Pofon nem fájhat ennyire

Publikálás dátuma
2019.07.23. 18:28

Hollywood nagy bajban van. Pontosítok: inkább mi, nézők, akik az álomgyári termékeket fogyasztjuk. Hogy miért épp a Fehér éjszakák című filmmel kapcsolatban jutott eszembe ez a sommás értékítélet? Mert idén eddig ez az egyik olyan tengerentúli zsánerdarab, amely érdekes, kísérletező és a maga módján merész, amely képes és mer felülkerekedni a műfaji kliséken. Triviális a kérdés: na, de melyik a másik? A Jordan Peele rendezte Mi. A közös pont pedig, hogy mindkettő úgynevezett művész-horror. Miközben még ízlelgetjük ezt a besorolást, muszáj megjegyeznünk. Egy olyan zsáner kerekedett felül, vagy emelkedett ki a káoszból, melynek billoga alatt megszámlálhatatlan silány darab készül. A műfajjal A fehér éjszakákkal eljátszadozó Ari Alster a mű első tíz percével kiterítí a nézőt. Ráadásul elképesztően egyszerűen. Amikor nézzük és átéljük a cselekményt, pontosan tudjuk, hogy mi fog történni. Nem bonyolult a dráma és a robbanásszerű tragédia, mondhatni  pofátlanul egyszerű. Kicsit olyan bizsergetően kellemetlen érzése van az embernek, mint amikor tudja, hogy megbukott egy vizsgán, de mégis fáj, amikor szembesül az elégtelennel. Alster filmjének ez a bitang erős kezdés a legnagyobb baja, sokáig nem tudja magát utolérni, túl sok a 140 perc, mire eljutunk a végső sokkolásig. Túl sok, már csak azért is, mert amit látunk az mégiscsak egy filk- és relegio horror, amely szemérmetlenül ismételi meg a Wicker Man műfajteremtő fordulatait. Mert persze egyet tudok érteni a világ kritikusainak a zömével, hogy ez nem is horror, hanem pszichodráma a szakítás mardosó szenvedéseiről, de amit látok, az nagyon sokszor egy lineáris, egyszerű és olykor butába menő horror. Sidney Prescott, Wes Craven Sikoly című horror inverzének hősnője jut eszembe, aki társalgás közben kifejti, hogy miért is utálja az ilyen filmeket: mert egy nagymellű, ostoba szőke nő a házban keringve sikongat magára húzva a gyilkost, ahelyett, hogy fogná magát és elmenekülne. Ez a craveni kegyetlen igazság sajnos igaz Alster karaktereire is. Elvégre normális ember miért megy Svédországba egy szemmel láthatóan kettyós kommunába nyaralni? Vagy miért nem lépnek le, amikor megtörténik az első borzalom? Csak azért, mert minden fényes? Na, ne már. A hülyeségre pedig az sem indok, hogy „hőseink” antropológusok. Szóval, kedves Ari Alster! Baromi tehetséges vagy, úgy tudsz mesélni, hogy azt a filmalkotók zöme joggal irigyelheti. Mert az igencsak ijesztő, ha valaki ennyire erőteljesen tudja feltalálni a hideg vizet.   

Infó

Fehér éjszakák Forgalmazza az ADS Service

Témák
film

Illusztrációra fel!

Publikálás dátuma
2019.07.23. 13:00
Herbszt László, Révész Emese és Demeter Szilárd
Fotó: MARKOSZOV SZERGEJ
Az illusztrátorok kerülnek reflektorfénybe a Graphifest által szervezett Első Budapesti Illusztrációs Fesztivál keretében, amely a hazai grafikai művészeteket kívánja megújítani, annak kissé háttérbe szorult pozícióját újragondolni.
A szervezők nem titkolt törekvése, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező magyar gyermekirodalmi illusztráció sorába szeretnék felsorakoztatni a felnőttirodalmi munkákat is. A rendezvénnyel a fiatal grafikus nemzedék figyelmét is szeretnék felhívni e folyamatosan megújuló, eleven, nagy nemzetközi elismertséggel rendelkező műfajra, valamint a kiadóknak is szeretnék megteremteni az alkotókkal való közelebbi kapcsolatépítést. A pályázatra már megjelent és nyomtatásban még ki nem adott művekkel egyaránt lehet jelentkezni, szépirodalmi (fikciós), tudományos (nem fikciós), évfordulós, valamint szöveg nélküli kép-könyv (silent book) kategóriában. A Petőfi Irodalmi Múzeum az évfordulós alkotók műveit megcélzó pályázatot karolta fel: az illusztrációkat Ady Endre, Csáth Géza és Örkény István műveihez kapcsolódóan várják, akik szintén kapcsolódtak az illusztrációkhoz, illetve műveik gazdag grafikai feldolgozottsággal rendelkeznek. Augusztus végéig várják a konkrét szövegekre reflektáló, narratív alkotásokat, a legjobbakból a Magyar Képzőművészeti Egyetemen és a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállítást rendeznek, valamint a három legjobb alkotást a múzeum megvásárolja gyűjteménye számára. Mint azt a sajtótájékoztatón Demeter Szilárd főigazgató elmondta, a Károlyi-palota tervezett udvarfejlesztése keretében egy digitális kijelzőrendszert is kialakítanának, amelyen a világbajnok magyar illusztrátorok műveit szeretnék időszakosan bemutatni. A pályázat díjátadója és a kiállítás megnyitója október 16-án lesz. Az ezzel egy időben megrendezett Graphifesten többek közt olasz illusztrátorok, és a V4-es országokból érkező alkotók munkáit is kiállítják.
Szerző
Frissítve: 2019.07.23. 13:01

Hétköznapok egy másik életben - dübörög a 29. Művészetek völgye fesztivál

Publikálás dátuma
2019.07.23. 11:30
Boban Markovic és Palya Bea energiával és élettel töltötték meg a teret
Fotó: MŰVÉSZETEK VÖLGYE
Ezen a héten végre ismét mosógépbe tehetjük a lelkünket és kimoshatunk belőle minden rosszat, ami tavaly óta rárakódott. Elindult ugyanis a Művészetek völgye fesztivál, aminél nincs is alkalmasabb tér erre. A völgy első hétvégéjén Boban Markovic, az Aurevoir. és Rohmann Ditta is elvarázsolta a közönséget.
Pénteken elstartolt és azóta is dübörög a 29. Művészetek völgye, Kapolcs feldíszített, életre kelt udvarait bámészkodó embertömeg lepte el, a domboldalban koncerteken ugrálnak, a templomok csendjét pedig cselló, hegedű és hárfa hangja töri meg. A fesztivál az első hétvégén komolyabb fennakadás nélkül vette az akadályokat, a most bevezetett környezettudatos új rendszer is gördülékenyen működött, csak néhol fogytak el a repoharak, amelyeknek hála végre nem árasztja el a falvakat a szemét, hiszen mindenki a sajátjába kérheti az italát. De nem csak ebben újított a völgy. Az ételeket cukornádból készült tányérokon kapjuk és kukoricából készült evőeszközökkel fogyaszthatjuk el. Ezeket később Keszthelyen komposztálják. A gyakorlat a fiatalok között a legnépszerűbb, sokan tudatosan keresik a kihelyezett szelektív hulladékgyűjtőket is. Az első hétvége egyik legnagyobb dobása vitathatatlanul Boban Markovic Orkestra vasárnapi koncertje volt, akik Palya Beával zenéltek és töltötték meg élettel és energiával a teret. A hangolódás sem volt hétköznapi, hiszen előttük a mára a völgy visszatérő vendégeként ismert Csík zenekar játszott. De korábban nem okozott csalódást az Anna and the barbies sem, Pásztor Anna énekes pénteken szinte szétszedte a színpadot. Akinek pedig már túl sok a tömegből és egy kis békére vágyik, csigabusszal átzötyöghet a programokban szintén bővelkedő Taliándörögdre, vagy Vigántpetendre, ahol nyugalmasabb körülmények várják az érdeklődőket. Persze esténként itt is kirúgják a ház oldalát, a szombati magyar zenekar, az Aurevoir koncertjén olyan hévvel ugráltak a kamaszok, mintha nem lenne holnap. Érthető is, a négy éve alakult, népzenei elemekből is építkező, energikus, ethno-beat zenekart könnyű megszeretni. Akik pedig a könnyűzene helyett komolyzenét preferálják, azok is bővel találnak maguknak emlékezetes koncerteket. Vasárnap délután például a kapolcsi római katolikus templomban játszott Bábel Klára hárfa- és Rohmann Ditta cselló művész, akik meghatóan szép koncertet adtak. A fesztivál minden évben elvarázsolja a résztvevőket. A közönségben sokan már ismerősként köszöntik egymást, hiszen évtizedek óta itt nyaralnak. „A második Művészetek völgye óta járunk Kapolcsra, csupán 1-2 olyan év volt, mikor nem tudtunk jönni és többnyire az elejétől a végéig lent vagyunk. Kezdetben a feleségemmel nagyon élveztük, hogy ez egy rejtett, családias falusi rendezvény volt, de annak is örültem, mikor felfejlődött és hirtelen nagyon sok program lett. Bekapcsolódott Monostorapáti, Pula, Taliándörögd, Vigántpetend is. Akkoriban sokkal több komolyzenei és jazz előadás volt, amit nagyon szerettem. Most ez picit háttérbe szorult, de ettől függetlenül töretlenül szeretjük a fesztivált - mondja Görög László. Nem is nehéz szeretni, a napok itt boldog önfeledtségben telnek, mintha csak egy másik életbe csöppentünk volna, ahol nem rémisztgetnek minket migránsáradattal a hitelét vesztett köztévén, nincsenek helikopterező politikusok, sem magukra hagyott sérült gyerekek. Itt tíz napig másfajta hétköznapokban élünk. Olyanokban, ahol az emberek kicsit kevesebbet stresszelnek és picit jobban figyelnek egymásra. Vagy legalábbis örömmel süppedünk ebbe az illúzióba.      
A Művészetek völgye minden évben elvarázsolja a résztvevőket
Fotó: MŰVÉSZETEK VÖLGYE

Mi lesz még?

Vasárnapig még bőven lesz min ámulni, a nagyszínpadon fellép Péterfy Bori, Dés László, a most 10 éves Szabó Balázs Bandája és a Modern Art Orchestra, a Budapest Bar, de érkezik a Kosheen is. A családokat gyerekprogramokkal várják, a sport szerelmesei minden reggel jógázhatnak, a népzenét kedvelők pedig hajnalig rophatják a Folk udvarban. A Momentán társulat is elhozta szinte a teljes repertoárját, így garantált a jókedv. A Kaláka udvarban Lackfi János idén is szívesen ír verseket bárkivel, és kortárs írókkal és költőkkel, művészekkel is találkozhatunk. Jön Varró Dani, Kiss Judit Ágnes és Szirtes Edina Mókus is. Harcsa Veronika pedig saját udvarában ámítja el a közönséget.

Szerző