.081 szavazat) és az üdítően friss Momentum (9,93 százalék – 344.512 szavazat) hosszas dilemma és mérlegelés után reálisan mérte fel a helyzetet, illetve az erőviszonyokat. Ennek megfelelően szavaztak bizalmat az új elnöknek, aki már július 15-i levelében, de különösen a voksolás előtti órákban tartott beszédében egy vonzó Európa-képet vázolt a képviselőknek, és többségüket meggyőzte programja tartalmi gazdagságáról és hitelességéről.

A jelölt asszony végül „kis gólkülönbséggel”, de értékes győzelmet aratott. Nemcsak ő, hanem a kontinens egységére és erősítésére vágyó polgárok százmilliói is. Ujhelyinek és Gyöngyösinek a felkínált szcenárió nem tetszett, és sokakkal együtt nem szavaztak bizalmat a tapasztalt Európa-párti politikusnak. Baklövés volt ez, nem is kicsi.

A voksolás után Gyöngyösi Márton ezt írta közösségi oldalán: „Ursula von der Leyen éppen csak, de megszerezte a megválasztásához szükséges szavazatok többségét. Remélem, hogy azt a sok mindent, amit a keddi felszólalásában megígért, végre tudja majd hajtani.” A fenti bejegyzés azt tükrözi, hogy az összezsugorodott Jobbik (6,34 százalék – 220.184 szavazat – 1 képviselői hely) egyetlen delegáltja elfogadja ugyan von der Leyen európai programját, de az elképzeléseket megvalósítani akaró személyt már nem képes támogatni.

Gyöngyösit abszolút nem zavarja, hogy a Jobbik és a CDU is – saját meghatározásuk szerint – keresztény, konzervatív párt. Von der Leyen támogatásával azt is igazolhatta volna a Jobbik, hogy a korábban szélsőséges politikai közösség az európai politikai játéktéren is középre igyekszik, ha tetszik: néppártosodik. Ez a jelzés bizony elmaradt, ami súlyos hiba. De lépjünk tovább, a Jobbik mai állapotában nem csoda, hogy kaotikusan politizál. Itthon is, külföldön is.

Az MSZP (6,61 százalék – 229.551 szavazat – 1 képviselői hely) országos etikai és egyeztető bizottsága (elnöke: dr. Kiss László, a párt III. kerületi szervezetének ügyvezető alelnöke) éppen a választás előtti napon hívta vissza pártalelnöki tisztségéből Szanyi Tibort. Ezt megtehették volna korábban, vagy két hét múlva is. De nem, a szocialisták sajátos ütemérzékkel egy sorsdöntő voksolás előtt huszonnégy órával szabadították meg volt EP-képviselőjüket a magas tisztségtől.

A baj persze nem jár egyedül. Néhány nappal ezt megelőzően Ujhelyi képviselő úr – szerintem elhamarkodottan és nem túl szerényen – von der Leyennel kapcsolatban közölte, hogy „nekem az orrom azért elég jól működik, régóta vagyok a közéletben, és én azt érzékeltem, hogy a képviselők zöme ellene lesz a jelölésének". Valóban régóta közéleti szereplő Ujhelyi István, de ebben az esetben fölöslegesen, dilettáns módon nyilatkozott és mellétrafált.

Annyit azért a voksolás után megtudhattunk, hogy „elvi okokból” nem támogatta a német politikus megválasztását (a programját érdekes módon ő is elfogadta). A kispárttá változott MSZP képviselője szerint azonban a célja mégis egyértelmű: közelebb vinni az emberekhez a döntéseket, és minél demokratikusabban kiválasztani a vezetőket. Szavai szerint: „az, amit az állam- és kormányfők most csináltak, ezzel megy szembe, sőt nevetségessé tette az Európai Parlamentet. Ehhez felelős képviselőként nem asszisztálhatok, ezért szavazok nemmel a jelöltjükre”.

Téved a képviselő úr, nem a parlament varázsolt fájdalmas és szomorú mosolyt az arcunkra, hanem valami egészen más. Vajon az MSZP elnöksége döntött arról, hogy kire szavazzon Ujhelyi István, vagy magától volt ilyen innovatív? A „magányos magyar politikus" az esetleges jövendő koalíciós partner vezetőjének megválasztását és a kialakulóban lévő, annyira vágyott stabilitást veszélyeztette elutasító voksával. Miután titkos szavazásra került sor, talán nem kellett volna nagydobra verni, hogy ő nem támogatja az együttműködő partner fajsúlyos és tekintélyes, és – mint ma már tudjuk – befutó emberét.

A kontinentális politikai küzdelem befejezését követően őszintén kívánom, hogy a győztes tábor legyen nyitott és szerény, a kisebbség pedig együttműködésre kész és kreatív. Így talán mi is jól járhatunk.