fotók;

2019-07-24 11:50:00

A szekrény mélyéről vagy a bolhapiacról

FOTÓ Az év egyik legjobb kiállítása egy gyűjtemény sokszínű, impozáns darabjait tárja elénk. Erik Kessels munkáit nem lehet nem szeretni.

A bolhapiac és a számunkra kidobásra ítélt emlékek lenyomatai valódi rejtélyeket és megalapozott művészeti kérdéseket rejtenek magukban. Erik Kessels holland művész, kurátor, formatervező eddigi életműve is erről árulkodik. A talált fotográfia műfaját képviselő alkotó húsz éve szenvedélyes, már-már fanatikusnak mondható gyűjtő, aki legtöbb projektjéhez már meglévő fotográfiákat hasznosít és gondol újra, azokat újabb történeti keretekbe ágyazva. A főként sorozatokban gondolkodó művész munkái először láthatók széles spektrumban nálunk a Mai Manó Ház Erik Kessels több élete című kiállításán. A tárlat tizenhét izgalmas projekten vezeti végig a nézőt, aki helyenként szó szerint csak áll és néz, feltéve a kérdést: ilyen van? És hát látjuk, ilyen van. Erik Kessels megannyi élete elevenedik meg az egyes projektekben betöltött szerepei, a hozzájuk kapcsolódó személyes történetek megléte vagy épp teljes hiánya által.

Azért is olyan izgalmas ez az anyag, mert mindenkihez közel áll, mindenkinek vannak családi fényképei, mindenki tud viszonyulni hozzá valamilyen módon – mondta lapunknak Claudia Küssel, a kiállítás kurátora, aki már a kezdetektől követi Erik Kessels munkásságát. A művész Magyarországi ittléte során közösen ellátogattak az ecseri piacra és a budai virágpiacra, ahol Kessels rögtön talált is olyan anyagokat, amelyek aztán a Budapest Beauties (Budapest szépségei) fotókönyv alapját képezték. A kurátor szerint az alkotónak nem csupán szeme van az új és kihívásokkal teli anyagokra, a véletlen gyakran olyan helyekre is vezeti, ahonnan inspirációt meríthet. Szintén fontos esemény volt számára a Kardos Sándornál, a Hórusz Archívum alapítójánál tett látogatás, amelynek eredményeként született a legújabb kiadvány az In almost every picture (Szinte minden képen) című sorozatban. Az általa kiadott sokszínű, impozáns kötetek között ezek is helyet kaptak a kiállításon.

A sorozatok a legkülönfélébb élethelyzeteket jelenítik meg, s egyszerre egyesítik magukban a fotózás technikatörténeti változásait és a képekről alkotott – gyakran sztereotíp – gondolkodásmódunk jeleit. Olyannyira, hogy nagyon gyakran a hiba is konkrét jelentéseket hordoz. A szinte minden képen #13 széria például arra hívja fel a figyelmet, hogyan válik az egyes képek részévé az ujj, amely gyakran belelóg a képekbe, kitakarva, elfedve, megsemmisítve a mögötte húzódó látványt. E sorozat #9 darabja szintén egy problémára, a fotográfia nehézségeire utal meglehetősen humoros módon: egy család többszöri próbálkozását látjuk, ahogy megpróbálták megörökíteni fekete kutyájukat, aki a képek nagy részén sokkal inkább egy maszatként tűnik fel.

A talált és új élettel, történetekkel felruházott fotográfiák között két személyesebb munkát szintén láthatunk. Az én húgom című rövidfilm egy-fiú lány testvérpár pingpongozását felvevő amatőr házivideó alapján készült, amely Erik Kessels kilenc évesen elhunyt húgának állít emléket. Az én családom című sorozatban a gyűjtő pedig egy időre fotóssá is válik: a 2008 és 2017 között készült képek a gyűjtemény során többször felvillanó gondolatot erősítik meg, amely szerint a családi fényképezés is egyfajta propaganda, mindig a legszebb és legjobb valónkban készítünk képeket egymásról. Az alkotó éveken át fotózta gyermekeit, minden alkalommal, amikor valamelyikük játék közben megsérült: monoklikból és vérző orrokból álló felvételei az állandó öncenzúra meglétére irányítják a figyelmet, ami Kessels szerint sajnálatos, hiszen a képeknek teljes összetettségükben kellene tükrözniük az életet.

A számos frappáns, sokszor őrültségeinket vagy mániáinkat bemutató installáció és sorozat között órákig lehetne bolyongani, elveszve az apró, sokszor elsőre jelentéktelennek tűnő részletek rengetegében. A képek nem csupán a rajtuk megjelenő alakokról vagy a fotográfia fejlődéséről, az egyre kifinomodó technikai változásokról beszélnek, az emlékekhez való viszonyunkról is rengeteget mondanak. Mindenki megtalálhatja kedvenceit, s azokat a jelenségeket, mozzanatokat, amelyek valószínűleg családi fényképgyűjteménye mélyén is ott lapulnak, csak épp sosem nézett rájuk abból a nézőpontból, ahogy azt Erik Kessels teszi. Talán itt lenne az ideje.